Eger - hetilap, 1865

1865-12-07 / 49. szám

410

Londonban és Párisban adott, komolyan vétetett-e? A spanyol lapok elleneznek minden erőszakos eljárást. A belpolitikára nézve a kormány nehézségei naponkint szaporodnak. A progressisták részéről közzétett programm, minden szabadságokat, a községek és tartományok decentralisatióját, a budgetbeni nagy megtakarításokat, az élelmi vámok eltörlését, a vám-tarifák reformját, decent- ralisatiót, a helyhatóságok 8 tartományok függetlenségét, a törvény előtti egyenlőséget, az ujonczozási törvény módosítását, a szárazföld törvényeinek a gyarmatokra kiterjedését, sajtó-szabadságot, a lelkiismeret sérthetlenségét, a közoktatás teljes világia- sitását, s azl856-ki alkotmányt kivánja, mint egy benn s künn becsült alkotmányos monarchia kiindulási pontját. Espartero helyeselte e programmot, a bizottmány elnökségét ellenben visz- szautasitotta, azon hozzátevéssel, hogy a progressista párt mindig számíthat karjára, ha a szabadság és alkotmányos trón megvédéséről lesz szó.

Görögország sebogysem tud rendes kerékvágásba térni. A miniszterválságok napi renden vannak, a ma megalakult kormány holnap újnak kénytelen helyet engedni, s igy történt, hogy négy hét óta már az ötödik minisztériumot látjuk a szerencsétlen ország élén. Ismét a B u 1 g a r i s által kiszorított Deligeor- g i s r a került a sor, ki minisztériumát következő tagokból állitá össze: Grivas hadügy-, Mauromichalis tengerészeti-, Ari s ti d e8 pénzügy-, Z ai m as belügy-, S p i t e os - An t i n o- p u 1 o cultusminiszter.

Ugylátszik, hogy az ifjú király nagyon beleunt már a dolgok illetén zűrzavarába. Ugyanis, mint egy bécsi lap tudni akarja, Victoria királynőhöz levelet intézett, melyben kijelenti, hogy Görögországban való léte már türhetlen kezd lenni, s csak azon esetben nem tenné le a koronát, ha bizonyos események következnének be, melyeket e levélben közelebbről megjelöl. Azt hiszik, hogy ez alatt a garantiát vállalt hatalmak beavatkozására való felhívást kell érteni.

Dánia. Múlt számunkban említők, hogy Ts eh erűin g ezredes az előbbi s a jelen minisztérium vád alá helyezését indítványozta. Most kiegészítésül megemlítjük, hogy Tscherning indítványát a volksthing nov. 28-iki ülésében két óráig tartott beszédben indokold, s miután a dolog szavazásra került, az indítvány 56 szavazattal 35 ellen elvettetett.

Portugallia. A portugál cortesek közelebb fognak foglalkozni az uj polgári törvénykönyv tervezetével. Uj-Olaszország hatása Portugalliában félreismerhetlen, s az uj polgári törvény- könyv tervezetében apolgáriházasság megengedtetik azon felek számára, kik nem akarják a kizárólagos egyházi házasságot elismerni, mely eddig a portugál királyságban egyedül birt érvénynyel. A sajtóban sa közönség közötte „reform“ felett elég élénk viták folynak.

Belgium. A király súlyos beteg ; egy decz. 3-iki távirat szerint, állapota reménytelen, vériirülése folytonos, és végleges elerőtlenedést szül.

Amerika. Az Észak-Amerikából érkező legújabb hírek azon gyanúsítást költik fel, hogy a washingtoni kormány a harczias események bekövetkezését még távolról sem tartja lehetetlennek. A közönséget leginkább a katonai előkészületek foglalkoztatják. Louisianából Írják, hogy ott a kormány szállító hajóinak elárverezése felfüggesztetett, és Texasba hasonló parancs küldetett. A déli lapok ismét csapatközpontositásokról beszélnek a Rio Grande mellett, sőt tudni akarják, miszerint, ha a francziák karácsonyig ki nem vonulnak, az Unió interveniálni fog Juarez elnök javára. G r a n t, ki minden alkalommal nagy rokonszenvet tanúsít Juarez kormánya iránt, New-Yorkban most a legün- nepeltebb egyéniség.

A „Daily-News“ tagadja, hogy a washingtoni kormány követet küldött volna Juarezhez, s azt állítja, hogy az Mexicót illetőleg eddigi politikájához ragaszkodik.

T A R € Z

Montanzes kikötőjében.

(Folytatás.)

„A kapitány Juanita nyugodtsága által fölbátoritva, fejtegetni kezdte, hogy kénytelen öt elhagyni. Most azt hitte, hogy Juanita majd könyekben tör ki, és szemrehányásokkal fogja elhalmozni; de Juanita szemei szárazak maradtak; csak arezszine lett halványabb. Azonban nem nagy női sziv-ismerőnek kellett lenni annak megítélésére, mily nagy fájdalom foghatta el szivét, midőn a jövő szép álmait egy csapással megsemmisítve, s épen itt hazájában, hol csak kevéssel előbb oly büszke és boldog volt, magát elhagyatva és eltaszitva látta. Nemsokára öt is elhagyta lelki ereje; mint a sebzett oroszlán ugrott föl helyéről, s kipirult arczczal, szikrázó szemekkel kiáltotta :

— Tehát el akarsz engem hagyni! és mért? mivel érdemlettem ezt meg ?“

— Drága Juanita —• mondá a kapitány — tudod, mennyire szeretlek; de fontos okok késztetnek, hogy ez áldozatot megtegyem ; bizonyára ez szivem legnagyobb áldozata.

— Igen, okok! kezdé újra a nő. — Hazugság, hiú mentség, hogy megcsalhass; semmi más, mint hazugság, hogy akadály nélkül engedjelek elutazni, aztán hazádban más nőt vehess, s az esztelen creolnöt, Juanitát, együtt kinevethessétek; azt hiszed, hogy igy meg hagyom ölni magamat, a nélkül, hogy boszút áll- nék? roszúl számítottál! Akarod, hogy szerencsétlen legyek? jól van, én leszek, de úgy, hogy te e fölött ne örvendhess: Juanita megveti ajánlataidat, ö semmit sem akar tőled, semmit! A nő — folytatá dühösen — kit te az egész világ előtt szerelmednek föláldoztál, kit más gazdag fehérnok elé tettél, s kit úgy tekintettek melletted, mint jövendő nődet, ezután a nyomornak adja át magát, mert nekem élni kell, élni második gyermekedért, kit szivem alatt hordozok, és a mellettem elhaladó emberektől csak ezt fogom hallani: — Nézd, ez Juanita, kit az amerikai kapitány döntött e nyomorba.

„Talán azt hiszik önök, hogy Juanita csak színlelt; nem, ő nem volt színésznő. — Csakhamar az egész vidéken az elhagyott Juanitáról beszéltek; állították, hogy megörült, azonban lélekbe- tegség világos jeleit nem lehetett rajta észrevenni.

„E rendkívüli jelenet óta a kapitánynak nem engedtük meg a kabinetből távozhatni, de különben is a kiállott heves kedélyrázkódás folytán veszélyesen megbetegedett. Szerencsétlenségünkre a hajón még sok igazítani való volt, mert különben átveszem vezetését, és mielőbb elhagyjuk a kikötőt. Mig embereink a javítgatással siettek, én távcsövem segélyével távol a parton egy nőt vettem észre, ki a félelem bizonyos kinyomatával szemlélte munkánk haladását; és nem bírtam fölfogni, hogy miért jelenik meg ő oly rendesen azon helyen; talán fiát akarta még egyszer látni, kit mi a födélzeten őriztünk, vagy e megjelenés által kedvese fájdalmát fölébreszteni ?

„A kapitány betegségéből fölüdülve — kérésünk daczára is — elhatározta, hogy még egyszer kimegy a szárazra, Juanitáról tudomást szerezni. Én féltem megvallani neki, hogy Juanita naponkint órákig áll a parton, mert azt hittem, ez még jobban fölizgatja kedélyét; azonban alig lépett húszat a födélzeten, midőn kedvesének nyúlánk varázsalakját megpillantotta, ki a