Eger - hetilap, 1865
1865-07-20 / 29. szám
244 kővetkező összehasonlító táblázatot ad a különböző államok bruttó adóbevételeinek fejenkénti felosztására nézve: Egy főre esik a bruttó adóbevételből: forint egyenes közvetett adók Nagy-Britániában . . . 23,24 4,62 18,62 Francziaországban . • • 15,51 3,68 11,83 Hollandban . . . • • 15,36 5,37 9,99 Spanyolországban . • • 10)74 3,08 1,66 Belgiumban . • • 9)81 3,02 6,79 Ausztriában . . . 9,53 3,08 6,45 Poroszországban • • 8,79 2,47 6,32 Portugalliában . • • 6,58 1,86 4,92 Bajorországban . . • • 60 1,78 4,22 Oroszországban . . • ■ 5,72 1,41 4,31 s ámbár elismeri azt, hogy eme számok sem a viszonylagos adóteher, sem a viszonylagos adóképesség híí képét nem adhatják, mert vagyoni viszonyokban a fők a különböző országokban nem egyenlők; mégis a fennebbi kimutatásból azt véli következtethetni, hogy Ausztriában adókkali túlterheltetésrol szó nem lehet, s oda nyilatkozik (még 1863-ban,) hogy az egyenes adókat mindaddig kell emelni, mig csak a normális deficit meg nem szűnik. 0 még a birodalmi tanács által 1863-ban valóban történt adófölemelések után is 25 millió ft évenkinti normális deficitet vesz föl (a mi az eddigi kormányzati rendszer mellett túlzottnak, mint a lefolyt két év eredményei bizonyiták, csakugyan nem mondható), s annak megszüntetésére az egyenes adókat az eddigieknél majdnem egy negyedrészszel javasolja feljebb emelni, s ebben a magyar koronához tartozó országoknak, úgy látszik, legtöbb részök lenne, mert szerinte azok aránylag a német, szláv, és olasz tartományokhoz képest nagyon is kevés adót fizetnek, miután a területarány szerint 166,73 mill., a népességi arány szerint pedig 134,97 millió forinttal kellene járulniok, mig való- dilag csak 83,5e milliót fizetnek. Hozzáadja azonban mégis, hogy adóképességünk nem oly nagy, mint a német és olasz tartományokéi, s azért a kormánynak feladatává teszi hazánk anyagi emelkedésének lehető előmozdítását, hogy ama tartományok műveltségi és gazdasági álláspontját elérhessük, és hogy — (s ez a vers vége) több adót fizethessünk. — Hogy Magyarország mennyire van túlterhelve adóval, arra nézve nem kell egyebet tennünk, mint bepillantani a hátralékos adók rovatába. Erről azonban talán alantabb. Az indirect adóknak feljebb emelését még maga Wagner Adolf úr sem meri ajánlani, miután azok szerinte is már elég magasak. Az egyenes adókra nézve pedig mindjárt itt megjegyezhetjük, hogy azok oly magasak, mint egyetlen egy európai államban sem. Csakhogy az egyenes adót ki lehet vetni a földbirtokosra, iparosra sat. s a mi ki van vetve, azt meg kell fizetni. Itt tehát bármi keservesen, de mégis csak be lehet bizonyítani, hogy kétszer kettő négy. — Másként áll ez a közvetett adóknál, melyekre itt először is nehány pillantást vetünk. Itt már hiába próbálgatjuk a sokszorozási, a mint azt kis deákkorunkban tanultuk, mert azt találjuk, hogy már itt kétszer kettő csak bizonyos pontig négy, azontúl pedig csak kettő marad, vagy annál is kevesebb. Az indirect adók természete t. i. az, hogy ha túlfeszittet- nek, nemhogy szaporodnának, de sőt csökkennek. S ez nagyon természetes. Ha a húsra, borra fogyasztási adó van kivetve, akkor azon font hús, azon meszeíy bor árába, melyet a munkás élvez, már bele van számitva a fogyasztási adó is, mit a vételnél fizet; igy a sónál, dohánynál stb. Ha tehát ezen czikkek indirect adóval túlterhelve lévén drágulnak, természetes, hogy a polgárok legtekintélyesebb száma, az alsó és középosztály, melyekre ezen adónemek a legnagyobb súlylyal nehezednek, kényszerülve lesz magát mind nagyobb megszorításnak ezen élelmiczikkek élvezetében alávetni (innét a franczia rémuralom alatt minden indirect adó eltörlésének követelése,) vagyis sokkal kevesebbet fogyasztana, mint azelőtt, s igy az adófölemelés épen az ellenkezőt szülné az állampénztárra nézve, mint a mi általa czélba véve volt; — az adóbevétel csökkenne. Hogy azonkívül mennyire apasztja a munkaerőt a munkások rósz táplálkozása, azt említenünk sem kell, s világos, hogy a túlságos indirect adók (ezek legalább kiválóan !) kártékonyán hatnak ki a nemzet munkaképességére is. „Ha az egyes ember a gazdászati megszorításokat annyira viszi, vagy annyira vinni van kényszerülve, hogy a benne fekvő munkaerőt fentartani megszűnik, akkor épen ezen gazdálkodás által a legszerencsétlenebb módon támadja meg őstőkéjét, s eme czélba vett gazdálkodás a leg- sajnosabb pazarlássá válik.“ (Julius Frőbel: Österreich u. der Freihandel.) Hogy pedig megítélhessük, mennyire terhesek valamely államban a közvetett adók, ismernünk kell annak vagyonosságát, (fogyasztási képességét,) a mellett, hogy tekintenünk kell azt is, vájjon honnan folynak azok be. Ha tehát azt látjuk, hogy mig Angliában indirect adó egy főre esik 18,62 ft, Francziaországban 11,83 ft (az 1864. számítás szerint 14,2i)*) mig Ausztriában csak 7,9 ft (az 1864-iki számitás szerint,) ebből még magában véve a legszegényebb combinatio sem fogja azt következtetni, hogy eme államok indirect adóval annyira, vagy talán jobban túlterhelvék, mint Ausztria. Ha Péter fizet évenkint fogyasztási adóban 10 ftot, Pál 50 ftot, még ebből nem tudhatom , melyiknek esik terhesebben eme kiadás. Ha az első a legnagyobb nélkülözések mellett a legszükségesebb czikkeknél kényszerül azt kiadni, mig a másik a nagyobb kiadás mellett jólétben él, ki van jobban terhelve? mig az angol munkás jelenleg jobban van fizetve, s aránylag olcsóbban él, mint valaha (s ezt számokkal lehet bebizonyítani), addig nálunk nehány milliója van alakosságnak, kiknek szükséglete ruházat és vasban mainap alig haladja túl az északamerikai indiánokét.,, (Frőbel.) Vavrik Béla. (Folyt, követk.) Az uj minisztérium még e mai napig sincs kinevezve, de a lapok legújabb tudósításai szerint, ideértve a pénzügyminisztert is, az már teljesen alakulva van, és a kinevezés Ö Felségének Kis- singenből leendő visszatérése után bizton várható. Kik legyenek a jeles férfiak, kiket a fejedelem bizalma meghívott, s kik a birodalom fenforgó nehéz kérdéseinek megoldására vállalkozának, biztosan épen nem tudhatni, mert erről a puszta sejditésen kivül még a sugalmazott lapok sem hozhatnak egyéb tudósítást. Ránk nézve és hazai ügyeinkre megnyugtató, hogy a megoldás kérdését O Felsége saját kezeibe vette át és hazánk ügyeinek vezetésével oly férfiú bízatott meg, ki a nemzet osztatlan bizalmát birja. Az időköz, mely a Schmerling-miniszterium elbocsátása és az újnak megalakulása között már eddig is lefolyt, itt-ott zsibbasztólag és nyugtalanitólag hat a kedélyekre. Az emberi természet sajátja a remélt jobblét utáni törek*) Jahrbuch für Industrie und Handel in Österreich. 1865. I
