Eger - hetilap, 1866
1866-04-12 / 15. szám
130 tudok egyéb okát gondolni, mint azt: hogy e lefolyt sanyarú tizenhét év alatt az egész nemzettest, tehát ezzel ők is a passi vitásra lévén utalva, cselekvésre lelkesülve egyikünk sem volt. De visszatartott sokakat az is, hogy hiányzott az útbaigazító, ki a helyesen választandó magyar családnevek tárgyában tanácscsal szolgált volna; az első okot illetőleg, bekövetkezett, vagy hisz- szttk, rövid időn bekövetkezik azon korszak, melyben a közhaza anyagi és szellemi előmozdítására e haza minden lakosa polgári kötelességénél fogva hivatva lesz, s erre tér és alkalom hi- ányzani nem fog, s magyarnak lenni, vagy magyarrá lenni, sem szégyen, sem káros nem leend, sőt a magyar névvel úgy, mint hajdanta, csak is dicsőség s köztisztelet leend párosítva, s erős abbeli hitem : hogy Eger lelkes lakosai, felhasználva már most ezen kedvező időszakot, magyar férfiakból álló kormányhoz, magyarrá lenni óhajtó szándékkal, magyar családnevek fölvehe- tése tekintetéből számosán, sőt azt is remélhetem , hogy mindannyian folyamodni fognak, e tettök által is bebizonyítván, hogy a mivé már születésöknél fogva lettek, névre is azzá, azaz magyarrá lenni óhajtanak. — A magyar családneveknek helyes megválasztása tekintetéből, mint már fönnebb érintém, a „Vasárnapi Újság“ lapjain nyújtottam tájékozást, de miután az említett lapot nem mindenki olvashatja, vagy a ki olvasta is, az abból merített tájékozást elfeledhette, ismétlem az ott mondottakat azért, hogy jó hazafias ebbeli szándékukban segítségükre lehessek, mely végre először is szükséges a magyar családneveknek származásával — genesisével megismerkednünk. (Folyt, követk.) Martonjfy Károly. Politikai hírek s események. Ausztria. A hivatalos bécsi újság közli: „0 cs. kir. apostoli Felsége 1866. évi márcz. 11-ről kelt legmagasabb elhatározásával, legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a mexikói szolgálatban levő ausztriai önkéntes-csapatok hézagainak kitöltésére 1866. évtől 1870-ig bezárólag évenkint három hónapig toborzás eszközöltessék. A toborzandó legénység száma évröl-évre a szükséglethez képest fog meghatároztatni, de a 2000-et nem haladhatja meg, kivéve az 1866. évi toborzást, a midőn ama szám kétszereséig lehet menni.“ Egyelőre most 1000 embert fognak toborzani, ebből 200 lovas, többnyire huszárok. Toborzási helyek ezek: Bécs, Pest, Prága, Brünn és Linz. Angolország. Egy félhivatalos jelentés 276-ra teszi a haditörvényszékek által Jamaikában elrendelt kivégzések, s 105-re a korbács-büntetésre elitélések számát. Ama négerek száma, kik a fölkelés után Ítélet nélkül megölettek, 500-ra ment. Poroszország. A porosz hadkészületekről a Pr-nek a sziléziai határról april 2-ról következőleg írnak : „A harcz dühe Poroszországban fölébredt azon perez óta, midőn a behivási parancs a falvakba eljutott. Nem lehet többé egyetlen szót is szólni az egyezkedésről a nélkül, hogy Ausztria elleni legdurvább kifakadásokat ne kelljen hallani. A 1 e o b- schützi, neustadti s glogoni kis lovasság i helyőrségek már pénteken este megkapták a mozgósítási parancsot, s szombaton reggel azok már teljes hadkészültségben hadgyakorlatokat tartottak. Kedden az összes elbocsátott tartalékhadbeli egyének s a szabadságosok bevonultak illető hadtesteikhez. “ Hogy mily komolyan veszik a dolgot, az is mutatja, hogy f. hó 4 én az ország belsejében rendkívüli ló-besorozások történtek. Továbbá az egyes helyőrségek kis lőporkészletei a szokott kocsikon, éjjel N e i s s é b e szállíttattak. Két szomszéd porosz városban több osztrák-sziléziai kézműves a legdurvább bántal- makkal kényszerittetett munkáját odahagyni, s haza menni. Mint visszatérő osztrák kereskedők beszélik, Koséit katonasággal telve találták,s a vármüvekben teljes tevékenység uralkodik. Poroszország az eventualis háború esetére eddig nyolez várat szereltetett föl. Habár a harczi lárma a legközelebbi napokban kissé csillapult, a nehézség még egyátalában nincs elhárítva. Ezt tanúsítja a „Provincial Corresponded“ porosz hivatalos lap azon nyilatkozata is : hogy a porosz hadkészületek csak részben szüntettettek meg, az intézkedések nyugodtan folynak tovább, csupán a mu- nitio-colonneok felállításával hagytak fel. E pillanatban a gyermek, ki ismét lesbe volt küldve, újra szaladt sikoltozva, hogy a kozákok közelegnek. Ez azonban hamis jelentés volt; a megrémült asszonyok szétszaladtak, ott hagyván a fogolyt, mellette csak az öreg pórnő maradt ülve egy kiszáradt fatörzsön, s fejét kezei közé mélyesztve. — Öljetek meg hát, mormogá Fülöp gyönge, bágyadt hangon. — Arról gondolkozom, feleié a banya, mintha ö hozzá szólt volna. Oh! ha a jó Isten nem tiltaná a boszút, már rég meggyilkoltalak volna. — Tegyétek hát szaporán. A kozákok nincsenek e környéken : ne féljetek! — Félni! mitől féljek? nekem nincs már mit vesziteni: a poroszok földulták falumat, lángba boriták házamat, s megölték fiamat! Ezen visszaemlékezésre rángásos zokogások törtek ki az öreg pórnő kebléből, ki elrejté arczát vörös kötényébe. — Szegény nő, mondá a fogoly, én osztom szintén szerencsétlenségedet. Oh mily borzasztó dolog a háború! Nincs kendnek több fia ? — És ha volna, váljon megvigasztalhatna az engem ? — Oh kétségkívül nem! de végre egyetlen gyermeke volt-e ö kendnek? — Oh volt még nekem egy, kit csaknem úgy szerettem, mint Valentinemet. Gyönyörű szép gyermek volt ö, szemei kékek, mint az ég azúrja, hajfürtjei pedig szőkék és lágyak, mint a selyem. Fia volt ö falunk urának, s okom volt büszkének lenni reá. Anyjának életébe került, midőn a világra hozta. Dajkálá- | sommal együtt hat évig neveltem; atyja azután a külföldre me- j nekült, magával vivén el tőlem a kis Fülöpöt. — Hogyan! hát kend volna az a jó Nanette, kiről atyám ] oly sokszor beszélt nekem ? Az öreg pórnö erre körüljártató szemekkel kezdé nézni I foglyát. — Kicsoda hát ön, hogy igy szól hozzám? kérdé őt. — Én vagyok a kis Fülöp gróf C . . . . nek a fia. — Oh Istenem! hát igaz volna-e az? de nem,az lehetetlen: ő franczia volt, ön pedig porosz. — Fájdalom! én nem vagyok ezentúl sem az egyik, sem a másik; de kedves dajkám, neked mindig kis Ftilöpöd leszek. — Mutasson tehát valami jelt, hogy ön a gróf fia. — íme itt van egy. Atyám beszélé, hogy egy téli nap kio- j sontam a kastélyból a gesztenyeerdöbe, hogy ott hógolyokkal játszszam, midőn egy éhes farkas reám rohant, s amint te megérkezés dajkám, életedet tevéd ki, hogy megmentsed az enyémet, eléje futottál a dühös állatnak, és átmetszetted torkát a kezedben lévő fejszével. (Folyt, követk.) I
