Eger - hetilap, 1866
1866-03-29 / 13. szám
IV. évfolyam. 13. szám Márczins 29-én I860. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzotí sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad.' a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Jentsch O. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAP 1866-ik évi folyamára. Előfizetési föltételek. Egész évre ....................................................5 ft — F élévre..............................................................2 ft 50 kr. N egyedévre.........................................................1 ft 30 kr. E gy hónapra...............................................— 44 kr. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpél- dánynyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az alólirt kiadó-hivatalhoz, vagy a szerkesztőséghez (Busti-ház 803. sz.) bérmentesen küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala. (Lyceumi nyomda.) Visszaemlékezések. Nagy hazánkfia Deák Ferencz, ama nevezetes országgyűlési beszédében, melyet a képviselőház f. évi febr. 22-iki ülésében annyi helyeslés és lelkesedés között mondott el, nehány futó pillantást vetve hazánk alkotmányos küzdelmeire, első Leopold korából dicsérőleg emlékezik meg Széchenyi Pál kalocsai érsek hazafias törekvéseiről, mondja ugyanis: „Sikerült végre 0 Felségét felvilágosítania magyar államférfiaknak, kik között igen nagyon főhelyet foglalt el — áldás emlékére, — Széchenyi Pál, a kalocsai érsek." A trón és haza iránti érdemek ily ünnepélyes elismerése a múltban, kétségtelenül jól eshetett a talán most félreismert hazafiaknak, de más részről buzdításul is kell vala szolgálnia, hogy ne csüggedjenek, és ne hagyják magukat föltartóztatni hazafiui nemes törekvésükben azon apró félreértések által, melyek, hajlandók vagyunk hinni, inkább a körülmények teljes nem ismeréséből, mint elfogultságból származnak. A jövő kor nemzedéke tisztábban láthat majd, és igazságosabb lehet; s a történetirót sem rokon, sem ellenszeDv nem vezérlendi, e mellett a még most elzárt levéltárak okmányait is behatóan fogja tanulmányozhatni. Azonban nagy hazánkfia idézett szavai legközelebbről a magyar kath. derűst érdeklik, és nem egy alkalommal hallottuk e szavakkal összefüggőleg megemlíteni: vájjon adózhat-e a történet hasonló elismeréssel a mostam kath. clerusnak alkotmányos küzdelmeiért ? Nem szándékunk itt a megváltozott viszonyok bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, s érintetlenül hagyjuk azon körülmény méltatását, hogy épen a megváltozott viszonyok folytán akár az összes kath. derűs, akár annak egyes tagjai áldozatos és buzgó törekvéseit a politikai téren ma nem követheti oly siker, mint azt a múltban követte, annyit azonban megjegyezhetünk, hogy a magyar katholikus clerus a jövőnek, mely egyedül van hivatva a felvetett kérdésre felelni, az eddigiek után Ítélve, nyílt homlokkal nézhet eléje. Eltérő, különös politikai vélemények a papság soraiban is lehetnek és vannak; ez a szabad gondolkodás, egyéni felfogás és a véleményszabadság eredménye, mit a hazában természeti jogánál fogva minden honpolgárnak joga van igénybe venni, és azzal élni. De lett legyen e véleménykülönbség egyeseknél bármily nagy; éltek bár számosabban a szabad vélemény természetadta jogával: ez az elfogulatlan történetiró előtt mit sem bizonyíthat, mert elmondhatjuk bátran, hogy az összes kath. derűst (a potiori fit denominatio) mindig azon sorompók közt láttuk küzdeni, hol a nemzet becsülete és hazánk jól felfogott érdeke volt. Az 1848-iki erős alkotmányos küzdelmek élénkebben vannak még emlékezetünkben, hogysem szükség lenne akár az áldozatok arányát, akár a buzgalom, vagy haza- szeretet nagyságát fölemlíteni, melylyel a magyar kath. clerus azokban résztvett. Elismerik, hogy a ború napjaiban, midőn nemzetünk a közelebb múlt gyászos évek alatt, megfogyva bár, de törve nem, csaknem reményvesztetten tekintett jövője elé: a kath. clerus helyt állt a nemzet érdeke mellett; osztozott, mert saját fájdalma volt, a nemzet fájdalmában, s vigasztalva és bátorítva tehetsége, befolyása szerint küzdött a nemzet jogaiért. Nem is itt van a baj, mondják, hanem a közelebbi követválasztási mozgalmaknál nem volt többé hazafi a clerus. Súlyos vád uraim; de vájjon igaz-e? E mozgalmakon már túlvagyunk, azok már a történeté, azért bátran szólhatunk róluk a nélkül, bogy a fék’eér- téstől kellene tartanunk. Midőn a most ülésező országgyűlés ki Ion hirdetve, a nemzet csaknem egyhangúlag mondá ki programmját, és e programm? bizalom volt Deák Ferencz iránt. Benne, az ő elveiben, jogtudományában, hazafiságában és bölcse- ségében helyezé a nemzet bizalmát és reményét, és e föl- tétien, átaláros bizalomnál fogva csak egy kívánság nyilvánult széles e hazában: vajha minél nagyobb számban küldetnének képviselőkul oly férfiak, kik Deák elveit vall-
