Eger - hetilap, 1865
1865-12-21 / 51. szám
427 Az elhunyt jó király emléke még sokáig fen fog maradni nemesek a történet lapjain, de egyszersmind népének szivében. Uralkodása a kis Belgiumot az anyagi virágzás oly fokára jutta- tá, mely méltó irigylés tárgya. A királyságot nevezetes vasúthálózat metszi keresztül-kasul, a belga bank a szárazföld legkitűnőbb pénzvállalatainak egyike, a földművelés, ipar roppant elő- baladást tett, a közmunkálatok pedig oly nagy mértékben folynak, hogy e czélra az összes adónak most is egy hatodrésze for- dittatik. Lipót király csendes, de fáradbatlau tevékenysége a világ sorsára nagy és többnyire üdvös befolyással volt. 0 az európai politikában közbenjárói szerepre volt utalva, s e szerepét nagy okossággal és elövigyázattal tudta vinni, úgy hogy az európai diplomatia Nestorának tiszteletczimével ruháztatott föl. Valahányszor valami összeütközés támad, még soká fogják öt nélkülözni. Ellenben az aggodalmak túlzottak, melyektől Belgium fennállását illetőleg közvetlen tartanak. Anglia, mindamellett, hogy a „be nem avatkozás“ politikáját vallja, bajosan fogná ez elvet any- nyira kiterjeszteni, hogy nyugodtan és csendesen nézze, ba Fran- cziaország partjait a Sebeidéig kiterjeszteni akarná. Az elhunyt király trónutóda legidösb fia L i p ó t brabanti herczeg (szül. 1836. april 9), ki Mária Henriette osztrák főher- czegnövel kelt egybe, s a trónt II. Lipót név alatt foglalta el. Esküjét múlt vasárnap tette le. Görögország. Athénében szerfölött aggasztó hangulat uralkodik. Forradalom kitörésétől tartanak, s e miatt birszerint már olasz és angol hajók is rendeltettek oda. ADeligiorgi s-miniszteriumnak nincs kilátása hosszasb fennállásra, mert a kamara többsége ellene van. Dánia. Koppenhágából decz. U-röl jelentik, hogy az ösz- szes napi sajtó aggodalmát fejezte ki a görög király esetleges elüzbetése fölött. A görög király tanácsadójának, Sponnec’k grófnak utólsó jelentései birszerint igen lehangolólag hatottak a dán királyi családra, melyhez köztudomás szerint a görög király is tartozik. Amerika. N e w-Y o rk, decz. 7. A washingtoni congressus megnyittatott. Az elnöki üzenet a rabszolgaság eltörlését czélzö alkotmánymódositványt nyilvánítja annak feltételéül, hogy a déli államok a congressusba bebocsáttathassanak; megemlíti a hajóhad és hadsereg leszállítását, s azt, hogy a hadügyi költségvetés 516 millió dollárról 33 millióra szállíttatott; ajánlja a papírpénz kevesbitését, az államadósság 30 év alatti törlesztését. Az állandó politikai czélok ezek: béke, barátságos viszony az idegen hatalmakkal; az angol-amerikai barátságnak ezután a kölcsönös igazságosság kell, hogy alapjául szolgáljon. Az Unió az európai hatalmakra magukra hagyja kormányformájok megválasztását; de megkívánja a hasonló mértékbeni visszatartózko- dást a másik részről is, s veszedelemnek fogná tekinteni a világ- békére nézve, hahogy a republicanismus védelmére kihi- vattatnék, idegen beavatkozás által. Az Unió hagyományos politikájával csak kültámadás esetében fog felhagyni, és bízik a barátságos államok bölcseségében, igazságérzetében s a be nem avatkozás elve iránti tiszteletében. T A R C Z A. f>Montanzes kikötőjében. (Folytatás.) Egy ünnepély előtt és után rendesen roszúl alszik az ember. Azért a szövetségi fregatté tisztei is már napfölkelte előtt mind együtt voltak. De a kikötőben is mozgott minden. A hajók mintegy reggeli öltözködésüket tárták. A vizcsebrek lebocsátása és fölhúzása, a vitorlák és kötélhágcsók fölvonása, a partról élelmiszereket szállítandó csoluakok készülődése, mindez sajátságos élénkséget kölcsönzött a kikötőnek; babár e megszokott látvány ránk nézve semmi érdekkel sem birt, mert mi csak a nap fölkeltét vártuk. Végre emelkedni kezdett a havanai hegyek fölött, melyek gazdag növényzetét varázs fénynyel világitá meg. Mi azonnal csolnakra szálltunk, és a partra eveztünk. Mint minden déli nép, úgy Montanzes lakosai is jó adag kíváncsisággal bírnak. Alig léptünk ki a szárazra, már is minden rangú nép környezett; majd az árusok tolakodtak, kik gyümölcs, amulette- és talizmánokkal kínáltak ; majd a vendéglősök ostromoltak, dicsérvén az étkeket és italokat. A többi közt egy vörös mellényii kis néger tolakodott felénk, s a néptömegen áttörve, e szavakat tartalmazó papirszeletet nyujta át: „Senora Capitta esteli 9 órakor elvárja önöket. — Cont- rada Joachimo N-ro 17.“ John, ki a sorokat olvasá, minden gondolkozás nélkül felelte: Mondd meg úrnődnek, hogy a fregatté tisztjei szives meghívását köszönettel elfogadják. — Az ördögbe 1 — folytató, első lépésünk is tréfás kalanddal kezdődik; akár mi legyek! de Montanzes legvendégszeretöbb város a földön ! Ha valamely helyen vagy városban először vagyunk, egy kielégithetlen vágy ösztönöz, mindent látni és ismerni. Miután tudomásul vettük, hogy az előbbkelö világot csak az esteli séta alkalmával láthatjuk, s minthogy egy oly várost, mint Montanzes, nagyon hamar be jár az ember, azért környékét is megnéztük. A város földei majdnem a kikötőig nyúlnak, s az idegen itt meglepő sajátságokkal találkozik. Emberek, növények, földművelés, mindezek tündéri színben tűnnek föl. Jobbra-balra láthatni a nehéz menetű, czukornáddal terhelt, kétkerekű talyigákat, miket hazai dalokat éneklő négerek kisérnek; i ezeket követik fehér szőnyeggel borított tüzes lovakon a monta- nero-k, kik a rabszolgákra ügyelnek föl. Alig haladtunk kétszáz lépésnyire, midőn egy czitromfák közt álló csinos kis kunyhóhoz értünk; itt örömhangokban törtünk ki, mert e kunyhó födele alatt készíttettek a kedves illatú s becses havanaszivarok, miket mindenütt oly drágán fizetnek. Szép lányok, a folytonos gyakorlat által szerzett ügyesség és könnyűséggel — göngyölgetik e szivarokat, kiknek egész életük e gépies foglalkozásban telik el, s csak is az est nyújt nekik pihenést, midőn barátnőikkel a kávéfák stirü árnyában bizalmas beszélgetéssel töltik az órákat. Minket megpillantva, földre siiték szemeiket, s csak lopva merészeltek ránk pillantani, mert tudták, hogy a földeken dolgozó kedveseik övénél kés és tör is van. Dél felé a nagy hőség miatt be kellett végeznünk a járká- lást. Egy kávéház sátorfödele alá ültünk tehát, s lankadtan dőltünk a mindenféle frissítővel megrakott hosszú asztalhoz. A szomszédasztal mellett különböző országok tengerészei ültek, rózsa- és ambra-illatu dohányt szíva, s közbe-közbe a jégben hűtött pezsgőt szorgalmasan iddogálva. A másik oldalon kereskedők az üzletről tanácskoztak : adtak-vettek. így köszöntött be az est. Most nagy tömegek kezdték a sétatért betölteni. A zöld fák alatt csak úgy hullámzott a sok nép le s föl, dohányozva, egyik a másikát fölkeresve, egyik a másiknak kitérve; mindenütt mus- katály- és ámbra-illat, de egyszersmind oly vereshagymaszag, — ez a spanyolok és mexieóiak kedvenezgyökere, — hogy az ember közel van a megfuladáshoz. Mi is a tömeg közé vegyültünk. Egyszer azonban hátunk
