Eger - hetilap, 1865

1865-01-26 / 4. szám

III. évfolyam.

4. szám.

Januar 26-án 1865.

Előfizetési dij:

Egész évre . . 5 ft — kr

Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „

Egy hónapra . — 44 „

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, i: löíizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám)} — Violet Otto és J ent s eh G

könyvkereskedéseik; s minden cs. kir. postahivatal.

Egy indítvány.

I

Egervárosnak helyzete és viszonyai, az anyagi jólét, a vagyonosodás, és ez utoni emelkedhetés szempontjából tekintve, nem kedvezők. Napjainkban a felfokozott termelés, munkás ipar, és élénk kereskedelem képezik azon eszközt, azon emeltyűt, mely által városok, és vidékek, tartományok és birodalmak anyagi jólétben előre baladnak, sokszor bámulatosan emelkednek. Eger mindezekkel nem bir. Termelése az egy borra van korlátozva, és ez se vívta ki még magának az utat a világ piaczára; de különben is, nem tartozván az élet első szükségei közé, és termelése költséges, adója súlyos, az eredmény felettébb bizonytalan lévén, nem látszik közeljövőben arra minősítve lenni, hogy a vagyonosodást kiváló mérvben eszközölje. — Iparunk szót sem érdemel. — Kereskedelmünk, miként az előzményekből önként foly, nincs; de azért sincs, mert a város földrajzi fekvése is hátrányos. Hiszen nemcsak világkereskedelmi útba nem esünk, de még a felsőmagyarországi nagy országút sem érinti városunkat, s a pest-miskolezi vasútvonallal is, ha az egykor a terv szerint létrejő, csupán egy szárnyvonal által jöhetünk érintkezésbe!

Hogy hát mégis Egerváros, ily kevéssé előnyös helyzetében csak úgy is áll, a mint áll; hogy mégis tűrhető provinciális várossá nőtte ki magát, és nem [kevés szépet, sőt nagyszerűt képes felmutatni, azt azon kettős szerencsés körülménynek köszönheti, mert egy terjedelmes vármegyének, és egy még terjedelmesebb egyházmegyének fővárosa és székhelye. E kettős, de különösen az utóbbi szerencsés körülmény nélkül valószínűleg oda fogott sülyed- ni, hova Szécsény, Galgócz, és sok más egykori erősitett helyek sülyedtek. Nem szándékunk ezúttal e pontot illus- trálni; ámbár talán nem épenjroszul jőnekielap hasábjain, részletesen és számokkal kimutatni azon roppant összeget, mi Egerben, mint egyházmegyei székhelyen évenkint forgalomba jő.

Ha a türelmes olvasót kellemetlenül érintené, hogy oly nyers, kíméletlen vonásokkal rajzoltuk városunk mostoha sorsát, szíveskedjék —kérjük — elhinni, hogy bizony mi is fájó érzettel, borús kedélylyel tettük azt, de világosan kelle kimondanunk az előzményt, hogy meg legyen ala- pitva a lehozás. — De hát mit tegyünk, ha ily mostoha helyzetünk? Talán adjuk át magunkat a busongásnak, a divatos világfájdalomnak, s viseljük békével, vagy békét- lenül a ránk mért sorsot? Épen nem; sőt ellenkezőleg, tegyünk meg okszerűen mindent, hogy mit a gondviselés városunknak megtagadott, lehetőleg pótoljuk. Hanem hát — s itt közelebb jutunk már kitűzött tárgyunkhoz,— ha már az

anyagi előnyökből mostoha részt vettünk, iparkodjunk más, szellemiebb téren hatni, városunkat emelni. Eger oly gazdag a nevelő-,tan- és jótékony intézetekben, hogy azt neki nem egy népesebb, és gazdagabb város megirigyelhetné. Ezen intézetek sok vidékit vonzanak, sok forintot hoznak városunkba, pedig vajmi kevés része volt azok létrehozásában Egernek, mint városnak, és az ő polgárainak! Nem szemrehányásul mondjuk ezt, hanem inkább buzdításul. Hanem kettős hézag mutatkozik intézeteink között, t. i. a reáltanoda, és dologház. Az elsőnek haszna nemcsak az volna, hogy a helybeli ifjúságnak módot nyújtana aki- képeztetésre, hanem az is, hogy a vidéknek szükségét pótolván, ide gyüjtené a tanonezokat, s ezek utján pénz szivárogna be. Tehát Egerváros polgárainak kettős érdeke szól a reáltanoda mellett. De még úgy látszik, alkalmas helyiség is várakozik ezen idő- s czélszerü intézetre; mi legalább úgy véljük, hogy a főkáptalan nem vonakodnék e czélra a lyceum melletti úgynevezett Fáy-féle fundust lehetőleg kedvező föltételek mellett átengedni, a hol is aztán a tanoda-épületet oly formán lehetne építeni, hogy a földszint alkalmazandó boltok jövedelmet is adnának.

Másik szüksége Egernek: egy dologház. Ha valaki bennünket ez állításunk indokolására szorítana, felkérjük őt, nézzen szét bármikor, különösen szombat nap városunkban, de kiválólag a nagy templom, és lyceum környékén, s az úgynevezett káptalan-utczán, és meg fog győződni, hogy nálunk nem szükséges adni a színpadon a „londoni koldusokat“, mert adatnak mindennap az életben az „egri koldusok“, qnantum satis. A dologháznak pedig már némi előzménye is van, mert hiszen néhai Fejér János czimz. kanonok ezen intézetet tette általános örökösévé.

Ne gondolja a nyájas olvasó, hogy ezekben állana a mi inditványunk, oh nem, ezek nem indítványok, hanem csak amúgy irás közben toliunk alá került égető, és nem égető szükségek. Most jövünk már tulajdonképeni tárgyunkra ; de minthogy az idő is messze, az irás is sokra haladt: kényszerülünk azt a jövő számra elhalasztani.

Eger város főorvosának hivatalos jelentése 1864 ik

évről.

I. Eger városának helyleirati viszonyait, — minthogy azok átalában ismeretesek, s a legközelebb lefolyt évben rajtuk emlitésre méltó változás nem történt — mellőzve, csak nehány ide vonatkozó pontot vélek megemlitendőnek:

1- ször. A helyszíni magasság, dr. Albert Ferencz ur újabb mérése és kimutatása szerint, a város középpontjára nézve 536,7 bécsi láb a tengerszine fölött.

2- szor. Közlekedési vonalait illetőleg: nemcsak hogy