Eger - hetilap, 1865

1865-05-04 / 18. szám

158

hette, s hogy hivatalos lapjában ki sem uyomatá, jele volt annak, hogy az ellen diplomatiai utón óvás fog tenni.

Ezalatt az ügy Anglia bensejében mindig nagyobb ingerültséget okozott, s a whig-párt tagjai mintegy erkölcsileg kényszerítők Palmarston lordot, hogy a megsértett Anglia nevében fényes elégtételt vegyen. A kezdet szép reményekre, kemény, elhatározott harczra jogosított, s Európa már hallani vélte az ágyú szavait, már lelkében látta az orosz megalázását; hogy pedig a háború még el is maradhasson, azt az angol nemzet becsületének firmája alatt mindenki lehetlennek tartá.

A zárlat megsértésére egy hajót szereltek föl, nem mint a dugárusok, titokban, hanem mint tüntetési eszközt, nyilvánosan, úgy, hogy a lapok a fölszerelés egyenes czél- ját is megemlítik. A hajó egy schooner volt, „Wixen“ név alatt, melyet Bell angol kereskedő bukaresti háza nem hadiszerekkel, hanem sóval rakott meg, hogy a cserkeszekkel megtiltott kereskedést megindítsa. Mielőtt azonban Bell a vállalatba bocsátkoznék, jónak látta Palmers- tont megkérdezni, hogy az ostromzár el van-e ismerve? — Palmerston kitérő választ adott, de utalta Bellt az újságra, mely az erről szóló ukázt nem hozta. Bell aztán Konstantinápolyban az angol követ, lord Ponsonbytól azon határozott felvilágositást nyerte, hogy az elzárolás törvényellenes. — Midőn a kár ellen eleve biztosított helyen, Bell összeköttetésbe tette magát a cserkeszekkel, felvillanyozta azok reményeit az angol segélyre nézve, s az ország viszonyairól tudomásokat gyűjtött. 36 órai horgonyozás után Ajax orosz hadi hajó szemügyre veszi, ellentállás nélkül elfogja, s födözetével Szebasztopolba viszi, hol áruja a dugárus kelméjekint elkoboztatik. A hajóőrséggel eleinte méltatlankodnak, azt büntetéssel fenyegetik, de csakhamar ismét felszabadítják, mert az orosz felfogás szerint, a merénylet súlypontja nem ei-re, hanem a folszerelőkre esik, — őszintébben azt kell vala mondani- ok, hogy Angliában nagyobb lármát ne keltsenek, s a diplomatiai nehézségeket ne bonyolitsák. K. A.

(Folyt, köv.)

Észrevételek

a polgármesteri nyilatkozatra.

Köszönetét mondunk Eger város érdemteljes polgármesterének t. Török Sándor urnák azon ékes nyelven irt „Nyilatko- zat“-aért, mely e lap 17. számában közöltetett. Köszönetünk — nyíltan bevalljuk — még nagyobb leendett, ha a „Nyilatkozat“ kevésbbé foglalkozik vala a mi igénytelen személyünkkel, — már t. i. mint a „Szózat“ szerzőjével — s a helyett bővebben, érdemlegesebben kiterjeszkedik a fölvett kérdések tárgyalására, megfejtésére, földerítésére.

A „Nyilatkozat“ — miután annak tárgyát városi közérdekű ügyek teszik — természetesen az összes lakossághoz kell hogy szóljon; tehát a város összes polgárságának dolga, vájjon és mennyiben érzi magát általa felvilágosítva, kielégítve, megnyug - tatva. De minthogy az kiválólag ellenünk van intézve, — pedig a kérdéses pontok egynémelyike iránt már mások is máskor, jelesen e lapban is tettek kérdést — és minthogy mi is egy polgára vagyunk Egernek: indíttatva, sőt erkölcsileg fölhiva érezzük magunkat, a „Nyilatkozatra“ nehány felderítő s helyreigazító megjegyzést tenni. Csak mégis okos ember volt az a turkevi boltos,ki az élet ügyeit — bajait, kellemetlenségeit azon vigasztaló szójárással szokta volt elütni, hogy: „a hogy lesz, úgy lesz!“ Midőn hallotta, hogy a város — t. i. Turkeve — sok ezer holdra menő, eddig közös földet fog elosztani, de hogy biz abból a zsellérek egy tyúklépésnyit sem kapnak, hanem kizárólag a redemtus uraké

leszen, mert az 1832/6-iki arányitási törvény a szabad kerületekre nem terjed ki, megcsóválta fejét — nem volt ám redemtus — és mondá: a hogy lesz, úgy lesz; midőn ismét mondták neki, hogy abból a sok ezer hold földből a rkath. kántor-tanitó sem kap egy talpalatnyit is, megint azon okból, mert az 183%-iki törvénynek az egyház és iskola javára czélzó §§-ai sem bírtak érvénynyel a Kunságban, újra és még szomorúbban megcsóválta a fejét — buzgó rkath. ember volt, — de ismét csak azt mondá: a hogy lesz, úgy lesz! Akkor — megvalljuk — megmosolyogtuk e jámbor ember türelmi philosophiáját, vagy — ha úgy tetszik — philo- sophiai türelmét; de azóta sokszor eszünkbe jutott az, s szinte megirigyeltük neki; ajánljuk is mindenkinek, hogy kövesse azt, de különösen azoknak, kik mások képzésével foglalkoznak, legkiválóbban pedig a bölcsészet mestereinek tanácsoljuk, hogy tanítványaiknak jól fejőkbe verjék, mint az életbölcseség első, és vezérelvét, azt, hogy „a hogy lesz, úgy lesz“, hozzá adván mindenesetre kiegészítőül még azt is : „ne szólj nyelvem, nem fáj fejem“ ; és azt biztosan Ígérhetjük nekik, hogy ezen gyakorlati életbölcseséggel lehető legkevesebb kellemetlenséggel át fognak az életen baktathatni, és sokszor fogják gyakorlatilag megvalósulni látni, azon bizonyára kényelmes, de rendesen hasznos állapotot, melyet oly találólag példáz ama népies szójárás: „te se szólj, én sem szólok“ . . . Nem is szólnánk mi semmit is, ha a „Nyilatkozat“ egyszerűen földeríti a kérdéses pontokat, s nem ölt magára oly polemikus, oly czáfolatféle szint, nem irányul oly nyíltan ellenünk.

A ki a „Szózatot“ nem ismeri, ha Török S. ur nyilatkozatát átolvassa, akaratlanul is, és okvetlen azon föltevésre fog jutni, hogy a „Szózat“ a nyilatkozatban érintett dolgokról szól, azok teszik tárgyát, azokat kutatja, s felettök, úgy kezelőik felett véleményt, iteletet mond. Pedig mindezekből egy szó sem áll. A „Szózat“ a kérdéses pontokat csak alkalmilag,mellesleg— en passant— érintvén, azokat nem tárgyalja,nem vitatja,semmiféle alakban elő nem tünteti, hanem mint oly állapotokat, melyek a polgárok társalgásában sokszor szőnyegre kerülnek, s melyeknek mibenlétéről kevés ember lehet Egerben kellőkép értesülve — mi legalább egyre se akadtunk — megérintvén, csak annyit mond azokról és nem többet, hogy ezen dolgok állását, nem ismerjük. Megbocsát tehát a nyilatkozó t. Török S. ur, ha nyilatkozata azon kitételeit, melyek szerint mi röpiratunkban bizonyos dolgokat e lm agy a r áz ó 1 a g, nem alaposan, nem htt’n tüntettük volna elő, azoknak kezelőit kétely (sic) alá vonni, ellenök gyanút szítani iparkodtunk v o 1 n a, részint helyreigazítani, részint magunktól el- és visszautasítani kényszerülünk, s t. olvasóinkat ily hozzánk nem férő vádak ellenében egyszerűen „Szózat“-unkra utaljuk.

Mi a „Nyilatkozatának első, vagyis általános részében figyelmünket különösen megkapta, s bennünket felettébb váratlanul, s kellemesen lepett meg, azon nekünk adott dementi volt, melylyel azon nézetünk, hogy jelenleg a városi — alkotmányos — képviselet fel van függesztve, „épen nem való„-nak nyilvá- nittatik. Mi azt hittük, sőt úgy tudtuk, hogy az 1861. november

5-én legfelsőbb kir. rendelettel minden alkotmányos képviselet, tehát a rendezett városoké is csak úgy, mint a várme gyéké, fölfüggesztetett, és íme Eger város polgármestere — úgy látszik — hivatalos nyilatkozatban — azt adja tudtunkra, hogy csalódtunk, s nézetünk épen n em való. Szemeinknek hinni nem akartunk, és újra megolvastuk a nyilatkozat ez érdekes passusát, de meg is bántuk ám, mert hiszen egy sorral alább ott találtuk a határozott dementi okadatolását, t. i. mertavárosi gazda- szati ügyeket egy bizottmány kezeli — vagy talán jobban mondva, intézi. Ennek a nótának itt van a vége.

Hanem hát folytatólag bezzeg kikapjuk a leczkét. Nem kevesebbről vádol bennünket Török S. ur, mint polgári köte-