Eger - hetilap, 1865

1865-03-02 / 9. szám

III. évfolyam.

!). szám.

Marczins 2 án 1865

Előfizetési dij:

Egész évre .

. 5

ft — ki

Félévre . .

. Z

50 „

Negyedévre .

. 1

„ 30,.

Egy hónapra

44 ..

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Kiadó-hivatal: a lyc eumi nyomda. Kiéiizdésekct elfogad .■ a szerkesztőség (Busti ház, 803. szám), — Violet Otto és Jent sch Q

könyvkereskedéseik; s minden cs. kir. jwstahivatal.

A Kaukázus népei.

Tu verő o mea tellus, et genitorum Patria vale !

Euripides.

Az „Orosz viszonyok“ *) rajzának kiegészítő részéta Káspi- és Fekete-tenger közt feküdt harczias hegyi népek hős története képezi, mely fölött ámbár most már leforditott fáklyával keserg a Genius, de a Thermopylék- nél elhullott spártaiak dicsőségekint, az elismerés babérja s az emlékezet világa örökre övék.

Ha a colossalis orosz birodalom állami életét, gépezetét, valamint életerejének kiható képességét akarjuk felismerni, e mellett látnoki szemmel a jövő ködfátvolképei közt is vizsgálódni, csak úgy helyes Ítéletünk, ha azt nemcsak hóditást vagy elnyomást jelző nagy mozdulataiból, nem csupán százados fenmaradása tartósnak látszó alapjából, hanem összes szervezete-, ide vágó minden körülményei-, s úgyszólván gyökeréből Ítéljük, meg. A hatalmaknak egymás között félelem vagy önfentartási ösztönből sugallt összetartása, a viszonyok s körülmények e részbeni sokszor véletlen, de szerencsés kedvezése még nem alap egy kormány jó jövője épületéhez; mert a diplomata világhálója- vagy gyeplőjének szálai emberi kezekben gyakran összekuszálódnak, s az időviszonyok nagynak tüntethetnek föl ma egy rendszert vagy kormányt, melyről később ugyanazok változtával azt fogják mondhatni : csekélylyé törpült.

Miként az épület tartósságát nem annak magassága s nagyságából mérjük Horacként:

„Et celsae graviore casu decidunt turres.“ sem díszes kiállításából, hanem s főleg az alapból, melyre az fektetve van; — a roppant terebélyes fák hosszú jövőjét nem szét-s egekbe nyúló ágaiból jósolgatjuk, hanem élte gyökeréből, mi a föld alatt látatlan rejlik, s mely ha kiszárad, az egész fa koronáját magára huzza: úgy az országok s birodalmak épületének szilárdsága és tartóssága azok alapjától és életgyökereitől föltételeztetik.

A távol köde nagyítja a tárgyakat, a közelebb vizsgálódás a biztos Ítéletnek czélszerűbb módja, s e részben néz- és támpontokat nynjt a kilencz musa egyike: Clio, ki jobbjában tárogatót, baljában könyvet tart. E babérral koszorúzott szuzalak könyvében olvasom, hogy az orosz uralkodók rósz gazdák, csak telkeiket akarják szaporítani, és a földösszités alkalmával, mely eszme különben igen szivükhöz nőtt, czélszerü vagy nem,mindent egy tagba, egy nyomásba szeretnek szorítani. De arra nincs gondjuk,

*) Lásd az „Eger“ 1864. évi folyamának 8, 9, 11,12, 13,14, 16, 17. számait.

hogy földjeiket az árvizek és felforgató szelek ellen véd- bástyákkal övezzék, hogy földjeikbe egy biztos jövő jó magvát vessék. Pedig nem elég vasekével oly mélyen szántani, hogy embercsontok is kiforduljanak, hanem a földszinén is el kell takarítani a gazt, s ha a keresztek mutatják Isten áldását, a keresztet szükség védeni és oltalmazni. — Plutarchban olvasom: hogy a világhódító Nagy Sándor, midőn 32 éves korában temérdek tartományt szerzett, egyszercsak aggódni kezdett, hogy hátralevő él- i tében már nem lesz mit tennie. Ezt hallván Augusztus császár, csodálkozott, hogy Nagy Sándor nem nagyobb munkának tartja az ország bölcs kormányzását, mint megszerzését; holott szebb és nemesebb, igazságos törvényekkel s jó erkölcsökkel a nyert országot körülbástyázni, mint azt minduntalan fegyverrel szaporítani.

Innét, bár Nagy Péter politikai végrendelete szerint az autocraticus elv uralmának Európa s Ázsiára ki kellene terjedni, bár az orosznak e czélra törekvései legkitartóbb szívóssággal tovább feszittetnek, mert még a vérkötelékek fűzésénél is e vörös fonallal köti magát az uralkodó német fejedelmi házakhoz, mégis napjainkban az előhaladás szelleme, a diplomatia s hadvezetés fortélyosabb fegyverei.de leginkább az alapban rósz kormányzás gátokat s torlaszokat állitnak e törekvés elé, annyira, hogy ha csak a Kaukázus maroknyi hegyi lakosaival viselt csatározásait szemügyre veszszük is, látni fogjuk, hogy a bámult és csodált coloss agyaglábakon áll.

Különösnek látszik, hogy én akkor leplezem föl az orosz gyöngéit, midőn ő győzelmesen tette hüvelyébe kardját, s ép azon néppel érezteté túlnyomó erejét, melyről én most dicsőket akarok irni. De vannak győzelmek, melyeknél a győzők sebeitől és hulláitól nem lehet látni a babért, sőt a sebek és hullák maguk alá temetik a zöld borostyánt, a történelem és utókor a legyőzőitek fejein fogja azt feltalálhatni.. Pyrrhus a rómaiakkal vitt csata után mon- dá: még egy ily győzelem a rómaiakon és — elvesztünk.“ így bélyegzé nyomornak a sebekkel rakott győzelmet. Hannibal pedig maga bevallá, hogy Minutiussal vívott csatájából mint győztes és győzött tért meg, Minutiust ő megverte, de Fábius seregével őt felülhaladta. Igen, az orosz is a Kaukázust, mely ekkorig az ő seregének nyitott sírja volt, most betemette, halmát fegyverekkel rakta meg, de nem a dicsőség trophaeái azok, hanem a sok lúd tolla, mely a művelt világot bámulatra sohasem ragadja.

Mi nem e sir fölött gyászolunk, melynek betemetése csupa részvétből fájdalmasan esett lelkűnknek, hanem a bolyongó, s a kegyelem kimért morzsáin tengődő, nagyrészt éhhalállal küzdő sirásókat könyezzük, kik évek hosszú során az erősebb elnyomó örökös támadásaival da-