Eger - hetilap, 1865
1865-08-10 / 32. szám
111. évfolyam. 32. szám. Augustus 10-éu 1863. Előfizetési díj: Egész évre . . 5ft - kr. Félévre . . . 250,, Negyedévre . S ,, 30 .. Egy hónapra . — 44 Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejéi), minden hirdetéstől 30 I fizettetik.. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klöli/iCÍésekct ellő gad : a szerkesztőség (Bus ti-ház, SOU. szám), — Violet Otto és Jent se könyvkereskedésék ; s minden cs. kir. postahivatal. Az államminiszteri körirat, sajtóamnestia, s egy exállamminiszteri toast. A nmlt hét egyik jelentékenyebb politikai eseménye az uj államminiszter körirata az országos főnökökhöz, s legérdekesebbike Schmerling lovag toastja. Emlékszünk reá, hogy Schmerling ur ötödfél évvel ; ezelőtt államminiszteri pályája kezdetén hasonlóan bocsá- i tott ki egy köriratot, melyben a diplomatiai styl mesteri nyelvén, mely ő excellentiájának oly irigylendő sajátja, lerakja a szabad elvű alkotmányos kormányzat gránitköveit, s szabatosan kijelöli az utat. a melyen ezentúl^ politico -administrativ jármüveknek baladniok kell. Akkoriban ama körirat a bivőknél nagy sensatiót gerjesztett. Pedig a hívők száma nem vala csekély ; s a jó lelkek nem sejtették, hogy tizenkét év elég idő arra, hogy sok kedves ifjúkori ábrándokra fátyolt boritson, sok szilárd elveket megtántoritson. A bureaukratia pedig rettegett. — Különös. Amazoknak nem volt okuk az Öröm, ezeknek még kevésbbé a rettegésre. Mindketten bámulva vették észre csalódásukat. — A Schmerlingféle körirat olyan volt, mint ama fegyverek, melyeket a múzeumokban mint míídarabokat szoktak őrizni. Szép metszés, gyönyörű fa- ragvány, hibanélküli kerekdedség, elefántcsont s gyöngyökkel kirakva, s mindez a legszebb öszhangban. De a cső az ódon gyártmány, mit a rozsda régen összerágott. Miért te- bár magadat oly félve vértezni, oh bureaukratia ; — miért oly hévvel készíteni a töltéseket, oh autonómia! Mi nem öldökölni, hanem csak parádézni akarunk; mint parádéztunk hajdani elveinkkel, melyeket a censura eltörlése s szabad j sajtóról közzétettünk, s melynek életbeléptetését 12. csendes contemplatióban töltött évek után épülve látta a világ. Az uj államminiszter körirata rövid, egyszerű s részben erőteljes, ment minden diplomatiai czikoruya- és csavarodásoktól, — nem csoda tehát, ha az „Ost-Deutsche- Post“ oly nehezen tudja megérteni. Kinek gyomra csupa híg léhez vau szokva, az nem igen tudja az erőteljesebb táplálékot megemészteni, — s a ki teljes életében csak csigalépcsőkön járt fel s le, annak az egyenes utón is önkéntelenül kanyarodásba fordul a lába. A tőeszme, mely eme köriratban letéve van, azon alap, melyen a valódi alkotmányosság nyugszik, t. i. hogy az állampolgároknak a közügyek elintézésében minél tágasabb tér engedtessék, mely' karöltve jár az egyéni szabadság elismerésével a cselekvés és gondolat (sajtó) terén, s mely fölmentendő a politico- és juridico-administrativ hatóságok mostohaanyái, s minden legkisebb mozzanatát az életerőnek bizalmatlanul tekintő gyámkodása alól. Nem hiába fektet tehát súlyt a körirat társadalmi erők szabad, akadálytalan kifejlődésére, mely minden alkotmányos élet kiindulási és ezéipontja, s melyeket sem kormányzati < 1- lenőrködés, sem bureaukraticus jobbantudás örve aluir elzárni vagy természetellenes irányba terelni nem szabiul — De e mellett kellőleg van abban méltányolva a tiszt viselő erélyes és szilárd föllépése- is; és nem hiába. Mert erély- és szilárdsághiány ott, hol éber tetterőnek kell társadalmi feladatokat megoldani, mit egyebet jelent, mint megállapitott jogok, és kielégittetést parancsoló érdekek oltalom nélkül hagyását; s nem lélekháboritó-e, védtelenül látni azokat ép olyanok részéről,kiknek magas hivatásukhoz épen megoltalm ázásuk tartoznék? És ha másrészt hangnyomattal van ab&an kijelentve, hogy a tisztviselő puszi t erélyes fellépés által még feladatának korántsem felelt meg. úgy ez ismét oly igazság, mely mindnyájunk bensejébeu annál élénkebb viszbangra talál, minél inkább lehetet, alkalmunk látni, hogy oly kérdések, melyek a népélet orga nisnmsában mint összefonódott idegszálak érintkeztek, ■ melyek szerencsés megoldásában a társadalom ujuló erejét szemléltük, sokszor csak gordiusi csomóként tekintettek, melyeket ha durva erélylyel kettémetszünk, a feladator már megoldani véltük! De csalódnék, ki egy miniszteri körirattól csodákul várna. Csalódnék, ki azt úgy tekintené, mint Jozue hata- lomszavát, — mert könnyebb talán, menetében megállítani a napot, mint kiforgatni százados chablonjából a megcsontosodott schlendriánt. A bureaukratia, mely természe tes ellensége az önkormányzatnak, a bukni kárhoztatott hatalom megkétszerezett erejével fogja még befolyását fentartani akarni; és sok időbe, sok küzdelembe fog ke rülni, mig egy, az államélet müszervét minden mozzanatában átható bureaukratikus kormányzati rendszer, egy ol\ önkormányzati rendszerré változand át, melyben a hatóságok képviselői magukat, mint az alkotmány és polgári szabadság választott őreit, fogják tekinteni. Alkotmányos chartát egy éjen át lehet készíteni, de nem alkotmányos érzületet. Az uj államminiszter e téren mint úttörő tekintendő, s hogy egy bukott aera után, mely az alkotmányom formákkal csak játszott, a remény, mely benne helyeztetik, nem csekély, azt mindenki tudja. Schmerling uralma a bureaukratiát, a helyett, hogy megtörni komolyan megki- sérlette volna, inkább csak jól roszul alkotmányos i mázzal vonta be, hogy igy czéljaira, ha kell, használhatóvá tegye. Az uj állam miniszternek tehát minden erélye és szilárdsága szükséges lesz hozzá, hogy emez elemmel megküzdjön, mely soha bujábban nem díszlett, mint a február 26-ika aerája alatt. De a bureaukratián kivül van még egy másik ellensége is az uj államminiszternek, —s ez már a magyar kanczellárt. is érdekli, — mely minden lépését egy rendőrként ! éles, bizalmatlan tekintetével kiséri, s mely a füstbe ment
