Eger - hetilap, 1865
1865-08-31 / 35. szám
III. évfolyam; 35. szám. Augustus 31-én 1805. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal; a lyceumi nyomda. Klftliíetcsfket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és Jentsch könyvkereskedéseik; s minden cs. kir. postahivatal. Közügyeink. Eger augusztus 30. A megyék visszahelyezésének kérdése még mindig ama mély érdekeltséggel foglalkoztatja a lapokat, melyet ez ügy fontossága könnyen megmagyaráz. — Mi nézeteinket e tárgyban röviden kifejteni igyekeztünk. — Ha vannak politikusok, kik a jelenlegi magyar kormánytól azt kívánják, hogy az azonnal a szoros legalitás terére lépjen, úgy eme kívánság nézetünk szerint ellenkezik nemcsak a tényleges állarcélet viszonyainak abnormis jellemével, melyet a hazai törvényeink által sanctionált államintézvények azonnali életbeléptetése nemhogy megorvosolni volna képes, sőt inkább egy uj megrázkódtatás által a társadalmi érdekeket fenyegetné, a nélkül, hogy ezen, különben is sok tekintetben csak provisorius jellemű intézmények szilárd megállapodást Ígérnének: hanem az a jelenlegi magyar kormány sajátságos állásában sem talál igazolást, mert ennek mint olyannak, mely a függő nagyhorderejű államkérdések megoldásának közvetítésére hivatva van, s szintén csak provisorius jellemű, s mint olyan, maga sem áll a szoros törvényesség alapján, legközelebbi feladata csak az lehet, hogy az ország közvéleménye legmagasabb törvényes orgánumának, az országgyűlésnek létrejöttét lehetségessé tegye, mely azután a kormánynyal együttesen döntendi el ama közjogi kérdéseket, melyek végleges megoldásától a nemzet és trón jóléte függ. Ha tehát a kormány ma a teljes legális állapotot helyre nem állitja, mert azt tennie módjában sem áll, akkor szolgáljon megnyugtatásunkra azon bizonyosság, hogy azt holnap a nemzettel közös egyetértésben szándékozik véghezvinni. A megyék visszahelyezési kérdésére nézve érdekesnek tartjuk itt közölni B. Eötvösnek nyilatkozatát („Politikai Hetilap“), melynélfogva ő azon nézetet nem osztja, hogy az által, mert a megyék föltétien helyreállítása nincs a kormány szándékában, állásunk lényegesen változott volna, vagy pedig viszonyaink békés kiegyenlítésének uj akadályok állanának útjában, még pedig következő okoknál fogva: mert 1-ször, az 1848-diki törvényeknek V. és XVII. szakasza a megyékről csak ideiglenesen rendelkezik, s a jövő törvényhozásra bizza, hogy megyei szerkezetünket, a jogegyenlőség és kormányi felelősség elvével összhang- zásba hozván, ezen institutiót kimerítő törvény által biz- tositsa ; s mert ennélfogva azt hiszsziik, hogy ha megyei életünk az 1848 diki törvények értelmében helyreállna is, ez alkotmányos életünknek elégséges garantiát még nem nyújtana ; mert 2-szor, bármennyire elismerjük is a befolyást, melyet az egyes kérdéseknek megvitatása minden megvében a közvélemény alakulására gyakorol, azt épen a jelen pillanatban azért tartjuk kevésbbé szükségesnek; mivel a legfontosabb kérdésekre nézve, melyekről jövő törvény- hozásunk határozni fog, a mi az elveket illeti, az egész nemzet már 1861-ben kimondta nézetét, melyet a legkimeritőbb és sokoldalúbb discussio sem változtathata meg, s a kormány minden uj discussio nélkül bizonyosan úgyis ismer, s mivel ezen elvek alkalmazására, azaz a módra nézve, mely szerint a 48-iki törvények a birodalom hatalmi állásának s a Lajtán túli népek alkotmányos szabadságának veszélyeztetése nélkül végrehajtandók, csak akkor nyilatkozhatunk, ha a kormány azok netalán szükségesnek tartott egyes módosításai iránt nézeteit az ország elé terjesztette; mert végre 3-szor, soha nem ismerjük el a kormány azon jogát, hogy fennálló törvényeket vagy épen nem, vagy csak föltételesen teljesítsen, minélfogva, ha a megyéknek fóltétlen helyreállítása fekszik szándékában, e szándékot nem ismerhetjük törvényesnek. — Miután azonban az 1848-diki törvények egész kormányszerkezetünket megváltoztatták, s a kanczellári s tárnoki hivatal helyébe felelős minisztériumokat állítottak, meggyőződésünk szerint: ha az 1848-diki törvények rendelései abban, mi a megyéket illeti, a legnagyobb pontossággal végre is hajtatnak, jelen helyzetünk azért még nem válik törvényessé. A „Hon“-ban egy czikkiró. legújabban elismervén, hogy „ily zavart állapotból, milyenben most vagyunk, irregularitások nélkül keresztülhatolni nem lehet,“ az egyetlen biztos expedienst a magyar minisztériumok hely- reállitásában látja, mely rendkívüli eszközökhöz folyamod- i hátik ugyan, de a törvényes felelősség (melyet czikkiró „hatalmi állásinak nevez) érzetében; s az országgyűlés majdan a minisztériumtól, „kellő igazolás után a lehető késedelmek vagy irregularitások felett“ aligha megtagadná a fölmentő határozatot. Ámde Indemnity-Billt kanczellár nem követelhet, — tehát — — — stb. Mi a törvényes felelősség eszméjének nagy hordere- jét, mely egyébiránt a magyar közjogban, mint sarkalatos elv, régesrégen ki van mondva, a politika terén egész fontossága szerint méltányoljuk; de ha a „Hon“ czikkirója azt legkevésbbé hiszi a személyes jószándékba vetett bizodalom által kipótolhatónak, úgy mi ismét kötelessé- i günknek tartjuk kijelenteni, mikép a törvényes felelősség j politikai agyrém, ha azzal a szilárd, honfiúi alkotmányos ' érzületet egybe nem kötjük, a melytől az jelentőségét nyeri; s hogy ha a személyes bizalom ily alapon nyugszik, akkor az nem többé valami ingatag individuális jószándékba vetett hit, hanem morális erő, melyre maga a törvényes felelősség eszméje fektetve van. Valóban, ha czikkirónak kívánsága komolyan az volna, hogy 0 Fel-
