Eger - hetilap, 1866

1866-08-09 / 32. szám

268

jeszteni akarjuk, szükséges nem csak borkészítés!, hanem szö- lőmtivelési rendszerünket is legalább % részben változtatni ; vagyis a tökevesszöket lúgosokra metszetni. Igaz, hogy ily rendszer még inkább igénybe veszi a szőlősgazda szorgalmát s költségét, de sokkal jutalmazóbb is, mert az érmelléki, magyaráti, balatonmelléki szőlőhegyek holdankint 3—4 annyi termést hoznak, mint a mieink. Ily alakú művelési rendszer mellett termeszthetnének szőlősgazdáink */3 részben fogyasztani, V3 részben pedig tartanivaló bort, amazt a belkereskedésre, az utóbbit a külföld számára fentartva.

Ez utóbbit illetőleg : halmozott panaszaink közepette e miatti panaszaink is nem egyszer-kétszer merültek már fel, s szakavatott körökben annak okául azt hozták fel, hogy borainkat nem ismeri a külföld; következőleg, hogy kelendősége legyen borainknak, meg kell azt előbb ismertetnünk, s azért többen boraikat a világtárlatokon bemutatni el uem mulasztották; következete az lett, hogy a nagyobb mennyiségben kiszállított borok leginkább az érdekelt külföldiek várakozásának egészen meg nem feleltek.

Ennek oka abban rejlik, hogy a kiszállított borra nézve a pinczekezelés szabálya nem tartatott meg, vagyis a szölövirág- zás és magsztíretelés közötti időszakokban évenkint nem fejtetett le a bor, s nem ment keresztül a három évi megérésen, következőleg látszólagos tisztasága mellett megtörött az.

Ebből tehát következik, hogy ha azt akarjuk, hogy boraink a külföldi fogyasztók egyforma ízlését kielégítsék, s hogy azzal a continens azon részében, hol borkereskedésünkre legjobb kilátásunk van, de mindenhol is, világkereskedést Űzhessünk, szükséges, hogy a franczia borkészitési s pinczekezelési rendszert meghonosítsuk, mi által azt fogjuk elérni, hogy nem csupán az egy- pár millió akóra alig menő finom boraink kivitelét mozdítjuk elő ; hanem közönséges asztali borainkra nézve is biztosítani fogjuk a világkereskedést; ellenkezőleg borkereskedésünk évről évre úgy fog pangani, mint jelenleg, midőn boraink pinczéinkben lerakva csupán a belfogyasztásra várnak, vagyis évek óta mint fényüzési czikk figuráinak gazdászatunk terén,s mint ilyen a helyett, hogy az abba fektetett tőkéink kamatját behozná, fogyasztja azokat, sőt sok helyen a gazdaság egész tőkéjét teszi semmivé; holott évi jövedelmünket a bortermelés által milliókkal szaporíthatnék.

Fődolog, hogy borainkat a tengerentúli piaczokra vigyük. Francziaország könnyen versenyezhet boraival, mert ezek már átalánosan ismeretesek, és leginkább a tenger, vagy ebbe szakadó folyók mellett teremnek, s olcsón szállíthatók a kivivő hajóra. Nálunk másként állnak a dolgok, mert vizi utaink oly irányban szakadnak a tengerbe, a melyben nem kereshetünk nagy kivitelt. Szállításra ennélfogva csupán a szárazföldet használhatjuk, csakhogy vasutaink fuvardija oly magas, miszerint miatta más országok bortermelésével alig versenyezhetünk, mert ha mutatnak is azok némi hajlamot a fuvardíj mérséklésére, ezt csak nagyobb szállítmányoknál szokták alkalmazni.

És igy, ha érdekünkben áll, kiviteli borkereskedést teremteni, minden, még a legkisebb erőnek is lehető előny nyújtandó, mert kísérletül nem lehet mindjárt valamennyi tengerentúli piacz- ra nagy mennyiséget küldeni, miután ez nagy tőkéket venne igénybe, s ezenkívül még koczkáztatás is volna, mielőtt nem tu- datik, hajtand-e a vállalat kellő hasznot. A fuvardijt e szerint a kisebb szállítmányoknál is épen úgy kellene mérsékelni, mint a nagyoknál; mert ha valamely piaczra még ismeretlen áruczikk érkezik, melyen ehhez hasonlót már régóta lehet vásárolni, és az ismeretlen próbaküldemény csak ugyanazon áron kináltatik is, mint a már ismeretes czikk, a vevő inkább vásárland azon minőségből, melyet már ismer, és a próbaküldemény tekintetbe sem fog vétetni, miután előbb még a fogyasztó bizonyos előítéletét kell legyőznie; mig ha az uj áru mindjárt kezdetben oly előnyt

nyújthat az árra nézve, mint a régi, boraink kelendősége csaknem biztosítva lesz. A vasutaknak is érdekükben áll a fuvardíj csökkentése, melyért a szállítások növekedésében találandnak bizonyára kárpótlást.

L-chik.

Politikai hírek s események.

Ausztria. A „N. Fr. Pr.“ azt hallja, hogy mindjárt az ellenséges occupatio megszűnése után egy hadikármentesitési bizottmány fog kineveztetni, melynek feladata lesz, azon károkat kipuhatolni, melyeket a háború a birodalom egyes részeiben okozott.

— Béesben, jul. 30-án az államminiszternél conferentia tartatott, melyben 40 bankár vett részt. Belcredi fölhiván hazafias érzületüket, 30 milliónyi kölcsönt kért ezüstben a porosz hadiköltségek fedezésére. A bankárok a fölhívásnak engedve, a kért kölcsönt megajánlották. Az „Österr. Ztg.“ elismerő szavakkal dicséri az értekezletnél jelenvolt nagy bankházak főnökeinek hazafias készségét, — mert a kérdéses összeg gyors lefizetését az ellenség által megszállott területek felszabadítása fogja követni, miáltal a súlyos terhek, melyek nagy és fontos tartományokra nehezednek, gyorsan megszüntetnek, és a sebek, melyeket a háború a nemzeti jóléten ejtett, hamarább fognak orvosoltathatni.

Gróf Goluchowski, kiről az olvasó i860 iki octoberröl emlékezni fog, mint a „Debatte“-nak Lembergből írják, Galiczia helytartójává neveztetett ki.

Francziaország. Az „Independance“ szerint, Francziaor- szágnak gyakran jelentett és mindannyiszor ismét dementirozott fegyverkezése, végre mégis ténynyé vált. Jul. 26-án a hadügymi- nisterium rendeletet kapott volna, hogy minden eshetőségekre

600,000 embert harczkész állapotban tartson. E hir ijesztő hatásának gyöngitése végett azonban hozzátétetik, miszerint ez intézkedés csak azért vétetett foganatba, hogy minden eventualitá- sokra készek legyenek, melyek Európa jelen állapotából még netalán kifejlődhetnének.

— Napoleon ismeretes programmjában Dél-Tyrolröl nem volt szó, s noha most Parisból azt jelentik, hogy a touloni hajóhad csupán gyakorlat végett szállt tengerre, tudva van, miszerint ez alkalommal Ajaccioban is meg fog jelenni. Ha az olasz kormány ki nem vonja seregeit Dél-Tyrolból, valószínű, hogy Corsica és Sardinia szigetekre legközelebb jelentékeny franczia haderő küldetik.

— Párisi levelezések erősitik, hogy a franczia trón körül erős osztrák párt alakul, melynek főleg a császárné nagy mértékben kedvez.

Poroszország. Berlinből hivatalosan jelentik: „A Il ik hadsereg vesztesége junius 27-töl a fegyverszünetig, halottakban, sebesültekben és hiányzókban 330 tisztre és 8566 közemberre terjed.“ Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az Elbe-hadsereg, valamint Károly herczegé is, sokkal számosabb és véresebb ütközetben vett részt, mint a Il-ik (sléziai) hadsereg, és hogy kivált a königgrätzi csatában igen sokat szenvedtek, fogalmat szerezhetünk magunknak a porosz haderő összes veszteségéről.

— A berlini „Staatsanzeiger“ közli hivatalos jelentését a königgrätzi csatáról. Ebben a poroszok győzelme, a katonák vi tézségén kívül, különösen azon körülménynek tulajdonittatik, hogy a három különvált porosz hadseregnek egyesülése magán a csatatéren sikerült. A hivatalos jelentés az osztrákok veszteségét egészben 40,000 emberre teszi, mig szerinte a poroszok vesztesége a tízezret nem haladja felül.

— Berlinből aug. 2-ról jelentik: Bismark felhívja a déli ál lamok képviselőit, hogy-a békealkudozások megnyitása végett Berlinbe jöjenek —A „Nordd. Ztg.“ mai száma az Észak Németországban kilátásban levő területváltozásokról szólva, kije1