Eger - hetilap, 1866
1866-08-16 / 33. szám
ÍV. évfolyam. 33. szám. Előfizetési dij: Egész évre '. '. S.ft — kr. F^évre .V..- . 2„50„ Negyedévre . . 130,, ~%f;.l)Ó£apra — 44 „ Polilikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad; a szerkesztőség (Busli-hdz, 803. szám.),—Jentsck 6. könyokereskeo. s minden cs. kir. postahivatal. Eger, aug. 15. Sok vajúdás után végre mégis létrejött az osztrák-olasz fegyverszünet, mint ezt a „Moniteur“ aug. 11-ről jelenti, azon megjegyzéssel, hogy a szerződés a lombard-velenczei királyság határának alapján Íratott alá. Az olasz király tehát végre mégis engedett az osztrák kormány azon követelésének, hogy az olasz hadsereg Dél-Tirol és Istria megszállott részeit odahagyva, ve- lenczei területre vonuljon vissza. Tudni kell ugyanis, hogy az olasz kormány csaknem az utolsó perczig makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a fegyverszünet a katonai „úti possidetis" elv alap- ján-köttessék meg, tehát, hogy a fegyverszünet tartama alatt az olasz csapatok az elfoglalt tiroli és istriai területeket megszállva tarthassák. É makacskodás olasz részről oly nagy volt, hogy már valószínűnek tartatott az ellenségeskedések megújulása, miért is Albrecht föherczeg, mint a cs. kir. hadsereg fővezére, aug. 8-án Bécsböl sietve a déli hadsereghez utazott. Megvalljuk, mi egy pillanatig sem hittük, hogy a dolog ennyire kerüljön, mert Olaszország jól tudta, hogy a porosz kormány kötelezettsége, irányá; ban csak Velenczére vonatkozott, e tartomány'pedig Ausztria részéről feláldoztatok, s Poroszországnak épen nincs érdekében, Viktor Emánnel királynak Dél-Tirolra támasztott igényeit támogatni. De Napoleon császár segélyére sem számíthatott Olaszország, mert az Napoleon herczeg által kereken kijelentette, hogy ha Viktor Emánuel Dél-Tirol miatt a háborút folytatni akarná, azt saját felelősségére kellene tennie, pedig hogy .Olaszország egymagában Ausztriával szemben tehetetlen, azt a custozzai és lis- sai csaták fényesen kimutatták. Viktor Emánuel király azon állítólagos nyilatkozatára, hogy addig békét nem köthet, mig legalább egy csata megnyerése által az olasz katonai becsületet helyre nem állítja, mi nem sokat adunk; mert nem tehetjük fel az olasz kormányról, hogy annyira átadja magát az illusiónak, hogy ha a megosztott cs. kir. hadsereg ellen csatát vesztett, az összes osztrák haderővel szemben diadalt reméljen ; ily remény semmi valósziniiséggel nem bir, azért alaptalan. A békét tehát Olaszországgal méltán remélhetjük biztosítottnak. Igaz, hogy a béketárgyalások alatt fordulhatnak elő nehézségek, kivált ha való az, hogy Ausztria az államadósságok egy részének átvállalását, s azonfölül az átengedett erősségekért, melyek Ausztriának óriási összegekbe kerültek, kárpótlást követel; e nehézségek azonban véleményünk szerint csak a tárgyalások késleltetésére lehetnek befolyással, de a béke mégis csak létre fog jőni, mert Olaszország a háborút Ausztria ellen egymaga, a siker reményével, meggyőződésünk szerint nem folytathatja. A fegyverszüneti egyezményt közvetlenül a béketárgyalások megkezdése követi, hogy minő alapon, még nincs tudva, mert a hírlapoknak erre vonatkozó, egymástól eltérő közleményei puszta conjecturáknál egyebeknek alig tekinbetök. Még kevesebbet tudhatunk a tárgyalások helyét illetőleg. Olasz részről eddig Prágát helyezték kilátásba, mire az „Őst. Ztg.“ azt jegyzi meg, hogy miután Velencze átengedése már el van határozva, a Porosz- s Olaszországgal folytatandó tárgyalások összeköttetéséről többé már nem lehet szó, s hogy másrészről Franeziaország közvetlen bevonatásának a már szerzett positiv jogokra támaszkodó szükségessége talán Párist ajánlja a békepontok megállapításának helyéül. A nevezett lap különben hozzáteszi, hogy nem tu^já, mit határozott e fölött az osztrák kormány, s hogy, egyátSRban határozott-e már ? '* A prágai osztrák-porosz békealkudozásokról eddig még semmi sem-került a nyHvánsgság elé, csupán annyi bizonyos, hogy a meghatalmazottak mindkét alkudozó hatalom részéről f. hó 8-án este végre megérkeztek Prágába, s valószínű,- hogy eddig már megtartották az első értekezletet. Úgy látszik, hogy a porosz kormány nem tartja szükségesnek, a béke megkötését siettetni, legalább erre látszik mutatni a porosz félhivatalos „Prov. Corr.“ következő közleménye: „Megfogható, hogy az osztrák kormány .siettetni kívánja a béke megkötését. Poroszországnak sem szándéka legkevésbbé sem Ausztria ezen kivánatát meghiúsítani, vagy valósítását mesterséges akadályok emelésével huzni-halasztani. De szintúgy nem szabad a külföldnél ős a német népben azon benyomást ébreszteni, mintha az oly messze jövőre kiható komoly békekötési munka sietős felületességgel végeztetnék. Minden oly kétértelműséget el kell az útból hárítani, melyekből később ismét viszály lehetne; mert Poroszország érdeke, hogy Ausztria, mielőtt a békeszerződés aláírására tolihoz nyúlna, tisztában legyen annak jelentősége fölött. Láttuk az 1864. okt. 30-iki béke 3-ik czikkelyéböl, mily veszélyes, valamely szerződés kifejezéseit, későbbi magyarázatra bízni. A porosz diplomatia megteendi a magáét, hogy ily veszély ne támadjon ismét.“ A porosz-osztrák béke megkötése tehát alig fog oly. hamar bekövetkezni, mint a fegyverszünet megkötésekor hitték, midőn azon remény emelkedett túlsúlyra, hogy miután a békeelözeti szerződés minden lényeges pontot magában foglal, a végleges béke megkötése csak néhány napot veend igénybe. Most már arról beszélnek, hogy ha az alkudozások őszintén folynak, a békekötés szeptember elejéig alá lesz Írva. A porosz trónbeszédröl. A lapirodalom egyik kiváló tárgyát ezidö szerint a már egész terjedelmében ismeretes porosz trónbeszéd képezi. Ez világos és hangja mérsékelt, de több oly tágyat, melyre nézve a világ fölvilágositást várt, hallgatással mellőz ; igy pl. nem érinti a belügyeket, a kormány jövendő viszonyát a porosz néphez, hallgat a szövetségesek és ellenségekről, valamint átalában viszonyáról a külhatalmakhoz, miből a párisi „Presse“ azt gyanítja, hogy talán a külviszonyokat ki akarják venni az országgyűlés ellen őrködése alól. Különösen feltűnik a franczia lapok nagyobb részének, s zokon veszik azt, bogy a trónbeszéd Francziaorszá- got sem említi. „Mi — úgymond a „Temps" — közvetitökép avatT
