Eger - hetilap, 1865

1865-11-09 / 45. szám

372 most ezekre nézve is elhatározd az alkotmányos formák terére lépni, s a nemzetnek sarkalatos törvények által biz­tosított jogait az ország és birodalom legfontosabb érde­kei megőrzése végett érvényre emelni. A közös ügyekre nézve megemlité, hogy kiindulási pontul a pragmatica sanctio veendő, mint azt az 1848. 3. tcz. 13. §-a vette, me­lyet máskép mint összefüggésben az 1823. törvény beve­zetése és I. ez. nélkül érteni nem lebet. A közügyek ele­mezése után áttér szónok anyagi érdekeinkre, fölemlítvén abban azon, városunkat is közelebbről érdeklő viszonyt, a melyben áll borkereskedésünk a világpiaczhoz, s azt sta- tistikai adatokkal felvilágositván, fölemlíti közlekedési esz­közeink, főleg vasutaink hiányosságát, s különösen azon roppant adóterhet, melyet azoknak viselni kell, s mely egyik főoka a szállítás drágaságának; végre beszédét kö­vetkező szavakkal fejezi be: „Az újabb kornak legkitű­nőbb vívmányai közé tartozik az, hogy a népek belát­ni tanulták, nhkép a nagy érdekek solidaris kapcsolatban állanak egymással, s mig egyrészt a jog és szabadság an­nál jobban van biztosítva, minél többen és minél szilár­dabban egyesülünk annak kölcsönös megvédelmezésére; másrészt csak egymás jogainak tisztelete fűzi azon bizal­mi kapcsot, mely az egyetértésnek nélkülözhetlen föltétele, s a mely nélkül sem anyagi, sem szellemi erőinket hatha­tósan kifejteni sohasem fogjuk; belátni tanulták, hogy a nemzetek anyagi fölvirágzása nem azáltal éretik el, ha egyik a másikat annak kárára kizsákmányolni igyekszik, hanem ha utakat nyitunk,s eszközöketnyujtunk egymásnak, anyagi erőink minél gazdagabb kifejlesztésére. Bizzunk a népek ezen fölvilágosult meggyőződésében, mely szabad­ságunk és anyagi jólétünk, valamint az egymás közötti testvéri kapcsolatnak legtartósabb biztosítéka leend. — Fogadják tisztelt polgártársaim még egyszer a megtisztelő bizalomért legmelegebb köszönetemet, és legyenek meg­győződve, hogy annak megfelelni, lesz legforróbb óhaj­tásom.“ Követjelölt után Gfáhy József, városunk egyik te­kintélyes ügyvéde emelt szót, s humorisztikus modorú be­szédében V a vrik Béla urat szintén melegen ajánlja a közönségnek. Utána városunknak a közügyek terén megőszült veteránja, Rózsa Károly ur szólt, s föl- emlité, hogy több oldalról kérdezdetvén, kit óhajt vá­rosunk részéről képviselőnek — ezennel nyilvánosan is kijelenti, miszerit az ő bizalma is V a vrik Béla arra esik. Strausz Károly ur, derék iparosunk rövid, de lelkes be­szédében mind maga, mind számos iparostársai nevében hasonló értelemben nyilatkozott. Ezután ismét Gáhy ügy­véd ur szólt, kijelentvén, hogy miután utasítás jelenleg a képviselőknek adatni nem szokott, szólítanék fel követje­löltet, hogy megválasztatása esetére havonkint értesítse választóit az országgyűlési tárgyalások menetéről, úgy­szintén czélszerunek tartaná, ha a város is időnkint tudó- sitaná őt szándékai s nézeteiről, mely vélemény általános helyeslésre talált. — Ezek után a gyülekezet, jelöltjét har­sány éljenekkel üdvözölve eloszlott. Követválasztási mozgalmak. Szeged palánk-belváros jelöltje Klauzál Gábor, (iöiiiörmcgye jelöltjei: a tolnai kerületben Szenti v á n y i Károly, a kishontibau K ubi n y i Ödön 61 iki képviselő, K u h i n- ka ős Daxner István, a rozsnyóiban Ragályi Ferdinánd 61-iki követ, a köziben Draskóczy Gyula és Malatinszky Frigyes, a serkeiben Fáy Gusztáv, b. K eni 6 n y Gábor és b. Nyáry Jenő, a putnokiban Ragályi Miksa 61-iki képviselő, és Hevessy Bertalan. • Temcsmegyében Damaszkin János az ujaradi és Ó n o s y Mátyás az orczifalvi kertilet egyedüli jelöltje; Tisser István 6l-iki rékási követ ismét föllépett, ellenjelöltje Ra d i s 1 is z k o Szilárd. A kisbecskereki kerületben is két jelölt van : Manas- s y György és b. Ambrózy Lajos. Aradmegyében a románok részéröl a következő követjelöltek lépnek föl: a radnai kerületben Popovics Deseauu János a butyiniban Popovics Zsigmond, a világosiban Mocsonyi András, a pécskaiban Joanescu Demeter, a szent-annaiban Varga Flórián, a kisjenöiben Román Miron. Pest város központi bizottmánya, illetőleg az ö s s z e i r ó bi­zottmányok, súrlódásba jöttek a művészekkel. Az 1848-iki törvények ugyanis az „akadémiai művészeket“ activ és passiv választójoggal ruházzák fel. Az összeíró bizottmányok azonban akadémiai művészek alatt csupán azokat értik, kik valamely aka­démiától oklevelet képesek felmutatni, minthogy pedig képzőmű­vészeti akadémiánk nincs, tehát nincsenek okleveles aka­démiai művészeink sem. Nem okleveles művészeink en­nélfogva egy collectiv beadványt nyújtottak be a központi bizott- j mánynak, melyben kimutatják, hogy akadémiai művészek alatt nem azok értendők, kik valamely akadémiától oklevelet kaptak, hanem azok, kik valmely akadémiai művészeti ágat űznek, s hogy gyakorlatilag 1848-ban ép úgy, mint 1861-ben ezen felfogás ismer­tetett el helyesnek, minélfogva a kérelmezők igénybe is vették vá­lasztói jogukat. (P. H.) Sárosniegyében az értelmiség Bánó J. megválasztását fő­leg azért ellenzi, mert az 61-ben a megye kijelentésével ellenke­zőleg, a határozatiakkal szavazott. Dcbreczenben Tisza Kálmán választói előtt tartott beszé­dében kinyilatkoztatta, hogy a közös ügyeket illetőleg 1861-ben kimondott nézetei mellett marad. Nem tagadja, hogy vannak Ausztriával közös ügyeink, ezeket azonban csak az országgyűlés határozhatja meg és rendezheti. Erdélyi ügyek. Nagy-Szeben nov. 2. A szász nemzeti egyetem által kiküldött bizottmány az egyetemnek a Kolozsvárott összehívott országgyűlés iránti viszonyáról véleményezését ÖFelségéhez javaslóit felirat alakjában terjesztő elő. A ma nyilvános ülésben előterjesztett ez okmány kifejezi az aggodalmakat az országgyű­lés ellenében, végül kinyilatkoztatja, hogy a szá­szok készekaz unio-kérdés tárgyalásához fogni, s megnevezi az erre való kikötéseket s föltételeket, ezek között első sorbau a császárság egységének s hatalmi állásának fenn­tartását. A tárgyalások e felett f. hó 6-dikán kezdődtek. Kolozsvárott a követválasztás a legnagyobb csend- és rend­del folyt le. Több képviselőjelölt visszavonulván általános szó­többséggel gróf Lázár Miklós és Mik ó Lörincz választa­tott meg. Aranyosszéken, mint a „K. K.“nek távirják, a választás m. hó 30-án vette kezdetét; székely és román választók egyaránt Zeky József és Fejér Mártonra szavaztak. Székely-Udvarhely okt. 26-dikán választá meg követeit; és pedig Boér Jánost, ki 1863-ban is kétszer nyerte meg a város bizalmát, és Kassai Ignácz ügyvédet, ki egyúttal ülnöke az oláhfalvi törvényszéknek. Vízakna taksás helyen Ti m ár Károly helyettes királybíró és Szőts Sándor, Kőhalom székén Conrád Móricz ügyvéd és Me 1 as Vilmos ügyész választattak meg országgyűlési köve­teknek, Kőhalmon Graffius Károly szolgabiró póttagnak. I

Next

/
Thumbnails
Contents