Eger - hetilap, 1866
1866-07-19 / 29. szám
243 nak, melyek azokat rövid idő alatt sziikségkép tönkre juttatják. Drezdának mindennap 10,000 tallért kell fizetni; Löbau egyszerre 100,000 tallért kényszertilt beszolgáltatni, s a szegény Bautzentól, mely különben is már túlterhelve volt katonai beszállásolásokkal, 3 millió szivar, és nagy czukorkészletek zsaroltattak ki. A kis Bi- schofswerdának napról-napra 2000 röf flanellt kell adni. Nyugat. A Kissengen mellett f. hó 10-én bajorok és poroszok által vivott csata, mint a „Bair. Ztg.“ jelentéséből kitűnik, a poroszok előnyére ütött ki. A bajorok Kissingent nem voltak képesek megtartani, s csapataik több órai harcz után Nüdlinge- nig nyomattak vissza. A csata igen heves volt, a halottak száma mindkét részről tetemes. Bajor részről a halottak közt vannak : b. Zoller tábornok és gr. Ysenburg Fülöp is, a sebesültek közt b. Tann és gr. Pappenheim tábornokok. Kölnből a távirat jul. 15 ről újabb véres csatát jelent, mely Aschaffenburgnál vivatott a bajorok és poroszok közt. A poroszok állítólag győztek, teszi hozzá a porosz, és azért gyanús távirat. Aschaffenburg ég. A szövetségi csapatok jul. 15-én Frankfurtot kiürittették, mire a poroszok másnap oda bevonultak. A 8 ik szövetségi hadtest sajátságos mozgalmairól s azon indokokról, melyek annak vezérét ily hadviselésre bírták, még nem igen lehet bizonyost tudni; annyit azonban mondhatunk, hogy e jámbor hadtest nem fogja megmenteni a Capitoliumot. Münchenből jul. 16-ról távirják, hogy ia poroszok vesztesége Kissingen és Hammelburgnál 1400 halott; ezen veszteség következtében a poroszok nem fogadták el a csatát Schweinfurt és Kissingennél, hanem elhagyván állásukat Koburgnál, Meiningen felé húzódnak. A 8-ik szövetségi hadtestről semmit sem lehet tudói. Dél. Az olaszországi harcztérröl gyér tudósítások érkeznek. Hogy Cialdini a Po folyót jul. 7-én átlépte, s hadseregével velen- czei területre lépett, már jelentettük. Gallierából jul. 10-röl következő jelentés tétetett : Az ellenség Ostiglia és Ficcarolo közt tetemes haderővel átlépte a Po-t és Trecento ellen nyomul. Az Etschnél még nem tétetnek előkészületek az átkelésre. i A hosszabb ideig csak nehezen tartható rovigoi erőditvények, I valamint a vasúti hid az Etsch folyón Boaránál, ma éjjel légbe- I röpittettek; a helyőrség a hadsereggel egyesült. Hadseregünk semmi érintkezésben sincs az ellenséggel; a várak elegendő helyőrséggel és minden szükségesekkel vannak ellátva önálló védelemre. Florenczből pedig jul. 12-röl jelenti a távirat, hogy 11-én Lepresenél a Stelvion csata fejlett ki a mozgó-nemzetőrség és az osztrákok közt. A flórénczi hivatalos lap kimutatása szerint, a custozzai csatában az olasz hadsereg 651 halottat, 2909 sebesültet s foglyok és hiányzókban 4252 embert vesztett. Bresciai jul. 10-iki tudósítás szerint, az osztrákok odahagyván Rovigót, az összes ott levő ágyukat számszerint 183-at, leszegezve ott hagyták. Viktor Emánuel király serege zömével átlépte a Minciót, Legnagót löveti, s a várnégyszög többi erősségeit ostromzár alá veszi. — Cialdini közeledik Velencze városához, melyet valószínűleg ostromolni fog a hajóhad egy részének segélyével. Politikai hírek s események. Poroszország. A legújabb képviselő-választásoknál a minisztérium föltétien és döntő győzelmet vivott ki. Legnagyobb vereséget szenvedett a liberialis párt, mely csak 98 jelöltjét választathatta meg. Szemben vele a Kreutz Ztg“ pártja áll, mely ezelőtt alig több mint 20 tag által volt képviselve, s melynek most a conservativ lapok szerint 14 3, a liberális közlönyök szerint pedig 134 képviselője van a házban. A balközép 50, az ö-liberalisok 26, a lengyelek 22, a katholikusok 9 tagot számlálnak. Csekély számú meg nem határozott tagok kiegészítik a ház összeállítását. Berlinből jul. 9-röl jelentik, hogy R o on miniszter rendeletet adott ki, hogy a másod felhívásit landwehr és valamennyi tartalékkatonaság a hadsereg után induljon, s azonfelül 120,000 ujoncz állíttassák ki. A nép a békét óhajtja. A király személyesen nyitja meg az országgyűlést. tönkocsi zörgő kerekei azt hangoztatták Paristól Bicétre-ig , s a hosszú utón Bicétretöl Toulonig reggeltől estig. Ha visszatekintek ezen időre, úgy gondolom, elkábulva lehettem ítéletem váratlan szigorától; mert mire sem emlékszem utazásomban, még a helyekre sem, hol megállottunk — csupán arra, hogy örökké e borzasztó szavakat ismétlém : kényszermunka — kényszermunka — élethossziglani kényszermunka. Harmadik nap este felé a kocsi megállott, a kapu kinyílt, s engem egy kövezett udvaron s folyosón át egy sötét köcsarnokba vezettek. Itt egy katona-felügyelő kikérdezett, s nevemet egy nagy vaskapcsos könyvbe irta be, mintha még a könyvet is bilincsekbe verték volna. „Kétszázhetedik szám,“ monda a felügyelő. „Zöld.“ Aztán egy mellékszobába vittek,kikutattak,levetkőztettek, s hideg fürdőbe merítettek. Midőn a fürdőből kiléptem, felöltöztettek a gályarabok öltözetébe: durva vitorlavászoningbe, sötét sárga darócznadrágba, vörös daróczzubbonyba s nehéz, vaspán- tos czipökbe. Fejemre zöld gyapjusapkát tettek. A nadrág mindegyik szárára, úgyszintén mellemre s zubbonyom hátára e végzetteljes betűket nyomák : T. F. *) ; a sapka homlokzatán egy rézlemezre e szám volt bevésve: 207. E pillanattól fogva elvesztém egyéniségemet. Többé nem voltam Thierry Ferencz, hanem : a 207-ikszám. A felügyelő mellettem állott, s végignézett. „Jöjön ön gyorsan,“ szóla, hosszú bajuszát megpödörve. Már késő van, s önnek még vacsora előtt meg kell házasodnia.“ „Megházasodni!“ ismétlém. A felügyelő nevetett, szivarra gyújtott, s nevetését az örök s porkolábok viszhangozák. Egy folyosón át az előbbihez hasonló sötét kisérteti alakokkal tömött s a bilincsek zörgésétől viszhangzó csarnokba léptem, mely négyszög lévén, mindenoldalán egy köralaku nyílás volt, melyen át egy ágyú torka bámult ránk sötéten. „Hozzátok elő a kétszászhatodik számot,“ mondá a felügyelő, „s hívjátok a papot.“ A 206-ik szám a csarnok egyik szögletéből előjött, nehéz lánczot vonszolva, s vele egy kovács, meztelen karral s börkö- ténynyel. „Feküdjél le,“ mondá a kovács egy megvető lábrugással. Lefeküvém. Egy nehéz vasgyürü, mely egy tizennyolcz szemű láticzhoz volt ragasztva, az egyik lábam bokája köré illesztetett, s kalapácscsal megerösittetett. Egy másik gyürti társam lánczá- hoz köttetett. A kalapácsütések viszhangja mint őrült kaczaj hangzott a boltivek alatt. „Jól van,“ mondá a felügyelő, egy kis vörös könyvet huzva ki zsebéből. „207-ik szám, figyelj a börtön törvénykönyvére. Ha ön megkísérli a szökést, s nem sikerül, ön meg fog botoztatni. Ha sikerül a kikötőből megmenekülnie, s a kikötőn kívül fogatik el, ön három évet kap kettős lánczban. Mihelyt önt nem sikerül elfogni, három ágyú fog kilövetni, s minden bástyára vészlobogók fognak kitüzetni. A tengeri őrök s a szomszéd kerületek rendőrségének távírdán át jeleztetni fog az ön szökése. Fejére dij fog tü*) Travaux Forces = kényszermunka.
