Eger - hetilap, 1866
1866-08-30 / 35. szám
IV. évfolyam. 3ö. szám. Augusztus 30-án 1800. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr, Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejéi»—i. minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad • a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J ént s eh 6. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. Eger, aug. 28. * * A königgrätzi csata utolsó ágyulövése, melyet a létesítendő német egység ttdvlövésének is nevezhetni, még el sem hangzott, és az olasz egység Velencze átadásával alig fejeztetett be, midőn az olasz és német nemzeti kérdések mellett ismét egy harmadik, a szintén gondosan ápolt szláv nemzetiségi kérdés, gyorsan kezd előtérbe lépni, és oly alakot ölteni, mely ép úgy méltán gondot adhat az osztrák birodalom ez idő szerinti kor- mányférfiainak, a mint méltó arra, hogy a magyar nemzet annak fejlődését élénk figyelemmel kisérje. Az érdem és dicsőség a szláv nemzeti kérdés ily rögtöni előléptetésében, kiválólag az orosz lapokat illeti meg. Ezek, mintegy varász-ütésre (hihetőleg felsőbb parancsból) oly hangon szólaltak föl, mely szokatlansága és merészsége miatt egy átgondolt, régen ápolt s gondosan előkészített terv jellegét viseli magán. A Golos, Gazette de Saint-Petersburg és Gazette de Moscau czimli lapokat, mint e részben zászlóvivőket kell megemlitenünk, melyeknek vezérczikkei, nyíltabb és eltakartabb okoskodásai ad normám: „censeo Carthaginem delendam esse," mind oda mennek ki: hogy, ha szabad volt Olaszországnak Velencze miatt háborút íizenni, pusztán és egyedül a nyelvtan és szótárra építvén jogát: miért ne volna szabad Oroszországnak, természetes és a gondviseléstől kimért hivatását követni, és Galicziát sat. a nemzetiségi elv alapján elfoglalni és magához csatolni? Remélhető volt, hogy az orosz lapok ilyetén izgatása és törekvése, melyet talán a porosz hadak győzelmes előnyomulásából származott féltékenység idézett elő, a béke helyreálltával, ha nem is megszűnni, legalább csendesedni fog. Azonban nem igy történik. Az orosz lapok a megkezdett nemzetiségi politikát erősen folytatják. A „Golos" egyik közelebbi számában felhívja a szlá vokat, hogy a németek, törökök és magyarok százados igáját rázzák le, hogy a polgárosodás magasb fokára juthassanak. Különösen boszantja a „Golos“-t a szláv confoederationak azon eszméje, melynek középpontja Bécsben lenne. „Oroszország — mondja a nevezett lap — ily megoldást soha nem fog helyeselni, s jobban szereti a horvátokat, szerbeket, montenegroiakat, bosnyákokat sat., hogysem megtűrhetné, hogy tovább is a pasák sat. nyomása alatt maradjanak. „Oroszország — úgymond e lap — soha senkit ki nem hivott, hanem méltóságát, nemzetiségi érdekeit és történeti küldetését mindig meg tudta őrizni: a cselekvésre tehát minden erejét készen kell tartania. Mi nem vágyunk szomszédaink tartományaira (?), azonban ha Galicziának az osztrák kormány által elnyomott népei védelmünket igénybe akarják venni, Oroszország meg fog emlékezni, hogy e tartomány népei orosz eredetűek, és hogy e tartományt annectálni kell.“ Eddig és igy a kérdéses orosz lap. A szándék és tendentiá- ja itt nyíltan ki van fejezve, s ahhoz sem kell hosszas commentár, hogy az orosz tervek valósitása és a szláv kérdésnek ily alakban leendő megindítása valamint uj válságot hozhat az osztrák birodalomra, úgy különösen és első sorban a magyar korona integritását vészteljesen fenyegeti. A magyar kérdés A bécsi lapokban ismét fölszinre került; több lap hoz tudósításokat a hazánkra vonatkozólag legközelebb teendő lépésekről. így a „Vaterland“ pesti levelezőjétől egy czikket közöl, mely egy legközelebb kinevezendő magyar minisztériumról szól. Közöljük e kérdéses tudósítást, a nélkül, hogy hitelességét meghatározhatnék. „Közvetlen a béke megkötése után —• olvassuk a „Vaterlandban“ — magyar minisztériumot szándékozik a kormány kinevezni (beleértve az országos közigazgatást és országos pénzügyeket is). E minisztérium kiválóan conservativ jellemű lesz. E minisztérium nyitná meg alkotmányosan a magyar országgyűlést szeptember végén. A leendő miniszterek neveit nem tudtam kipuhatolni. Annyit tudok, hogy b. Sennyeynek kitűnő (miniszterelnöki?) helye lesz benne. B. Sennyeyt mindenki a leggenialisabb conservativ államférfiak egyikének ismeri el, kivel még leghajlandóbb volna a „liberális“ párt alkudozni. E tényékhez, melyek valóságán forrásom hitelességénél fogva nem kétkedhetem, még a következőket csatolom: arra figyelmeztetnek, hogy az országgyűlés befolyásos férfiai nagy feszültséggel néznek e minisztérium tevékenysége elé. Feladata mindenekelőtt az volna, hogy az 1848. óta életbeléptetett kormányrendszert olyképen módosítsák, hogy a törvényesség és az államigények postulatumainak egyaránt megfeleljen. Egyébiránt az itteni (pesti) liberálisok mindenesetre tartózkodással, ámbár akadályozó ellenzék nélkül fogadják e minisztériumot, s bevárják az eredményt. Legpracticusabb, a mit e minisztérium az országgyűlésnek nyújthatna, együttes határozat hozatala volna egy államadóssági kamatleszállításra nézve. Ily rendszabály azonnal rendbe hozná az államadósság kérdését Magyarországra nézve, mert akkor a legnagyobb készséggel és solidaritas elismerésével fogadná el az országgyűlés az ekkép leszállóit államadóssági kamatok egy arányos részét. Mindenesetre elvárják, hogy a conservativ-miniszterium nem tétovázik majd, az országban a törvényes municipiumokat helyreállítani sat.“ Hasonló hirt hoz a „Wanderer“ czirnti liberális bécsi lap is, mely az ország előrelátható aggályait a felett, hogy nem teljes és conservativ minisztérium neveztetik ki, oly buzgalommal iparkodik eloszlatni, mintha az állítólag kinevezendő magyar minisztérium orgánumának már előre megnyeretett volna. A „P. Lloyd“ bécsi levelezője szintén a magyar Ugygyel foglalkozik, s aug. 24-ről ezeket írja: „Miniszteriális köreinkben nehány nap óta nagy élénkség uralkodik. Habár a legszigorúbb titoktartást igyekeznek fentartani, egy igen magas rangú államhivatalnok, ki a viszonyokba tüzetesen be van avatva, nehány igen
