Eger - hetilap, 1865
1865-09-21 / 38. szám
318 sa vonhatna maga után, a mely talán rövid idő múlva egyenállá- súvá lehetne az oroszszal, de e fölött azon elönynyel birna, hogy a Keleti- és Északi-tenger kulcsa volna birtokában. — A „Corres- pondance“ másrészről visszautasítja azon vádat, hogy Oroszország Bismark dicsvágyó politikáját gyámolitja, és kárpótlás fejében támogatási ígéretet nyert tőle a lengyel kérdésben. Lengyel kérdés, úgymond, a mint azt bizonyos emberek értelmezik, most már nem létezik többé, vagyis inkább csupán csak egy, nagy organizáló és assimilált műben létezik, a melyet Oroszország a nélkül, hogy idegen segélyre volna szüksége, fog keresztülvinni. Poroszország. A porosz minisztérium f. hó 13-án elhatározd a legszigorúbb üldözést, az okt. 1-re Frankfurtba összehivatott német követi gyűlés tagjai ellen, azon esetre, ha ott a gast- eini egyezmény iránt ellenséges bírálat fogna kimondatni. Továbbá a német nagyhatalmak Poroszország indítványára elhatározók, hogy semmi nemű szándéklott gyűjtéseket sem fognak eltűrni, a herczegségekbeli elmozdított hivatalnokok javára. Olaszország. A demokrata lapok azt igyekeznek bebizonyítani, mily enyhítő volna az uj Olaszország pénzügyi állapotára és egyéb bajaira, ha Velenczét meg lehetne szerezni, tehát azon vannak, hogy csak oly egyének választassanak a parlamentbe, kiknek lobogóin „Velencze“ a jelszó. Massimo d’Azeglio programmja, mely szerint a nyugalom, mérséklet, és mindenek előtt a béke feutartása nélkülözhetlenül szükséges az uj állam consolidálására, s a mely tartózkodást ajánl az Ausztriávali idö- elötti háborútól, a túlzók által mindenféle polémia és czáfolat kiinduló pontja gyanánt használtaik fel, melyek azon állításban összpontosulnak, hogy huszonhét millió olasz untig elég erős az uj állam megszilárdítására. A mérsékelt párt elismeri ugyan, mikép Rómának és Velen- czének Olaszországhoz kell (?) csatoltatniok, de mindenre kéri az illetőket, nehogy Rómát erőszakkal annectálják, (ez iránt nyugodt lehet a mérsékelt párt), a mi pedig Velenczét illeti, a kedvező időpontot kell bevárni, melyet azonban csak a véletlen nyújthat (sőt talán ez sem,) addig pedig békével tűrni. Az egyházi párt egyrésze azon körülményben, ha Velencze Ausztriával marad, Róma részére védbástyát lát. Egészben véve tehát nagyon ellenséges a hangulat, és a legközelebbi időkben, tudniillik a választások alkalmával, majd lesz megint elég felszólalás Velenczeért s Rómáért. Görögország. Ha a legújabb tudósítások alaposaknak bizonyulnak be, Görögországban uj katastropha kitörésétől tarthatni. Ugyanis állítólag három összeesküvést fedeztek föl legújabban egymásután. A kormány nem mer erélyesen föllépni az ösz- szeesküvök ellen, habár a főbb kolomposokat ismeri. Uuiiafejedcleinségek. A félhivatalos „Gencral-Corresp.“- nek írják Bukarestből, hogy Kuza visszatérésével a dunai fejedelemségekbe, nem változott a dolgok állása. A népség csendes és hallgat, mint azelőtt; semmi sem gyanittatja, hogy az elégületle- nek a bukaresti esemény után alkalmat szolgáltatnának a kormánynak a fegyveres beavatkozásra. Hírlik azonban, hogy némely elégületlen bojárok és párthiveik egy moldvai bizottmányt alakítottak, mely Jassyban székel s nem csekélyebb a feladata, mint Sándor János herczeget letenni. A bizottmány fejei a „Klopotul“ czimü forradalmi lapot használják közlönyül az izgatásra ; egyébiránt az eseményeket be akarják várni. Kuza herczeg neve napja alkalmából teljes amnestiát adott a legutóbbi fölkelés miatt vád alá helyezetteknek, s 5000 piasz- telt utalványozott a fölkelés áldozatai sorsának enyhítésére. Schleswig-Holstein. Schleswig-Holsteinban mind határozottabb hangulat kezd uralkodni az uj szervezet ellenében, s a herczegségek lakosai hasonló erélyt és kitartást készülnek tanúsítani országuk ügyének védelmében most, mint korábban a dán komány alatt. Nemcsak a német szövetséghez folyamodnak jogaik védelmeért, hanem egy gyűlésben már az átalános adómegtagadás eszméjét is megpendítették. Ezt azonban még abbahagyták. A szövetséggyiiléshez készített folyamodás végsorai pedig ek- kép hangzanak: „Alólirt képviselők kötelességüknek tekintik azon érzelemnek kifejezést adni, mely e pillanatban Schleswig- Holstein lakosságának az egyhangúsággal határos többségét eltörli. Ezt pedig, meg vannak győződve, azáltal teszik: ha az ország nevében óvást tesznek Schleswig-Holstein herczegségeknek, az ország jogával ellenkező felosztása ellen; követelik, hogy az ország saját ügyeiben saját képviselete utján meghallgattassék és nyilvánítják, miként minden oly elintézést, mely az országos képviselet közreműködése nélkül történt, jogtalannak tekintenek ; végre még egyszer ünnepélyesen kijelentik, hogy Schleswig-Holstein jogosult urául csupán Frigyes herczeget ismerik el.“ Amerika. New-yorki levelezések szerint, mindenfelől készülnek az őszi választási harczra, mely a fennforgó kérdések fontossága tekintetéből valódi érdekkel fog bírni. A demokraták, az általuk kifejlett tevékenységből ítélve, hevesen fognak har- czolni a tér fölött a republicanusok, s radicalokkal. Közlönyeik, kevés kivétellel, oly egyforma programúihoz csatlakoztak, mely egészben véve helyesli Johnson nak az újraszervezés iránti személyes nézeteit; azonban erélyesen kárhoztatják a katonai törvényszékek használatát, a habeas-corpus felfüggesztésének fön- tartását s átalában a katonai kormányzatot. A négerek szavazatjoga természetesen nem foglaltatik benn ezen program mban. Hivatalos kimutatás szerint, több mint 17,000 személy érkezett Európából New-Yorkba, augusztus hó 3 első hete alatt. Ezen emigránsok közül sokan egyenesen a déli államokba mennek, hogy ott földművelésre szenteljék magukat. Ezen összegben 200 svéd, s mintegy 100—200 lengyel foglaltatik. Az Egyesült-Államokban már Mexicónak az uniói kormány általi elismertetéséről kezdenek beszélni. A „New York.Herald“ — mely lap eddig a mexicói franczia expedíció egyik leghevesebb ellenének tanusitá magát — egy oly levelezést közöl, mely Corvint, az Egyesült-Államok Mexicóbani exkövetét,ezen elismerés bevallott párthiveül tünteti föl. Ö már Washingtonban is oda működött, hogy a szövetségi kormányt ezen elismerésre rábírja. T A R C Z A. A könnyelműség áldozata. VI. (Vége.) „Oh Marietta! önként kárhoztatom magam a danaidák szenvedéseire ! Marietta! úgy-e hallgatni fogsz ?“ „Mit adsz hallgatásomért?“ „Tízezer frankot, ha kell!“ Megvető mosoly játszék Marietta ajkain, s szóla : „Alfons ! tudod-e, mi a becsület? meggondoltad-e e szót? s tudod-e, hogy az magunkon kezdődik? Az érték nem ott veszi kezdetét, mikor mások becsülnek, hanem ott, hol önbecsérzetünk nyilvánul keblünkben I“ Es valóban e szavak hatottak; megkezdett győződni Alfons, hogy a szeplőtlen férfibecsület más valami, mint a minek azt ö eddig tartotta. — Valami, nagy és szent van az embernek igaz
