Eger - hetilap, 1865

1865-11-09 / 45. szám

ÜT, cvloljam. 45. szám. November 9-én 1865. Előfizetési díj: Egész évre . . 5ft - kr. Félévre . Z ,. 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . - 44 „ EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kia.d0-hiva.t8.il a. lyceunii nyomda.. KIAiizrtésekrl (‘írottad .- a szerkesztőség (Busti-hás, 803. szám), könyvkereskedésök; s minden cs. kir. postahivatal. Violet Otto -és J ents eh (f Eger, nov. 7. Folyó hó 4-én délután 5 órakor a legényegylet he­lyiségeiben mintegy 200 választó gyűlt egybe Vavrik Béla ur, derék követjelöltünk párthívei közül, nagyobbrészt az értelmiség és iparos-osztályból, úgyszintén többen a földművelőkből. Az összejövetel czélja volt: hogy az egy­begyűltek ne csak elszigetelten, hanem egyszersmind együt­tesen is nyilatkozzanak aziránt, hogy ők Vavrik Béla urat kívánják követül megválasztani. Az értekezést B a- b i c s István ur, városunk jeles ügyvéde nyitotta meg, za­jos éljenek által sokszorosan megszakított lelkes és velős beszédével. Sajnáljuk, hogy nem vagyunk azon helyzet­ben. hogy a jeles beszédet közölhetnők. miért is annak csak főbb pontjai megemlítésére szorítkozunk. Mindenek­előtt kijelenté szónok az összejövetel czélját; — három követ jelölt lévén, úgymond, városunkban, az a kérdés, melyiket óhajtjuk azok közül megválasztani? A nélkül, hogy egyiknek vagy másiknak érdemeiből csak legcseké­lyebbet is levonni akarna,ő kijelenti, hogy bizalma Vav­rik Béla követjelölt urra esik, miután benne véli legin­kább feltalálhatni azon tulajdonokot, melyeket egy or- szággyülési képviselőben megkiván. Beszéde végén szó­nok fölemlité, hogy városunkban az ellenpárton le­vők közül többen pártunkat papi pártnak szeretik czi- mezni, s kiemelé, hogy ha a papság is velünk tart. ezen körülmény pártunknak csak dicsőségére, de nem kisebbí­tésére válhatik; mert a papság is csak úgy, mint a többi honpolgárok, az országnak, a népnek boldogitására és jó­létére törekszik, és senkisem tudná kimutatni, hogy a pap­ság törekvése az ország közvéleményének nyilatkozatával ellentétben állana. Ha tehát szónok azt tapasztalná, hogy a papság nem a nép jólétére irányozná törekvését, az ország közvéleményével ellentétben működnék; ő lenne az első,jki tekintet nélkül bármi magas rangra és méltóságra — vele mint ellen állana szemközt. Szónok azzal zárja be nagy tetszés­sel fogadott beszédét, hogy felszólítja követjelöltet, hogy noha már nyomtatott nyilatkozatában elveit kifejté, szí­veskednék azokat a jelenlevők előtt még egyszer röviden előadni. Követjelölt mindenekelőtt meleg szavakban köszöné meg a bizalmat, mely ennyi jeles és értelmes választók részéről irányában nyilvánul, és folytató: „de midőn azt látom, hogy hazánk annyi jelese nem félelem nélkül áll a nagy feladat előtt, melynek megoldásától nemzetünk jövő­je függ, — csoda-e, ha aggodalom szállja meg lelkemet csekélv erőm érzetében, tudva azt, ho<jv midőn az állam jóléte s boldogsága nagy és nehéz kérdések szerencsés megoldásához van kötve, minden egyesnek vállait a leg­végzetesebb felelősség terhe nyomja, ki abban résztvenni hivatva volt. Vagy nem tölti-e el aggódó félelem mindnyá­junk kebelét, ha azon lehetőségre csak gondolunk is, hogy a jövő országgyűlés is úgy, mint az utolsó, eredménytele- | nül oszolva szét, ismét egy oly jövőnek nézünk elé, mint i tizenhét évi szenvedésteljes múltúnk vala, mely bennün­ket a végelszegényedés örvénye felé vezetett. De bizzunk a Gondviselés őrködő kezében, mely tőlünk százados küz­delmeinken át segedelmét végkép soha meg nem voná. Al- j kormányos életünk nem egyszer volt fenyegetve veszélyek ! által, s kitéve végzetes megrázkódtatásoknak; de szabadság­szeretetünk s törhetlen kitartásunk a küzdelemben sohasem engedé hogy annak feladásához mi magunk nyújtsunk segédkezet. Ezen példa kell hogy vezéreljen bennünket most is eljárásunkban. Mert azon alkotmányt, melytől ide­gen kezek fosztottak meg, de melyet önmagunk föl nem adtunk, mint sajátunkat mindenkor visszakövetelhetjük, vissza pedig a jog és törvények szent nevében ; de ha ar­ról szabadakarattal mi magunk mondottunk le, akkor az többé nem a mienk, s nem többé a jog és törvényesség szilárd oszlopaira, hanem legfölebb az ingatag kegyelem mankóira támaszkodhatunk! Nekünk tehát eszünkbe nem juthat, alkotmányunk gránitalapjait öngyilkoskézzel rontani szét, hogy helyette homoktalajra állítsunk fel uj épületet; azon gránitalapo­kat, melyeknek egyetlen egy kövét sem a kitörő elemek romboló hatalma, sem a sötétben dolgozók cselszövő keze ledönteni képes nem vala. Sőt inkább a józan ész követeli tőlünk, hogy ezen alapokat szent kegyelettel megóva, azon tovább építsünk. Mert a nemzetek élete nem évek s évti­zedek, hanem századok és évezredek szerint számítandó, s egy kétes jelenért összes jövőnket áldozni föl, nem volna más, mint gyáva öngyilkosság.“ Szónok ezután kijelenté, miszerint ő hazánk bölcsé­nek vezérelveit s nézeteit vallja magáéinak, mint ezt nyi­latkozatában is kimondotta; s meleg szavakban körvona- lozá e nagy férfiúnak érdemeit és bölcs politikai irányát. „Mig ily vezér áll — úgymond — ügyünk éléu, jövőnk miatt addig nincs miért rettegnünk. S Eger polgárainak politikai érettsége, bölcs mérséklete s józan Ítéletéről sem­mi sem szól világosabban, mint azon körülmény, hogy alkotmányos küzdelmeinkben e nagy bajnokunk zászlója alatt sereglenek. “ Szónok ezután áttér programmja egy pár pontjának rövid fejtegetésébe. Megemlité különösen azon különbsé­get, mely létezik a 61-iki s a jelen állapot közt a közügyek kérdésére nézve, — kiemelvén, hogy akkor ezeket egysze­rű octroyrozás utján kívánta a kormány az egész biroda­lomra megszabni, még pedig oly alakban, mely független­ségünk és önállásunknak sírját ásta volna meg ; ellenben

Next

/
Thumbnails
Contents