Eger - hetilap, 1866
1866-06-21 / 25. szám
211 Országgyűlési munkálódások. A képviselőház a múlt hét folytán egymás után négy illést tartott, melyek főtárgyát az inségligy képezte. A jun. 11-iki ülésben, mint már a minap említők, Deák Ferencz azon inditvány- nyal lépett föl, hogy miután 0 Felsége az inségügyben már saját jószántából intézkedett, a felirat e tárgyban feleslegessé válván, ne terjesztessék föl, hanem az ügyről csupán határozat hozassék. E javaslat, Kállay Ödön és Halász Boldozsár módositvá- nyaikkal kapcsolatosan, f. hó 13-án vétetett tárgyalás alá, s az igen élénkké fejlődött vita másnap folytattatott. Az eredmény az lön, hogy a határozat vagyis Deák F. javaslata mellett roppant többség nyilatkozott, mig a feliratot csupán a néhány tagból álló szélső baloldal pártolta, köztük Csiky Sándor, Eger város követe is, ki oda nyilatkozott, hogy miután 61-ben a határozati párt leszavaztatott, ha most határozat hozatnék, abban következetlenséget látna, miért is ez indokból is pártolja a feliratot, Kállay módositványa szerint. Ezen ülés végén még a határozatra vonatkozó két módo- sitvány olvastatott föl, melyek egyikét Mocsáry Lajos, a másikat Tisza Kálmán terjesztő a ház elé ; de módositványaikat másnap, mikorra tárgyalásra kitüzettck, mindketten visszavonták, mire a határozat minden további tárgyalás nélkül Deák Ferencz fogalmazása szerint fogadtatott el, mely a lapunkban már közlött felirati javaslattal hasontartalmu. Az ínség ügyben folytatott vita igen zajos és ingerült volt, különösen a jun. 14-iki ülésben oly jelenet fordult elő, mely a jelen ülésszak alatt aligha nem egyedül áll. Csanády, a szélső baloldal egyik szóvivője, Deák Ferenczet, a par excellance tör vényesség emberét, alkotmányszegés és törvénysértésről vádolta; a baloldal vezére Ghiczy Kálmán pedig gr. Apponyi Györgynek azt vetette szemére, hogy mellőzi az alkotmányos szempontokat. A viták folyama alatt Kállay a kormány iránti bizalmatlanságát fejezé ki, fölemlítvén, hogy a 63-iki Ínség alkalmával a segélyezési ügy vezetésével megbízott némely kormányférfiak visszaéléseket követtek el. E vádat, a mennyiben gyanúsítást foglal magában az Ínség ügyében működő kormányi bizottmány iránt, Bar- tal György mint e bizottmány tagja visszautasitá. Ugyané vádra Deák is reflectált, szigorú Ítéletet mondván a bűnösök felett. „Ha — úgymond — akadnak emberek, kik az éhező nép falatját ellopják, azok nem csak tolvajok, hanem egyszersmind szentségtörök. Ily alávalóságot a Felség kétségkívül meg fog büntetni, s ha ezen embereket nem éri utói a törvény, utói fogja érni a nép átka.“ Egyébiránt a visszaélések miatti aggodalmakra vonatkozólag helyesen jegyzé meg, hogy mikor ég, ne kutassuk, hogy honnan ered a tűz, hanem mindenekelőtt oltsuk azt, ha van tiszta viz, azzal, ha nincs, a kevésbbé tisztával is, a minő épen kezünknél van. A bizottmányok munkálkodásáról a múlt héten, valószínűleg az országos ülések miatt, keveset lehetett hallani. Az alsóház szabályainak kidolgozására kiküldött 35-ös bizottmány múlt pénteken hosszabb ülést tartott, melyben a többség elfogadá azon indítványt, hogy a képviselők igazolása többéne az egész ház által történjék; az igazolási mód szorosb meghatározása azonban további tárgyalásokra lön fentartva. Szőnyegre került az is, hogy ha a kormány vagy a ház egyes tagjai által javaslatok terjesztetnek elő, azok mikép tárgyaltassanak. A horvát kérdésben alakított magyar küldöttség f. hó 16-án azon válasz fölött tanácskozott, mely a horvát küldöttség utolsó nyilatkozatára Deák F. által hozatott javaslatba, s mely utolsó szakaszában oda nyilatkozik, hogy miután minden engedmény daczára a horvát követek, utasításuk folytán egy pontnál sem állhatták el eredeti követelésöktöl, s igy a további értekezés hasztalanná vált, a magyar küldöttség minden további eljárásról dálián, megbízatását befejezettnek tekinti. E válasz tartalmát a később szintén megjelent horvát küldöttségnek Deák F. német nyelven élőszóval adta elő. Másnap tartatott az utólsó vegyes ülés a jegyzőkönyv hitelesítése végett. A harcztérről. Az ellenségeskedések megkezdéséről eddig érkezett tudósítások még igen hiányosak, s részben egymással ellenkezők. Megkísértjük azok rövid összeállítását. A poroszok legelőször Szászországba nyomultak be, s annak több pontját megszállták, minden vérontás nélkül; azóta folyvást előre nyomultak, mig végre jun. 18-án délben, mint egy bécsi távirat jelenti, az ország fővárosát Drezdát is elfoglalták. A szász királyné, a koronaherczegnö és György herczeg neje, jókor elhagyták Drezdát, s 16-án este Prágába érkeztek. A szász sereg mozgalmairól, mely 35,000 emberből áll, hiányzanak a tudósítások. Hannoverába és Kurhessenbe a poroszok 16-án törtek be. A mintegy 26000 főnyi hannoverai sereg Göttingen mellett volt öszpontositva, s egy 18-iki távsürgöny szerint Bebránál a hesse- niekkel egyesült. A király, ugyanazon távirat szerint, Angliába utazott. Kurhessent az oda bevonult porosz parancsnok meghódolásra szólította fel. Ugyanekkor tört be az ellenség Nassau és Hessen-Darmstadtba is. Bajorországban az ellenségeskedések, úgy látszik, még nem kezdettek meg; egy müncheni hivatalos távirat 18-ról mindössze csak azt jelenti, hogy a bajor kormány megszakította a diplomatiai viszonyokat Poroszországgal, követét visszahívta Berlinből, a müncheni porosz követnek pedig kiadta útlevelét. Az osztrák északi hadsereg támadó föllépéséről még mit sem tudni; azonban 17-én Prágában hire terjedt, hogy egy hadtest Szászországba küldetett, s ott a szász királyi sereggel egyesült. A poroszok 19-ig még nem lépték át az osztrák határt. Csatáról még eddig mitsem olvastunk, mindössze a rum- burgi utón, szorosan a csehországi határon, kis összeütközés történt jun. 17-én porosz és osztrák lovasok közt, mely a poroszok hátrálásával végződött. így jelenti egy jun. 18-iki reichenbergi távirat. Politikai hírek s események. Ausztria. A „Neue Fr. Presse“ megbízható krakói közlemény után jelenti, hogy a varsó-krakói vasúti igazgatóság utasit- tatott, miszerint egész 100,000 főre menő hadseregjíelszállitására tegyen előkészületet. Azt hiszsziik, miszerint egy orosz hadtest Bosnia és Szerbia felé fog irányoztatni. — A „Presse“ esti lapja ily tartalmú párisi táviratot hoz: A mexicói császár B a z a i n e tábornagy előtt lemondási szánd ékát jelentette ki azon esetre, ha Francziaország pénzsegélyt nem ad. Az utóbbi minisztertanács elhatározta, hogy Miksa császár e kivánatát visszautasítja, és B a z a i n e tábornagyot a császár lemondása esetére uj népszavazás megrendelésére fogja utasítani. Bécsböl jelentik, hogy Bloomfield angol követ f. hó 13-án gr. Mensdorffnál volt és kereken kijelenté, hogy az angol kormány, mihelyt az utóbbi időkben felmerült és egyik vagy másik hatalmasságnak adandó területnagyobbodásra vonatkozó theoriák valósulásnak indulnának, föltétlenül a jelen te- rületviszonyok érdekében foglaland állást, melyeknek minden körülmények közti fentartására ugyan nem kötelezi magát, de másrészt területváltozásoknál alapul csupán olynemü szabad egyezkedést ismerhet el, mely az egyes államok hatalmi viszonyain lényegesen nem változtat. Francziaország. Nagy feltűnést okozott azon levél, melyet Napoleon császár közelebb külügyminiszteréhez intézett, s melynek tartalma a következő: III. Napoleon a fegyveres összeütközés meggátlására közösen tett erőfeszítéseket ecseteli. Ha a conferentia létrejön, a kormány abban kijelentette volna, hogy Franczia*
