Eger - hetilap, 1866
1866-04-12 / 15. szám
128 mozdítására tett alapítványaiból állottak, s mint ilyenek, tisztán a magyar kath. egyház sajátját képezik, melyet csak a kath. egyház nevében, menten minden idegen beavatkozástól lehet és kell kezelni. Ám forduljon a földhitelintézet kérelmével ez alapitványok illetékes kezelőihez, az ellen senkinek sem lesz észrevétele; habár még mindig nagy kérdés marad: érdekében van-e a hazai nagy közönségnek, hogy az alapitványok ily földhitelintézeti papírokba fektettetve, az egyesektől, kik azt annyi áldás és haszonnal bírták, elvonassanak. De erről, ha szükség, majd külön czikkben bővebben. Az osztrák s porosz közötti viszály. A régi mese a farkas s bárányról, még senkire jobban nem illett, mint Bismarkra, s az általa űzött politikára. Tudva van, hogy ő márczius 24-iki jegyzékével a német középállamokhoz folyamodott, ha vagy Ausztria részéröl megtámadtatnék, vagy maga lenne kénytelen kardot rántani. A németországi közvélemény összehangzik, s erősen nyilatkozik ily testvér- és szükségtelen harcz ellen. E körirat idézte elő azon osztrák jegyzéket, melyet Károlyi gr. márcz. 31-én a porosz miniszterelnöknek átnyújtott. Ez irat világos tiltakozás azon gyanúsítás ellen, mintha Ausztria Poroszország ellen támadó háborúra készülne, egyszersmind elismerése a szövetségi okmány Xl-ik czikkének, melyre a középállamok is Poroszország harczias felhívására hivatkoztak. Benne azon remény fejeztetik ki, hogy Poroszország is készséggel terjesztendi a viszályt a németszövetség bírói Ítélete alá. Bismark ur e jegyzékre nem sokáig késett a felelettel, de a helyett, hogy határozottan s világosan nyilatkoznék, czifra phrasi- sok alá rejti gondolatát, a valót. E felelet elmondja, hogy Ausztria márcz. 13-tól’ minden indokolt felvilágosítás nélkül tetemes haderőt kezdett előre tolni. E készülődések titkos volta s a törekvés, azokat kis mérvben láttatni, megerősiték azon benyomást, hogy azok Poroszország elleni támadásra tervezvék. Poroszország márcz. 28-ig késett védelmi intézkedéseit rendezni, mert egymás ellenében felállított két hadsereg által a béke még jobban veszélyeztethetik, mint diplomatiai jegyzékváltás által. Poroszország csak Ausztria hadkészületeire, egyedül saját biztonsága tekintetéből, nyúlt országvédelmi rendszabályokhoz. — A jegyzék igy végzi : Alulirt valamint határozottan visszautasítja azon minden alapnélküli gyanút, mintha ő a béke megháboritását czé- lozta volna, úgy utasítva van Mensdorff grófnak formaszerüen kijelenteni, hogy semmi sem esik oly messze a király szándékától, mint az Ausztria elleni támadó háború. — A király a császárnak irántai személyes érzelmeiről annál kevesebbé kételkedhetett, miután azokat viszonozni és saját, a császár iránti személyes barátságos érzelmeit a politikai viszonyoktól érintetlenül megtartani tudandja. A császárnak a porosz állam iránti jóakaratát tettekkel bebizonyítani, a cs. kormány elég alkalmat találhat.“ Ez után, úgy látszik, újólag a diplomatia lép a színpadra, és a békeremények megújulnak. Máris hirdetik, hogy Ausztria megszüntette a védelmi hadkészületeket, a porosz hadsereg mozgósítása pedig felfüggesztetett. Összefüggésben áll ezzel azon legújabb tény, „hogy Eichter, orosz tábornok Récsbe érkezett, a czár sajátkezű levelét hozván a császári felségnek; szintén ily levél küldetett a porosz királyhoz is, azon ajánlattal állítólag, hogy Oroszország kész felvenni a közvetítő szerepet Ausztria és Poroszország között. És az „Indep“ jelenti Berlinből, hogy a porosz király elfogadta az orosz czár közvetítési ajánlatát. Mindezek daczára, mint a külföldi lapok jelzik, Poroszország szakadatlanul a legnagyobb erélylyel fegyverkezik és erődít, s mig a tények igy beszélnek, addig a látszatra, a békereményekre keveset adhatni. Őszinte szó az idegen hangzású családnevek magyarítása körül. Ezelőtt nehány évvel a „Vasárnapi Ujság“-ban felszólaltam már e tárgyban, s figyelmeztettem e hazának nem magyar származású lakosait, hogy ki lelkileg testileg már magyar, vagy azzá lenni óhajt, igen következetesen cselekszik, midőn vezetéknévre TÁR C Z Arczom halvány, lelkem Tele fájdalommal, Eltűnt öröm, mosoly, Kedv, napsugár, hajnal — Elmentél! Szomorú, kietlen Puszta, puszta az ősz! Hasonló a föld most Egy nagy temetőhöz — Elmentél! Karjaim kitárom — Hiába, hiába . . . Csak a hideg, néma Levegőt találja — Elmentél! Hol egykor alig fért Az édes boldogság, Most, — fájó csendesség, Pusztaság, pusztaság — Elmentél! Egy csillag nem fénylik, Vak az ég, sir a táj; És ez összesen és Mind, és mind bennem fáj — Elmentél! Bánat, köny, csend, halál, Csak az marad vélem — Kedvem, boldogságom, Lélekzésem, éltem, Elmentél! Zelemér. Elmentél..! (1864.) Egy porosz katonatiszt 1814-ik évből. (Folytatás.) Eltávozván az öreg pór, Fülöp folyton növekvő izgatottsággal kezdett újra sétálgatni, nézegetvén a hold teljes fényénél a romokban álló kastélynak minden részleteit, s feltaláld az ódon torony kapuzatján családja kifaragott czimerét, részben megcsonkítva a parasztok kalapácsaitól. — Jaj! felsohajtott, most már ismerem ezt az egész vidéket, melynek pusztán látása kelté föl bennem a nem csalható sejtelmek egyikét. E kastélyt igen ifjan hagytam el; atyám annyit beszélt nekem róla, hogy ráismertem, daczára a szomorú helyzetnek, melyben találtam. E nyomorult parasztok előtt is, kiket családom oly sok jóban részeltetett, nem volt semmi sem sürgetőbb, mint birtokunkon megosztozni; ámbár el kell ismernem, hogy hazájukért bátran harczolnak , mig én Francziaország ellen, hazám ellen hordom fegyveremet.-—Mily borzasztó következménye ez a polgári viszályoknak! Miért csináltak belőlem porosz embert? Itt születtem, itt élnem s halnom kell, és én a helyett harczolok hazám ellen; én perzselem föl a falut, hol mint gyermek játszadoztam; én öltem le a parasztokat, családom régi jobbágyait; én engedtem meg- becstelenittet ni azon egyházat, melyben kereszteltettem; végre ellenségként táborozok elődeim ősi földjén. 0 h valóban enmagam- tól irtózom! És most mit tegyek ? Bevárjam-e a Francziaország elleni hadjárat bevégzését? Nem, érzem, hogy az rám nézve teljes lehetetlen: Francziaország mindig az én hazám. Ámde Poroszország mondani fogja, hogy én áruló vagyok, ha elhagyom if
