Eger - hetilap, 1866
1866-03-29 / 13. szám
110 va, őt nagy munkájában, a nemzet átalános óhajtásához képest, hőn és híven támogatnák ! Ha már most a követválasztási mozgalmakon akár a távolban, akár a közelben, példákat nem említünk, mert exempla sunt oúiosa, széttekintünk: nem veszszük-e észre, hogy a választásoknál a kath. papság oly férfiakhoz csatlakozott leginkább, kiket tiszta jellemnek ismert, és Deák hívének tartott. Es midőn ezt tette, nem azt akarta-e, mit a nemzet kívánt? nem az volt-e törekvése, hogy a nemzet óhajtása diadalt arasson? és a nemzettel küzdve, a nemzet kívánságát érvényre emnlni segítve, vájjon nem honfiúi kötelességét teljesítette-e ? De ne folytassuk a consequentiákat. Az idő napról napra több és több igazságot fog minden részre szolgáltatni. Mi visszaemlékezéseinkkel nem a küzdelmek megújítását, hanem a békét akarjuk. Gyülölség által még soha sem emelkedtek sem a nemzetek, sem a városok. A haza, közös mindnyájunk ezen édes kincse, igénybe veheti még mindnyájunk szolgálatát. A múltban talán megbocsátható vala, ha a magyart magyar ellen láttuk táborba szállani; de a jelen, oh ez mindnyájunk közös, kölcsönös működését kívánja, és pedig sürgetőleg kívánja, ha a megindult és inkább s inkább növekedő nemzetiségi törekvéseknek közepette a magyar korona területén azon suprematiát megtartani akarjuk, melyet csak a tudományos műveltség és összetartás biztosíthat számunkra. Országgyűlési tudósítás. Pest, márcz. 26. A legközelebb múlt napokban országgyűlésünk oly határozatokat hozott, melyek újabb bizonyítványul szolgálhatnak úgy a nemzetnek, mint a koronának, hogy nagy fontosságú és nem csekélyebb felelősséggel járó hivatásának tudatával bir, s nála a készség és jó hajlam hazánk ügyeinek alkotmányos rendezéséhez nagy mértékben megvan. A napirenden volt és elintézett igazolási eseteket, valamint az országgyűléshez beadott számos kérvény tárgyalását, mint kevésbbé átalános érdekiieket, mellőzöm és egyedül az országos tárgyak fölemlitésére szorítkozom. Ezek között első helyen áll a horvát kérdés tárgyalására megválasztott tizenkét tagú küldöttség. A főrendek elfogadva a képviselőház által e küldöttségnek adandó, múlt tudósításomban megemlített utasítás elveit, saját kebeléből küldöttségi tagokul a következő négyet választó meg: gr. Májláth Antalt, gr. Széchen Antalt, Szőgyényi Lászlót és Jankovics Lászlót. Ugyané küldöttséghez a képviselőház f. hó 24-én tartott ülésében, mint megválasztott tagok, következők lőnek kihirdetve: Deák Ferencz, Eötvös József, Somsich Pál, gr. Mikó Imre, Ghyczy Kálmán, gr. Andrássy Gyula, Csengery Antal, Siskovics József. A válaszfeliratot a képviselőház f. hó 21-én közölvén a főrendi házzal, a főrendek figyelembe véve annak rendkívüli fontosságát, b. Weinkheim Béla indítványa folytán a tárgyalást az ünnepek utánra, april hó I6-ra halasztották, ^fTÁRCZA. §*A suezi csatorna. A Vöröstenger, mely északra Alexandriával már vasút s villanysodrony által közlekedik, délről pedig az indiai oczeánnal, Bab-el-Mandeb-nél összefügg, napjainkban igen élénk kereskedés színhelye, de jelentősége napról napra emelkedik, mert rajta vezet át a legrövidebb ut Indiákra. India, China, Japán oly czikkeket termelnek, melyeket Európa nem nélkülözhet, azért Kelet a világforgalomnak mindig egyik sarka marad. A Középtengert délkelet felöl a Vöröstengertöl egy 14.8g mérföldnyi széles földdarab választja el, mely „suezi föld- szoro s“-nak neveztetik. E földék okozza, hogy a kereskedőbajóknak egész Afrikát megkerülniük, e nagy veszélyekkel járó hosszú utat, mely az egyenlítő alatt kétszer visz át, kell megtenniük, hogy Indiákra juthassanak. E tengeri utat 1497-ben Vasco do Gama födözte fel, s általa Anglia virágzó kereskedésének s hatalmának vetette meg alapját. Ha a suezi szoros átmetszve lenne, és a két tengert egy mindig bizton hajózható csatorna kötné össze, a vizi ut kelet s nyugat között több ezer mérfölddel megrövidülne, s mind Fran- czia,- és Olaszország, mind Triest és Fiume közvetlen vizi összeköttetésbe jutván az ind tengerekkel, a szükséges kereskedési czikkeket első kézből kaphatnák. Ez esetben az áruforgalom Európából a Középtengeren indulna, menne a suezi csatornán át a Vöröstengerbe, honnan az ész. szélesség 12-ik fokánál jutna az arab- ind tengerekre. Csak innen is látható, hogy a suezi szoroshoz s közvetve a Vöröstengerhez nagy politikai, kereskedelmi s műveltségi érdekek kötvék. Ezen érdekeket korán kiérezte az angol önzés, és nem késett éles, szakértő pillantással a legfontosabb pontokat kijelölni, hatalmába ejteni, honnan a maga érdekeit sikerrel őrizni s megvédeni képes legyen. így 1841-ben megszerző Aden-t, s azt rövid idő alatt Kelet Gibraltárává erösité; — midőn a suezi csatorna terve felkapott, azonnal birtokába vette Perim-et, egy kopár sziklaszigetet, de ágyúival onnan azon szoroson, mely a Vörös- s ind tengereket összeköti, teljesen uralkodik ; továbbá az afrikai oldalon megszállotta a D a h 1 a k- szigeteket, melyek a massava i kikötővel szemben fekszenek; róluk őrködik Abissinia kereskedése fölött a Vöröstengerrel. Mind e helyek czim szerint a szultán fenségi joga alatt állanak, de tett- leg felettök már az angol uralkodik. A suezi szorost elfoglalni s átmetszeni I. Napoleon ked- vencz terve volt, innen, két világrész e hidjától akart ö Ázsia ellen működni, hol az angolok kincsforrásaikat őrzik. Nem is mu- lasztá el 1799-ben, midőn a franczia légiók a pyramisok körül harczoltak, a szükséges lejtméréseket megtétetni; de a sebtében s ágyudörgések között rögtönzött munka azon meglepő, téves eredményt szülte, hogy a két tenger niveau-ja egymástól 30 láb - nyira különbözik. Eszerint a Közép- s Vöröstengert csak nagy kanyarodással, mintegy 54 mérföldnyi bosszú mederrel lehetett volna összekötni. E roppant költséges s legyőzhetetlen akadályokkal járó kísérletet az egyiptomi alkirály ellenzetté. De az eszme, mely Egyiptom gazdászati és kereskedési fontos érdekeit is feltüntette, élve maradt, később alapos helyszíni észleletek, ta- I nulmányok, mérési s földismei vizsgálatok tétettek, melyek alapján a szakértő tudósok kimondották: hogy a két tengert csaknem egyenes csatorna által, melynek egész hossza 19V4 mérföldet tenne, összekötni lehet. A francziák császárja, ki nemcsak a napóleoni trón, de nagy eszméknek is örököse, az időt eljöttnek, a tervet megértnek látta a kivitelre, teljes befolyását oda fordította, hogy az óriási mű megkezdessék. Alig mozdult meg az ügy, s az angolok nem késtek azt rósz hírbe hozni, hogy a vállalkozókat tőle elriaszszák; agyrémnek, szédelgésnek hirdetők ki lapjaik által, mert a folyvást uralkodó északnyugati szelek mind a hullámcsapást, mind az iszaprakodást kelet felé Űzik, azért a Középtengeren biztos kikötőt, minő a világforgalomra szükséges, építeni nem lehet! A természet ezen állandó, helyi törvénye szerint — mondák — a csatorna is, ha kiá- satnék, bár lassan, de folyvást a szél által űzött futóhomok által fog betöltetni. Daczára e vészlármának, L e s s e p s, franczia mérnök a vállalkozókat megtalálta, és a „suezi társulatot“ (compagnie universelle), mely nagygyűléseit Párisban tartja, megalakitá. A részvények 85%-át az egyiptomi alkirály tartotta meg, a tiszta bevétel 15%-ját az egyipt. kormány kapja. Es igy, II
