Eger - hetilap, 1865

1865-12-28 / 52. szám

436 te a ház figyelmét. Ezen okmányban a tengerparti város atyái minden kitérés nélkül kinyilatkoztatják, hogy a zágrábi ország­gyűlésnek bárminő határzatát sem ismerherik el kötelezőnek Fiume városára és hozzátartozó területére nézve, ha azon hatá­rozat nem hozatik a magyar országgyűléssel való egyetértésben. Néhányan e kérvény azonnali elintézését sürgették, a többség azonban a petitio-bizotlmányhoz utasította. Strossmayer hosszabb beszédben kiemelte a déli-szláv akadémia és egy már rég tervezett egyetem szükségességét) s panaszkodott ezen, az egész nemzetre nézve oly fontos ügy hosz- szas elhalasztása miatt. Fölolvastatott ugyanazon püspöknek 0 Felségéhez ezen ügyben intézendő előterjesztése, mely egyhan­gúlag el is fogadtatott. A legközelebbi ülés január 15-én lesz; te­hát 27 napi szünetelés állt be, mely idő alatt azonban a bizott­mányok szakadatlanul munkálkodni fognak. Hír szerint Spun főispánt is fölmentették, s még több fő­ispán fölmentése is váratik. Fővárosi tudósítás. Pest, decz. 25-én. A zaj elviharzott városunk utczáin, 0 Felsége kilencz napi itt mulatása után a bizalomteljes visszatérés remé­nyével kelt útra birodalmi székvárosa felé, hogy rövid idő múlva — mint hirlik, január 16-ikára, a haza anyjával, fölséges neje, Erzsébet királynéval térjen vissza, és pedig huzamosabb időre, hü magyarjai közé — és mi, feledve a közel múlt viharos izga- | tottságát, szerényen vonulunk vissza a remény csillámaival, a biza­lom czukorsüteményeivel díszített karácsonyfa mellé, melyet 0 Felsége hagyott, köztünk mulatása után, magyarjai szivében. Igazán, rég, vagy tán sohasem volt még boldogabb kará­csonyunk. Az apa igazi örömet adott gyermekeinek, s a történelem fel fogja lapjaira jegyezni azon szavakat, melyeket 0 Felsége f. h. 20-ról M a j 1 á t h György kanczellár ö excjához intézett. „Bizalommal jöttem, — fokozott bizalommal s a mielőbbi visszatérés reményével távozom; mert erős hit lelkesít, hogy a nyilvánult érzelmek, s kölcsönös bizalom tényleges valósí­tása által ez öröm-napok Isten segélyével egy áldásdús jövő kezdetét fogják jelzeni.“ 0 Felsége távoztakor azon utczák, melyeken a vasúti indó- házhoz kiment, fényesen ki voltak világítva, és az indóháznál ezer szivbenragyogottazérzelemcsilláreme sokat mondó körirata: — Isten veled! És most térjünk át a köznapi élet tarka eseményeire. Bármennyire panaszkodjanak az élvhajhászó dandyk a kü­szöbön álló farsang rövidsége fölött, élvezetekben, mint a számos, müélvet ígérő falragaszok hirdetik, nem lesz hiány. A jogászok és az orvosnövendékek mindig fényesen sikerülni szokott báljai mellett a jótékony nőegylet is rendez árvái javára több álarczos- bált, úgyszintén az irói segélyegylet is. S uhr cirkusa is megkezdi a napokban előadásait: a külvárosokban pedig a bűvészek, óriá­sok, sängerek egész csapata intézkedik a felől, hogy minden osz­tály, minden kor megtalálhassa e boldog farsangon élveit. Épen most jöttünk meg a pesti gyakorlati kertészegyletuek a köztelek nagy teremében fölállított, s a nemzet képviselőinek aján­lott k aráé sonyfa megszemléléséről. Agondolat,mely ekarácsony- fának, csinos gyümölcs, bor, ásvány és egyéb termékek kiállításával összekötött fölállítását kitalálta, igen helyes, és csinos berende­zése, S zéchényi babérkoszoruzott mellszobra s mellette két bőségszárú, melyből az egész kiömleni látszik, meglepi a szemlé­lőt. Csak az kár, hogy Lukácsi fölszólalása mellett sem vet­tek benne teljesen részt a magyar városok és megyék. A belépti dijak tiszta jövedelme az iskolák javára leend fordítva. Hollós László. Levelezés. Diós-Győr, decz. 22-én. — T. szerkesztő úr! Miután a követ­választási mozgalmak zaja rég elhangzott, most a kályha jótevő melege mellett — minthogy minden ember nem csak orvos, de politikus is —• mi is a királyi trónbeszéd folytán már a boldog jövőben ringatjuk magunkat. Nem csodálkozhatik azon senki, ha mi mindnyájan a koronázásra készülünk, — mert a fiatalabbak úgy is csak hírből, s a történet lapjaiból ismerik a koronázást; az öregebbek pedig életökben még egyszer óhajtanának ily nagy­szerű ünnepélyen „éljent“ kiáltani a koronás főnek! — De lesz-e költség ? szólalt föl egyik barátunk. Igaz, ez a legfőbb kérdés! Ha aratás előtt történnék e hazai örömiinnep, úgy aligha igenlő választ adhatok. Mert borunk jó termett ugyan, de kevés, s még e keveset sem tudjuk eladni; vagy ha valaki e ritka szerencsé­ben részesül is, alig kap egy (gönczi) hordóért 16—18 o. é ftot. Egyébiránt most legelső szükség az adólerovás volt, mit egé­szen letisztáztatni, a két hétig tartott — de nem szívesen látott 11 vendégnek sem sikerült. Hja! Ilium nullus amat, qui semper: da mihi! clamat. — Sokat reméltünk a jövő terméstől, de ez már eddig is igen sok krízisen ment át. Porba vetettünk, és sok he­lyen bele is fagyott, s igy némelyik reménye csak por. Hát az egér mennyit kipusztitott! Kétséges tehát: leend-e költségünk! — Most már csak havat óhajtanánk; a diós győri hámorok és malmok pedig hóolvadást, mert vizszüke miatt kerekeik állnak, a sok munkáskéz pihen, a hosszú pihenésnek pedig a hámori nép­nél szomorú következményei vannak. Nálunk a gyermekek közt meglehetősen pusztít a vörheny, vagy mint a nép nevezi, vörös himlő. Két hét óta mindennap meg­hozta áldozatát. — Mondják, hogy a miskolczi Lázár-napi vásár általában majdnem megfelelt nevének. Mint egyidő óta — majd minden vásáron, úgy itt is sok árús, kevés vevő volt. Minek az általános pénzhiány volt oka. L. L. Politikai hírek s események. Ausztria. A „Presse“ szerint, Mottley amerikai követ Bécsben, kijelentette, mikép azon esetre, ha a mexicói osztrák hadtest újabb csapatok által egészittetnék ki, a washingtoni kor­mány maga részéről meg fogja engedni, hogy az Unió területén Juarez számára toborzások eszközöltessenek. S c h m e r 1 i n g a cs. k. legfőbb törvényszék elnöke képvi­selői megbízását a cseh országgyűlésben letette, azon indoko­lással, hogy a felirati vita alkalmával a kormány képviselői ré­széről felhozott megjegyzések neki mint a követi ház tagjának meg nem engedik, miszerint helyét többé a tartománygyülésben elfoglalja. Angolország. Az angol lapok, melyek eddigelé bírálat alá vették az amerikai elnöki izenetet, megnyugtatónak találják azt. Az izenetnek Angliát illető pontja tagadhatlanul némi élénkség­gel szól, s meglehetősen erős kifejezésekkel kárhoztatja az angol kormánynak az Unió iránt tanúsított eljárását: de ennek daczára egészben véve úgy tekintik azt, mint az amerikai békés politika zálogát. Francziaország. A franczia lapok véleményét Johnson elnök üzenetéről következőkbe foglaljuk össze: A „Moniteur“ hü fordításban közli az üzenetet, de minden legkisebb észrevétel nél­kül. Az „Opinione Nationale“ úgy véli, hogy J ohns on elnök­től nem lehetett várni ildomosb és mésékeltebb beszédet; nem is mondott egy szót sem, mely legcsekélyebb elkeseredést tanúsí­tana, vagy a franczia kormány érzékenységét megsérthetné. A „La Presse“ úgy találja, hogy az izenet nem oly merev és elu­tasító hangon van tartva, mint a milyentől tartottak. A Monroe- tant mindenesetre hangsúlyozza, de azonnali alkalmazását épen nem helyezi kilátásba. Egyébiránt megjegyzi, hogy a mexicoi

Next

/
Thumbnails
Contents