Eger - hetilap, 1865
1865-05-04 / 18. szám
159 lességünk mulasztásáról! és miért ? mert még egyszer sem látogattuk meg a várost, (sic) — mert meg nem jelentünk ott, hol beltigyei kezeltetnek, — mert nem néztük meg a városi levéltárban létező iratokat. Úgy de — kérjük tisztelettel t. polgármester urat, mi nem valánk szerencsések sem 1861-ben a városi képviselet, se újabb időben azon tisztes bizottmánynak tagja lehetni, mely e nyilatkozat szerint a város ügyeit kezeli; arról pedig nem értesültünk soha, hogy a városi ügyek nyilvánosan, mikor, és hol tárgyaltatnak, midőn is aztán az egyszerű polgárnak is szabadságban állana a tanácskozásban résztvenni; — végre mi most már ugyan elhiszszük Török S. ur szavára, de addig nem mertük volna azon bátorságot venni magunknak, hogy a városházára elmenvén, ott az irományok elömutatását követeljük, és magunktól nem mertükvolna azon önhitt várakozást táplálni,hogy bármely-4 TÁR A sz. László-társulat nagygyűlése. Eger máj. 2. E lapra közelebb azon észrevételt hallottam: hogy igen fukar s hideg a dicséretekben. Jól teszi, ha tisztán tartja a mérleget, sokkal többet adnak szavára, mint ha mindig mézet és mákot hord ajkain. Azonban ez alkalommal kivételt kell tennünk, s nekünk is emeltebb s melegebb hangon szólanunk. Múlt vasárnap tartotta a sz. László-társulat egri osztálya nagygyűlését az érs. lyceum disztermében, mely teliden teli volt résztvevő, művelt előkelő közönséggel mind a két nemből, s hogy ez ünnepélynek fényét, teljét jellemezzük : megjelent ott a nm. é r s e k is az őt tisztelő egriek s a tanuló ifjúság lelkes éljenei közt, és majd az egész káptalan. A gyűlés következő renddel folyt le: 1) sz. László-hymnusz, a nagygymnasiumi énekkar által; 2) Elnöki beszéd, P e r g e r János kanonok ur által; 3) Értesitvény, az egri osztály eddigi működéséről, Mindszenty Gedeon képezdei tanár s jegyző úrtól; 4) Világi elnök választása, uj tisztikar s választmány szervezése; végre 5) Világhymnusz. Az elnöki beszéd egész óráig tartott, és a minden rendű s korú közönség mindvégig feszült figyelemmel s nagy érdekeltséggel hallgatta. Az ünnepély után egy illetékes hallgató azon észrevételt tette: „hogy e beszéd a matinesi congressuson feltűnt és fénylett volna.“ E nézet egyszersmind a nagy közönség Ítéletét, véleményét leghtibben fejezi ki . . Ismertetőül e később — hiszszük — sajtó utján is megjelenendő beszédből közöljük e következő passust: „Társulatunk második czélja, a szegény keleti keresztények, és az ott letelepedett magyarok segélyezése. E czél, már magyar szivünket érinti közel. Szokásban van, a magyar királyok koronázásánál, Moldva,- Oláh-, Bolgár-, Bosnyák- és Szerbországok zászlóit is előhozni, — a magyar szept korona egykori uralmának emlékéül — a nevezett tartományok felett. Ezen jelvényeken kívül még egy más tényben is föntartja hazánk , az elmúlt állami kapcsolatnak történeti visszaemlékezését. Nevezetesen, az egykoron ott létezett kath. püspökségek czimeit, a magas apostoli királyok, magyar kath. főpapoknak adományozzák a kath. egyházzali szellemi kapocsnak fentartása végett, a törvényhozás pedig, — széket és szavazati jogot ad azoknak a főrendek táblájánál. Mely kettős, politikai és egyházi kapcsoknak megőrzése által — e tartományok érdekei ma is közelébb állanak magyar szivenk- hez! . . Vájjon: nem a Gondviselés újjmutatása-e ez, mely szerint a magyarra még egy nagy hivatás várakozik a jövőben, — a Kelet e népeinél ? igénytelen polgár a városházán ily készséges szolgálatot igényelhessen a különben is teendőikkel elhalmozott hivatalnokoktól. Különben az a Török S. ur által beismert tény, hogy a panasz- kodók száma nagy, azaz, hogy sokan vannak, kik velünk együtt a város ügyei iránt nincsenek tisztában, de vájjon ebből az következik-e, hogy az, ki nyíltan elmondja, miként e dolgok iránt nincs felvilágosítva, megrovást érdemel ? nem, ez annyi volna, mint századunk egyik bálványából, a nyilvánosságból gúnyt űzni, sőt ellenkezőleg úgy tartjuk, elismerésre számíthat a bátor felszólaló, mert egyrészt az elöljáróknak önigazolásukra, másrészt a polgároknak értesülésre okot és alkalmat szolgáltat. A „Szózat“ szerzője. (Vége követk.) C Z A. Mi a kérdés politikai oldálát nem érintjük itt; más tekintetek azok, a melyek figyelmünket lekötik e perczben. A népek épen úgy erkölcsi lények, mint az egyének; viharos események között a századok nevelik azokat, mint egyeseket az évek. Nemzetünknek, a már letűnt évszázadokban, hasonlóan súlyos végzés jutott; mert hivatva vala, az európai keresztény műveltség védbástyájává lenni. És miként egykoron a zsidó nép, a jeruzsalemi templom építésénél, ellenségei ellen küzdendő, egyik kezében a fegyvert tartotta, és a másikkal rakta a falakat; hasonlóan kellett a magyaroknak is, sok véres századon keresztül, a művelődés templomát, folytonos harczok között, emelni e hazában. Innen nemzeti hátramaradásunk. A hivatás nagyszerű vala ugyan, elvérzeni az európai keresztény társadalmak javáért; de épen e vérvesztés, habár nem törte meg égé szén, de még is nagyban fogyasztotta nemzeti nagyságunkat!.. Azért hivatásunk Kelet felé, nincs még befejezve egészen. Nem a politikai hivatást értjük itt. A fegyverek dicsősége már a múlté; elhunyt őseink hősi tettei után, nekünk ez idő szerint, oly fegyverekkel kell a múltnak hódításait folytatnunk, melyek szelidebb kapcsokkal fűzik össze a népek sziveit. A nemes lelkesedés, melylyelHunyady ésKapisztrano,egykoron hordozáketéreken zászlóinkat ; a keresztény hitért kiontott annyi nemes magyar vér, melyről e vidékek csatasikjai, mainapig is bus hangokat hallatnak történetünk lapjain: a kereszténység ügyéért, felkölthetik még ma is a magyarban a nemes fellángolást. A politika szigorú körülményei elvevék tőlünk ez országokat; hanem jótéteményeink és áldozataink árán visszahódíthatjuk még azokat, már nem többé csak a magyar hazának, hanem az egész kereszténységnek.“ Ezt követte a jegyzőnek élénk, ömlő, felette érdekes értesit- vénye. A száraz anyag valóban tolla alatt s ajkain életet nyert, s kedves felolvasmánynyá nemesült át. Ezután világi elnökül tek. Martonffy Lajos ur választatott meg, és a választmány 47 számra kie^szittetett. Az ünnepélyt a nagygymnásiumi ifjúság által szépen s lelkesen dallott világhymnusz zárta volna be, ha utána még egy hangosabb, tömegesebb éljen nem harsogta volna át a termet, melylyel a nagyszámú közönség távozó érsekünket üdvözölte. © Vegyes hírek. f(Kisapponyi B a rt a ko vi cs B é 1 a eg r i érsek ö nagyméltósága) közelebb az országos kath. eiern i iskolai alap javára — mint értesülünk — 1000 frtot ajándékozott, a pest-lipótvárosi templomkölcsönre szintén 1000 frtot irt alá.
