Eger - hetilap, 1866
1866-07-19 / 29. szám
jV. évfolyam. 29. szám. julius 19-éu 1866. Előfizetési díj: . Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceuir nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szán), — Jentseh G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. A helyzet. A lefolyt hét eseményei közt természetesen főfigyelmet érdemel a fegyverszünet kérdése. Az erre vonatkozó alkudozások fonalát, mint tudva van, a francziák császárja vette kezébe, ki közvetítőül ajánlkozott egy részről Ausztria, másrészről Olasz- és Poroszország között. Napoleon császár közvetítő szerepéhez osztrák részről nagy reményeket kötöttek, mert úgy párizsi, mint bécsi tudósítások Francziaország fegyveres közvetítését helyezték kilátásba azon esetre, ha ajánlataiéi nem fogadtatnának; igy a „Wiener Abendp.“ jul. 10-iki számában Írja: hogy7 fel van hatalmazva kijelenteni, miszerint a franczia császár részéről újabban a legerélyesebb lépések tétettek a fegyverszünet létrehozására. A franczia hajóhad — úgymond — útban van Velen- cze felé, s Leboeuf franczia biztos utasittatott, hogy velenczei területre menjen. Ezzel egyidejűleg Frossard tbnok a porosz főhadiszállásra küldetett, Francziaország* fegyveres közbenjárását tudatni. A franczia császár kijelentett akarata, Ausztriát hatalmi állásában csonkitatlanul fentartani sat. A „W. Ab.“ ezen nyilatkozata Ausztriában a legjobb benyomást tette, s már fenhangon kezdtek beszélni egy franczia-osztrák szövetségről azon esetre, ha Napóleon császár ajánlatait a két ellenséges hatalom visszautasítaná. Ezen félhivatalos nyilatkozat óta nap nap után mult, a nélkül, hogy az alkudozások jobbra vagy balra lett eldöntését jelenthették volna. A tudósítások átalábanoda mentek ki, hogy Porosz- ország oly túlságos követeléseket tesz, melyek elfogadása Ausztria részéről lehetetlen, s melyeket Napoleon császár is visszautasított; azonban az alkudozások még folyvást tartanak. A halogatás e közben mindinkább csiíggeszté az alkudozásokhoz kötött reményeket, s miután arról, hogy Napoleon császár közbenjárását szükség esetében fegyverrel is kész támogatni, többé mi sem hallatszott, lassankint azon vélemény emelkedett túlsúlyra, hogy a fegyverszüneti alkudozások meghíusultaknak tekinthetők, s nem marad egyéb hátra, mint hogy Ausztria a háborút folytassa, vagy hogy a poroszok gőgös követelései elfogadja. Ma már, a franczia kormány hivatalos közleményének, a „Moniteur“-nak legújabb nyilatkozata után, alig forog fönn kétség aziránt, hogy a Napoleon császár által Ausztriának felajánlott jó szolgálat nem volt őszinte ajánlat, hanem egyike azon di- plomatiai fogásoknak, melyek a franczia császár érdekpolitikáját oly kiválóan jellemzik. A „Moniteur" megemlítvén, hogy az alkudozások folytattatnak, kijelenti, hogy Napoleon császár a porosz királylyal a legjobb viszonyban áll. A „Moniteur" ezen nyilatkozatát a félhivatalos „France“ következőleg commentálja: „Ezen jegyzék jellemzi és egyátalán elénk állítja Franczia- és Poroszország jó egyetértését. Ezen egyetértés Ausztriát az utolsó reménytől is megfosztani látszik. Ha Ausztria tovább harczol, ez csak a katonai becsületért történik. A helyet, melyet neki az események Németországban teremtettek, kevés reménynyel kecsegteti, hogy Poroszország nagyravágyásának ellenálljon. A változások, melyek a dolgoknak ezen uj és váratlan állásából az európai helyzetre keletkezni fognak, tagadhatlanul komolyak.“ De még határozottabban jellemzi a helyzetet a „France“ azon legújabb közleménye, hogy Franczia-, Olasz és Poroszország közt egyetértés jött létre. Még csak a bécsi kabinet válasza hiányzik —úgymond — melynek az öt fenyegető elszigeteltség közepeit nem marad egyéb választása, mint a föltételeket elfogadnia, vagy a háborút folytatnia, Hogy mit teend Ausztria "t arról írni, még most korai dolog, puszta találgatás volna. Az „Ostd. P.“ jelenti, hogy közelebb Bécsben nagy haditanács tartatott, melyben valószínűleg döntő határozat létesült a legközelebbi napok sorsa felett. A hozott határozatok a legmélyebb titokban tartatnak. Az idézett lap azt hiszi, hogy három tárgyról volt szó: egy eldöntő nagy csata elfogadása, melyben az északi és déli hadsereg együttesen venne részt: a Duna-vonal védelmezése ; vagy a porosz fegyverszüneti ajánlatok elfogadása. Miután azonban ez utóbbit lehetetlennek tartja, azt hiszi, hogy csak a két első esetről lehet szó. A végzést természetesen csak a bekövetkező események fogják földeríteni. E közben a poroszok, miután Cseh- és Morvaországot elárasztották, folyvást előnyomulnak Bécs felé, és bécsi táviratok szerint, jul. 15-én már Stockerau és Ober-Hollabrunn közt voltak, hol a császári csapatokkal hirszerint titközetök is lett volna. Az ellenség Bécset minden áron hatalmába akarja keríteni, hogy azután onnan diktálja a terhes békeföltételeket. Mint legujabbat említjük meg, hogy bécsi táviratok szerint, 0 Felsége megengedte, hogy Bécs összes adófizető polgárai föl— fegyvereztessenek. Egyelőre húszezer db. fegyver osztat ik ki e czélra, Bécs és Olmütz között legközelebb döntő csatát várhatunk. A harcztérről. Észak. A jul. 3-iki csatát elvesztett északi hadsereg sok viszontagság után végre Olmützbe érkezett, hogy ott rendezkedjék, és erösbiiljön. Emberek és állatok ki vannak merülve, s nyugalomra van szükségük, hogy ismét frissek legyenek, és különösen, hogy erkölcsileg erősbödjenek. Csak most kezdik az adatokat összeállítani az egyes ezredek veszteségeiről, s a toll reszket megírni, hogy egy-egy ezred 50 tisztet és 1500 embernél többet is veszített. Az osztrák foglyok számát újabb tudósítások már mintegy 30,000-re, az elfogott ágyuk számát 120-ra teszik. Ily veszteségek, minőket e csata felmutat, alig fordultak elő ez évszázadban. A visszavonulás Olmützbe elég rendben történt, csupán jul. 8-án volt egy visszavonulási csata Zwittaunál két porosz lovas-század és a 10-ik hadtest egy osztálya közt; a támadó poroszok a „Debatte“ szerint visszaverettek. Az északi hadsereg, ínint írják, még folyvást mintegy 200,000 embert számlál, ha ugyan az erre vonatkozó hírlapi tudósításoknak hitelt adhatni. Az olmützi vár védelmére minden előkészület meg van téve.
