Eger - hetilap, 1866
1866-08-16 / 33. szám
274 g be fogja vallani, hogy a porosz ki- bb nyájas megemlítéssel. I. Vilmos világ e háromba van összevonva: Is- aly. A többi világ nem látszik a beszéII .»ismeri, hogy az államkiadások, az alkotmá- -imében, az utóbbi években nélkülözték a törvé- de azon biztos reményét fejezi ki, hogy a kormány az államháztartási törvény nélkül vezetett igazgatásra jzólag, azon fölmentés, mely végett az országképviselet j fog kerestetni, készséggel meg fog adatni, s ezzel az eddigi aszály örök időre be lesz fejezve. A trónbeszéd e részében nem lát sajnálkozást a „La Presse,“ hanem világosan látja azt, hogy a kormány adandó alkalommal, máskor is tulteszi magát a kamarák akaratán. Atalában csak katonai despotismus vár Berlinre — úgymond e lap — mely onnan egész Észak-Németország- ra ki fog terjedni. A „Journ. des Debats“ különösen roszalja azt, hogy a ki- i^Jjf még mindig jónak találta, ünnepélyesen olyat állítani, mi az esefünyek által eléggé meg van czáfolva. A trónbeszédben t. i. « király hálát ad az isteni kegyelemért, mely Poroszországot segítette, határaitól egy ellenséges támadás veszélyeit elhárítani. „Ma már igenjói tudjuk— Írja a nevezett lap — hogy Ausztria nem állított föl oly haderőt, mint kellett volna, hogy a porosz csapatok nagy tömegeinek ellentállhas- son; azt is tudjuk, hogy Poroszország több mint két év óta készült a háborúra. Ma tehát már nem szabad mondani, hogy Poroszország határai ellenséges támadással voltak fenyegetve; csak sajnálni kell, hogy ily ünnepélyes alkalomnál oly alaptalan állítások adattak a király ajkaira.“ De bármit mondjanak is a porosz trónbeszédre , az az egy kétségtelennek látszik, hogy arra a legjobb idő választatott; hogy a jelen perez a legalkalmasabb lesz a kormány és a kamra közti kiegyezkedésre, és az előbbi által ép oly ügyesen fog felhasználtatni, a mint általa előkészíttetett: ez már az ellenzéki lapok megtartásából megítélhető. • B -------------- ... • ., \ H n * ■ Poroszország terve. Ä I» '• JNjtetomágot %l«tröleg mindinkább nyilatkozik Poroszország terve. Most már nem is északnémetországi szövetségről, hanem egész Északnak Poroszországba leendő bekebelezéséről van szó. A porosz félhivatalos „Prov. Corr.“ igy szól e részben : „Azon országokat illetőleg, melyeknek fejedelmeit a háború megfosztá birtokaiktól, ugylátszik, eleinte azon szándék létezett, hogy azoknak csak egyes részeit szakaszszák el, s keblezzék be a porosz államba. Nehány héti tapasztalatok és tárgyalások azonban elegendők voltak arra, hogy azon meggyőződést szerezzék, mikép maguk azon országok érdeke és hangulata ezen fölosztást nem mutatja kívánatosnak. A lakosság ellene van a szétszaggatásnak — eszerint ezen országok egész területe bekeble- zendö Poroszországba. Ez az oka, hogy most a teljes bekeblezés rendszere lett túlnyomó." E szerint Poroszországra méltán alkalmazható azon közmondás: hogy evés közben jő meg az étvágy. Ugylátszik, hogy Poroszország még itt se m szándékozik megállapodni, hanem, ha egyelőre nem is, de annál bizonyosabban később, a délnémet államolt elnyelését is megkisérlendi. Ez ttinik ki a „Nordd. Alig. Ztg.“ következő soraiból: Egy észak- német szövetségállamnak szilárd, tartós alapokon alakítása magában is oly nehéz föladat, hogy annak megoldása a közelebbi évekre Poroszország egész erejét igénybe veszi. A kormány ismeri e nehézséget, s tudja, hogy a déli elemek belevonása a kezdett műnek — legalább most — csak akadályára lenne. I Délnémetországbar. még oly particularis előítéletek s makacssá- ! gok léteznek itt.-ott, melyek annak Északnémetországgal való T A R C Iá A. §►Nehány szó a börzéről. ! (Vége.) II. Vessünk most egy pillanatot a börzék történetére. Ezek — mint láttuk — az újabb kor szüleményei, s a 16-ik századnál nem mennek előbbre. Az első ismert börzék a németalföldi városokban — Brügge — Antwerpen s Amsterdamban keletkeztek, azután London s Hamburgban. Briiggében nyerték a b u r s a nevet is. A legelső börzék társulati alakokban — kirekesztő szabályokkal — szerveztettek úgy, hogy a társulathoz kelle tartoznia annak, ki a börze tagja akart lenni. E monopolizálás még ma is megvan némely londoni börzénél. Börzeépületek, börzepaloták a múlt századokban még nem léteztek, hanem valamely nyilvános piaczon — mely sétatér is volt — vagy egy látogatottabb vendéglőben összejöttek az érdekelt egyének, s kereskedelmi kötvényeket kötöttek egymás közt. Tehát ebből is látszik, hogy a börze nem elöleges tanácskozások és batározmányok eredménye, hanem csupán önmagából folyó terméke az üzletforgalom minémüségének. A múlt század végéig a börzepublikura is más volt, mint ma, | mert még akkor a börze nem vala majdnem kizárólagos gyülhe lye a részvény, töke sat. általi nyerészkedőknek, hanem inkább áruczikkekkel foglalkozott. Szóval, a börze alig volt más, mint az üzérek közt naponkint megújuló s k önnyitett áruezikk-vásár, melynek főleg azon előnye volt, hogy férfiai a vásár hangulatát, közvetlenül kitudták, s a kereskedelem helyzetét egy pillanattal áttekiuték. De mi volt hát oka, hogy a börzék e régibb alakja most már egészen megváltozott? Röviden megmondom. — Amint t. i. a múlt században az államok adosságcsinálása egy bizonyos rendszerbe hozatott, bankok, nagyszerű kereskedelmi s hajózási társulatok keletkeztek, föléledt a r ész v ény-módszer, — továbbá a testületek, tartományok, városok az adósságcsinálásban az államokat utánozták, ezek következtében pedig egy uj — papiros — áruezikk keletkezett, melyből egy szerény tárczába százezreket el lehete tenni, — végre miután a hitel- és kereskedelmi viszony az egyes firmák és piaczok közt már nagyobb elterjedésnek örvendett, a váltó-üzlet pedig megmérh etlen elöhuladást tett: a börzék alakja is szükségkép megváltozott, az áruezikk- tizlett háttérbe szorult a börzéken, helyt adván a pénz, váltó és értékpapírok üzletének. E nagyszerű átalakulások következtében szaporodott a börzék száma is, de most már nem kizárólag az ipargazdag helyeken, hanem különösen a pénz központjain állíttattak föl. így keletkeztek a 18-ik század vége felé a bécsi, majna-frank- furti, berlini, lipcsei sat. börzék. Ezek majd mind pénzbörzék voltak, s csak itt-ott létezett egy-egy áruezikk-, termény- és hajózási börze. —- Csak is a legújabb időben — miután az összes üzleti élet előbb egészen ismeretlen szökést tett — vált szükségessé azon üzletférfiak gyakori személyes találkozása is, kik nyerstermékeket, kézmüveket és más áruezikkeket akartak venni vagy eladni, — igy keletkezett újólag sok helyen a termény- s iparbörze. Ezek annyiban különböznek a vásároktól, hogy közönsége főleg üzletférfiakból áll, nem pedig közönséges értelemben vett termesztők és fogyasztókból, s hogy a vásárion tárgyat nem mind-
