Eger - hetilap, 1866
1866-03-29 / 13. szám
112 Dobóczky Ignácz a tisza-szabályozási ügyet is az országgyűlés sürgős teendőinek sorába fölvétetni inditványozá; indítványa kinyomattatni rendeltetett. A közös ügyek tárgyalásával megbízott küldöttség is megkezdé már működését, f. hó 22-én délutáné órakor tartván az első átalános ülést, melyben elnökül gr. And- rássy Gyula, előadóul pedig Csengery Antal választattak meg. Politikai hírek s események. Németország. Az Elbe-herczegségek ügyében Ausztria és Poroszország közt kitört viszály, lapunk múlt számának megjelenése óta oly fenyegető alakot öltött, hogy háborúra sok valószínűséggel lehetett következtetni; az újabb tudósítások azonban már sokkal békésebben hangzanak, úgy, hogy ha azok alaposaknak bizonyulnak be, azt kell hinnünk, hogy Poroszországnak nem volt komoly szándéka, a gordiusi csomót karddal vágni ketté, hanem csupán ijesztgetni akart, azon együgyű hitben, hogy Ausztria a vak lárma elöl hátrálni fog ; mivel azonban az nem történt, most Poroszország fuvat hátrálót, ha ugyan, mint mondók, az újabban érkezett hirek meg nem czáfoltatnak. Ily hir az, hogy az osztrák császár 0 Felségétől sajátkezű levél érkezett a porosz királyhoz, minek folytán a két hatalom közti ügy más fordulatot vett. Más oldalról is érkeztek állítólag Berlinbe előterjesztések, melyek szintén nem maradtak hatás nélkül. így diplomatiai körökben beszéltek Napóleon császárnak egy a porosz királyhoz intézett sajátkezű leveléről; mig másrészről az angol kabinetnek „az európai békét mnyegető porosz politikát illető előterjesztései érkeztek Berlinbe. A porosz királynak születésnapján tartott beszéde is a békés kié- | gyenlitésre nyújt reményt. E beszéd nemcsak nem harczias, de határozottan békés jellemű ; azt mondta volna t. i. a porosz király a „P. L1.“ berlini levelezője szerint a tábornokok fogadásakor, hogy az Ausztriávali meghasonlás nem háború utján, hanem a diploma- tia által fog megoldatni. Szóval, a békés hirek túlnyomók. De más részt nem szabad szemet hunynunk azon tények előtt sem, melyek ellenkező föltevésre jogosítanak. Tény az, hogy Poroszország fegyverkezik. Az „A. Z.“ berlini levelezője irja, hogy a mozgósítási parancs minden órán várható, hogy a szász és sziléziai várak hadi állapotba helyeztettek, s az illető vasutigazgatóságok oda utasít- tattak, hogy készen legyenek több hadi készletnek a közelebbi napokban leendő tovaszállitására; továbbá, hogy Frigyes Károly herczeg, ha még nem neveztetett is ki generalissimussá, de ki van jelölve e polczra. — Miért tagadnék — irja egy másik berlini levelező — hogy valósággal tétetnek előkészültek a háborúra, hogy a katonai kormányzat minden ágában rendkívüli tevékenység uralkodik, végre, hogy az illető parancsnokoknak a különféle katonai közlekedési állomásokra e napokban történt kinevezése szintén harczias jelenségnek tekinthető.“ A porosz kormány nem tagadja, hogy fegyverkezik, de hogy magáról a felelősségét elhárítsa,e tényt azzal indokolja, hogy Ausztria fegyverkezése által kényszerittetett arra! Mintha bizonya világ nem tudná, hogy nem Ausztria, hanem Poroszország akarja megszegni a gasteini conventiót, s hogy Ausztria csak önvédelemre készül, ha csakugyan szintén fegyverkezik. Angolország. Stephens, irlandi fenián-fönöknek hirszerint sikerült a rendőrség üldözései elől Amerikába menekülni. Irland- ban a feniánok elfogatása még mindig tart. A választási törvényre vonatkozó reformbilb, melyet a kormány hozott indítványba, a tory párt erősen ellenzi, s miután e sökre szállva, északi szél mellett evezett Ismailiába az uj tengeri csatornán, innen a Nil uj medrére keltek, és ezen jutottak aVöröstengerbe. Christián Alfred, a raaltai kereskedelmi kamara elnöke hivatalos jelentését e szemléről ekkép végzi: „a suezi csatorna bevégzése most már csak idő és pénz kérdése és általa a kelet-indiai u t felére rövidült“! Midőn ezen első szemleútnak hírét hazai lapjaink is meghozták, többen úgy vélekedtek, mintha az óriási mű már teljesen bevégezve a forgalomnak megnyittatott volna; azonban még rop pánt teendők vannak hátra, miket csak 2—3 év alatt van remény bevégezhetni. Ismailia-tól északra El- G i r s-nél a talaj mintegy 57 lábnyira emelkedett, itt még csak egy 8 öl széles meder van kiásva, mégis a csatorna partjára kihordott ásadékok oly roppant halmokat képeznek, melyek a pyramisokra emlékeztetnek. E 15 kilometer (közel 2 mf.) hosszú halmos vonalon a nagy csatornát határozott mélység s szélességben három év alatt kiásatni, Couvreur 20 millió frankért vállalkozott. Szintén hátra van még, s roppant technicai s természeti nehézségekkel jár, a nagy csatornát a M e n s a 1 e h-tón kellő méretben keresztülvezetni. Ennek négy év alatti eszközlését 1864-ben Highton a suezi társulattól 20 millió frankért vállalta el. A Timsah-tótól pedig délre, a suezi öbölig csak mintegy '/3-ra vannak a munkálatok; de a társulat erősen bízik, hogy ez óriási pályát 1868. végén a világforgalomnak megnyithatja. Daczára ennek, a forgalom e vizpályán élénk, és az ott működő európaiakra nézve felette hasznos. Port Saidnál kikötnek a franczia hajók, melyekről a szükséges czikkeket, szereket kis bárkák szállítják a vonal különböző telepeire. Kivált mióta a Nil a nagy csatorna közelébe hozatott, a sivatag is halottaiból feltámadni kezd; ott, hol franczia hivatalnokok s munkások tanyát ütöttek, házaik mellett már kertek virúlnak, melyekben narancsok, gránátok, datolyák-, rózsák, s más tropicus növények szépen diszknek. E pusztaságnak felvirulása egyedül az öntözés, az emberi szorgalomtól függ. Az uj csatorna Gesszen földén visz keresztül, hol hajdan az izraeliták Fáraó parancsára megtelepedtek, akkor ez, mint az írás mondja*) Egyiptom leggazdagabb tartománya volt, természetesen azon csatornarendszer következtében, melynek nyomait most is láthatni. Elhanyagoltatott ez, s utána halt a vegetatio; mert e titokteljes ég alatt még mindig Osiris, a Nil nemtöje küzd a lég szellemével, mely a puszták homokját folyvást előre tolja, s a vidék élete vagy halála attól függ, melyik jut uralomra. A francziáknak már elég alkalmuk volt e természeti erők ottani munkálkodását s történetét tanulmányozni, s akarniok kell, mert érdekeik úgy kívánják, hogy e jelentékeny tartomány régi virágzását s termékenységét visszanyerje. Es ha majd a nagy tengeri csatorna megnyittatik, s a kereskedés Kelet s Közép-Európa között erre fordul; mind Arábia partvárosai újra benépesülnek, mind a vizpálya mentében nagy s virágzó városok, mint ezt Amerikában s mindenütt, merre a világkereskedés halad, tapasztaljuk, fognak támadni; mert az emberek, nem tekintve az égalji nehéségeket, rendesen oda tódulnak, honnan legtöbb hasznot s nyereséget remélnek. De e vállalat messzebb s magasabb hatásra is hivatva látszik. Nem messze a csatornától ész. keletre esik Palaestina, mely a basák lelketlen kormánya alatt csak nem elpusztult, ipara, kereskedése jelenleg semmi; de a Holttengertöl a Vöröstenger keleti öbléig egy völgymenet, Vadi-el-Arabah, húzódik, mely a természettől is a két tengert összekötő mederül látszik rendelve lenni. A társulat érdeke annál kevésbbé hagyhatja ezt figyelem nélkül, mert az iparnak s gőznek kőszénre van szüksége, melynek a szentföldön a naftaforrások, s asfaltrétegekben oly biztos jelenségei nyilatkoznak. Suezzel keletre határos ,K ö v e s A r a b i a‘, e helyen is szent emlékeink vannak, itt emelkedik a Sinaihegy, honnan az időben az Ur törvényei villámlások s mennydörgések között hirdettettek ki. A rómaiak alatt e tartományban virágzó telepek, népes városok,községek állottak; a régibb leirások termékenységről s nagy datolya-erdőkről szólanak. Az egész, 2000 □ mf-nyi területet mintegy 5000 felláh, s vándorarabok lakják, kik a kara- vánutakat veszélyeztetik. Mi hajdan a rómaiaknak sikerült, annál könnyebb feladat a francziákra nézve, kik több technikai ügyességgel és eszközökkel bírnak. ASinai, Horeb és a 8100’ magas Katalin- hegyek csaknem félévig hósüveget hordanak, melynek olvadéka lassankint a mészrétegeken át leszivárogván, földalatti vizmeneteket s forrásokat táplálnak. Az emberek és fúrók dolga, e vizeknek a fölepre utat nyitni, s általa a sivatagot életre hozni, termővé tenni. Algier és az oázok vizáldásaikat nagy részt az artézi fúróknak köszönik. Egy európai gyarmatnak e * Móz. I. K. 49: 6 1
