Eger - hetilap, 1866

1866-07-19 / 29. szám

242

Jt vár környéke most visszataszító külsővel bir,mert a növényzet el- pusztittatott; a szép reményekre jogosító s már-már aratásra váró vetéseket részint lekaszálták, hogy a táboroknak helyet nyerjenek, részint a visszavonuló hadsereg letaposta.

Prágát mintegy 8000 porosz szállta meg, kik részint köz épületekben, részint magánházakban helyezkedtek el. A requisi- tiók igen nagyok; igy Prága városa naponkint 40,000 adag (két vámfont súlyú) kenyeret és 3300 vámmázsa zabot köteles szolgáltatni a poroszok számára.

Hogy a porosz a forradalommal szövetkezett, mutatja azon proclamatio, mely a lakossághoz intéztetett. Ebben ki van mondva, hogy a poroszok nem a népek, hanem a kormány ellen viselnek háborút. A proclamatio az osztrák népeket hűtlenségre igyekszik csábítani, abban a.parancsnok azt állítja, hogy a nemzetiségek fölszabadítására jött.

Miután az ellenség Brünnt, mely nyíltnak jelentetett ki, megszállta, most Bécs felé nyomul előre. A bécsiek nagy rémülésben vannak, daczára annak, hogy a „Kamerad“ igyekszik aggodalmaikat eloszlatni, s őket a bekövetkezendő eseményekre nézve megnyugtatni. Becs nyilt városnak nyilváníttatván, nem fog vivatni, hogy a bombázástól megkiméltessék; azonban a flo- risdorfi hídfőnél, mely megerősittetett, igyekezni fognak az osztrákok az ellenség átkelését a Dunán meggátolni, mi hogy lehetséges, a „Kamerad“ kimutatni törekszik. E reménytelt lap szépen kiszámítja, hogy a porosz működő hadsereg összesen legfölebb 260 ezerre rúg; ebből legalább is 160,000 embert kell figyelő hadsereg gyanánt Olmütz előtt hagyni, hogy az ellenség háta ez irányban fedezve legyen ; 30,000 ember szükséges a csehországi várak cernirozására, 20,000-nek pedig Prágában és Csehország azon városaiban kell visszamaradni, hol a poroszok raktárakkal bírnak. E szerint csak 50,000 haderővel működhetnének a poroszok Bécs ellen. Ha a poroszok Bécs ellen nyomulnak, úgymond a „Kamerad“ akkor két választásuk van : vagy forcirozni a flo- risdorfi erődöt, vagy valahol másutt a Dunán hidat verni.

Az elsőt illetőleg a „Kamerad“ (a florisdorfi erődöt) oly erősnek tartja, hogy az képes volna csekély védelmi erő mellett is bármily erős támadást több ideig sikerrel kiállani. A déli hadsereg pedig szintén csak nem marad Velenczében; ha pedig följön, akkor az majd elbánik a poroszokkal. A másik eset volna: ha a poroszok — Bécsen alul vagy felül a Dunán hidat vernének. De a Dunán hidat verni nem oly könnyű dolog. Napoleon is 1809-ben csak roppant erőfeszítés mellett bírta a Dunát áthidalni ; pedig Napóleon akkor Bécsben volt, és minden szükséges eszköz rendelkezésére állott.

De föltéve, hogy a poroszoknak sikerülne a Dunát áthidalni; ismét kénytelenek volnának erejüket megosztani. Először: a florisdorfi erődben lévő helyőrség ellenében legalább hasonerejü figyelő hadtestet fölállítani; másodszor pedig saját hidjuk védelmére is bizonyos számú őrséget visszahagyni. És mi volna akkor azon erő, melylyel Bécs ellen működhetnének? Alig egy pár ezer ! Mire pedig a poroszok annyira jutnának, hogy Bécset csakugyan komolyan fenyegetnék, addig a déli hadsereg rég megérkezett a város védelmére. Azalatt pedig a Benedek parancsnoksága alatt álló hadsereg is teljesíteni fogja kötelességét; és ez visszavonulásra fogja kényszeríteni a poroszokat.

A „Kamerad“ tehát ezekből azt hiszi, hogy Bécs egyátalán nincs kitéve az invasio veszélyének. De úgy látszik , hogy sem a kormány, sem a nép nem osztják a „Kamerad“ vérmes reményeit, mert a minisztériumokban minden előkészület meg van téve, hogy szükség esetében rögtön elhagyhassák Bécset, s a kormány Bu- da-Pestre tétessék át. Meglehet, hogy mire lapunk napvilágot lát, Bécs az ellenség kezében lesz. Mi nem osztjuk azon lapok tulvér- mes reményeit, melyek még mindig a poroszoknak egy csapással leendő megsemmisítéséről beszélnek. Nem tartjuk ugyan lehet- lennek, hogy a hadiszerencse megfordul, kivált ha a déli hadsereget az északival teljesen egyesíteni sikerül; de hogy egy győztes nagy hadsereget egy csapással megsemmisíteni lehessen, azt sem a „Kamerad,“ sem nagyhangú társai el nem hitethetik velünk. Ne ámítsuk magunkat oly reményekkel, melyek alig igazolhatók.

A „Vaterland“ jelenti Szászországból: A poroszok roppant sarc.zokat hajtanak be, s minden módon kiszívják az országot, úgy hogy már jelenleg is mindenfelé szükség és nyomor mutatkozik. A földbirtokosok lovakat, kocsikat, termesztményeket, sőt ágyakat is kényszerülnek adni, s a városokra oly terhek rovatT A R C Z A.

Szent természet.

Szent természet! a hol Isten újját A kis virágon; csókkal illetem ;

Virágos rétek, illatos mezők,

Örökké szépek, kedvesek nekem:

Hálám jeléül ah mit adjak én ?! Zengjenek-e ajkaimról dalok,

A büverőt, a kincset zengjem-e,

A mit fáradt lelkemnek adtatok ?

Nem! — hiszen most ti beszéltek nekem! Ezúttal hát, ha volna sincs dalom;

Csak szóljatok ! — bár némán titkosan — Megértem én, csodálva hallgatom . . . Hadd boruljak inkább kebletekre;

És hogy lehessek méltó társatok:

Adjátok, hadd szijjam azt a léget,

Mit más hazából nem rég hoztatok.

De hisz nem is szorultatok reám ,

Ha kell, dalostok ime van elég:

A kis pacsirta fönnen hirdeti,

Mit én szegény hiába zengenék! —

Dalolj madárkám zöld mezők felett,

Hisz ily zenét sehol sem hallhatok;

Oh szánj meg, és helyettem is dalolj,

Ki elmerülve , méltán hallgatok !

Midőn madár, természet szólanak,

Szent hallgatás a legszebb rész nekem;

Da lesz idő, de lesz még alkalom,

Midőn felzenghet csendes énekem:

Ha majd elmegy az énekes madár,

Ha a virág álomba szén derül —

Ekkor — — — oh ekkor majd a puszta tájt Sintén csak némán bolygom körül! — K. J.

Egy gályarab naplójából.

— Angolból. —

Született franczia vagyok, s nevem Thierry Ferencz. Korábbi történetemmel nem fárasztóm az olvasót; elég, hogy politikai vétséget követtem el — hogy ezért a gályákra küldettem — s hogy még ma is számkivetésben élek. A megbélyegzés időmben még nem volt eltörölve. Még most is megmutathatnám vállamon a tüzes vassal oda irt betűket.

Elfogtak, kihallgattak, s Parisban elitéltek. Midőn a törvény- széki teremből kimentem, elitéltetésem füleimben csengett. A bör~