Eger - hetilap, 1864
1864-02-25 / 8. szám
59 ez az orosz polgári törvényekkel ellenkezik, s ö e szentséget a világi törvényekkel ellenkezésbe nem hozhatja. Az ellenkezést more patrio katonai erővel legyőzték, sok pap foglyul vitetett Oroszország belsejébe. — Feltűnőbb volt a podlachiai püspök esete. T. i. a kormány már egy lépéssel tovább ment, s a rom. kath. klérust oly függésbe akarta hozni a kormánytól, mint van a görög papság. A lengyel püspökök parancsot kaptak, hogy a czár minden rendeletét, legyenek azok bármily tartalmúak, a templomokban hirdettessék ki. A püspök az egyház méltóságát ezen lealacsonyitó s az önállás megsemmisitésére czélzó rendelettől megtagadta az engedelmességet; ő is Oroszország belsejébe vitetett, és sokat lehetett olvasni és hallani a személyes bántalmakról, mikkel ő s a többi papok illettettek, kik az orosz kormánynak az engedelmességet felmondták. E megfélemlítések képezték a rablánczok első gyűrűit, a nagyobb harag szélvésze láttatta a ezikázó villámokat, melyek Sz.-Pétervár felől kerekedett felhőkben a nagy czár Ítéletét hozták; ámde a katholikusoknál a hyerarchia lépcsői, mint jól rendezett hadsereg, a választó közfalak, melyeken a villámhárítók a felhőkkel, sőt a természet urával közlekedésben vannak — a vallásos meggyőződés erős torlaszai kiállták az ostromot, s az egység pontja Romában a Caesarewicsok hatalommérlegében sokat, igen sokat nyomott. Látván ezenkívül, hogy a fogság és elhurczolás, mint visszahatást eszközlők, nem egészen vezettek czélra, s az emelkedett lelkeket meg nem döbbentik, egy uj kísérlethez folyamodtak. Egyesitni akarták a g. e. egyházat a nem egyesült orosz egyházzal, más szavakkal: a kisebbet a nagyobbá akarták olvasztani, ettől elnyeletni, miután a pápai tiara a császár koronájánának legértékesebb gyöngye lett. A tökéletes assimilatio törvénye szerint a vála&ztó falak leomlanak, a különbségek eltűnnek, s a vezényszó jobban meghallik. — Lássuk s bámuljuk az orosz vegytant. Az orosz kormány ez ügyben megszokott modorában járt el. Mindenekelőtt minden képzelhető akadályok elhárítására hosszú készületeket tett, s a számitó politikát tőle meg nem tagadhatjuk. Miként az ölyii vagy héja ki- lesett prédája fölött repked, s éles szemeivel kilesi a lecsapásra legalkalmasabb perczet, úgy az orosz kormány felsőbb régióiban a katonai hatalom minden eszköze mozgásba hozatott, hogy a döntő pillanathan czélját érhesse. Mindenekelőtt a nyájak őreit, a papságot kelle a változásra előkészíteni. E végre mindkét egyház kormánya egymástól elválasztatott, külön papnöveldék állíttattak az egyházi ifjak neveltetésére, azon kis biztosítással, hogy a görög egyesültek növeldéire a főfelügyelés az orosz zsinat firmája alá helyeztetett. A csalhatlanság lelke akkoriban gróf Pratasoff altábornagy s a czár hadsegéde személye fölött lebegett, ki a zsinatnak fegyveres lelke volt. A g. e. egyház élén e korig metropolita volt; a történelem szerint Josaphat Boulhah volt-e hivatalban a zárkő, elán- czolatban az utolsó szem, ki mivel a kormányrendeletnek határozottan elleneszegült, utódot nem nyerhetett, hanem a hatáskört egy harmadrangú főpapra ruházták, kinél az előléphetés reménye miatt több engedékenységre számítottak. A kisebb papi állomások betöltésénél is, hogy az ellenállást előre lehetlenné tegyék, hasonló rugók működtek. A szolgalelkek kiszemelésében a titkos rendőrök és kémeknek a társadalom minden rétegeit beszövő hálózata nagy segélyt nyújtott. Majd a néptömegre kelle hatni, s azt lélektani ügyes tapintattal előkészíteni. A nyers tömeg a külsőségekből vesz mértéket, s ép azért a külsőt kelle átidomitani oly- formán, hogy az oltár és egyházi személyek öltözete a megszokott byzanci alakot tüntesse fel, s a kormány e végre a költségeket szívesen fedezte, azon számításból, hogy a népben az^n eszme gyökerezik meg, miszerint az egyesült egyház egyáltalában nem különbözik attól, melyet most behozni szándékoznak. (Folytatása követk.) Fővárosi tudósítás. Pest, február 20-án. Alig van lap, melynek a színházzal baja ne volna, s legújabban egyik tekintélyesebb politikai napilap tárczája „a színházi bajok kútfejei“ czimtt czikkben Szigligeti és Erkel nyugalomba helyezését kivánja, kijelentvén, hogy itt nem a nagyérdemű szinműiróról vagy zeneköltőről van szó, hanem egy karnagyról és rendezőről, kik ebbeli hivatásukhoz vagy nem értenek , vagy nem akarnak érteni. Nem tudom, mennyiben fog ezen kívánság helyeslésre találni, azonban annyit előre is ki kell jelenteni, mint ezt már maga a fónnebb emlitett czikk Írója is teszi, hogy itt elbocsátásról nem lehet szó, mert ez hálátlanság lenne, hanem oly igazságos eljárásról, mely magukat e tiszteletreméltó férfiakat is teljesen kielégíthetné. Légy szellemdús és piquans (náluk = frivol)! úgy látszik ez most jelszava némely szépirodalmi lapnak, s ha olvasnak valami tudományos czikket, életfilozófiával irt novellát vagy következetes okoskodást, azt mondják: szép, szép! de unalmas .... tehát légy szellemdús, ha üres is, s ebből keletkezik aztán a szellemdús üresség. Igyekeznek megtölteni a lapot rövid történetecskék- kel, sok újdonsággal, egyveleggel, de tartalmast semmit sem adnak; mert azt hiszik, s elég alaptalanul azt hirdetik, hogy a közönségnek ilyen kell, pedig egy legújabban keletkezett szépirodalmi lapnak, (mely eddig kerülte az ürességet) a közönség részérőli pártolása, s az övéik hanyatlása eléggé meggyőzhetné őket az ellenkezőről. Életből mentettnek hitt fénykép-album vagy egyéb czimmel ellátott csecse-becsék által akarnák az aljasabb franczia irodalom frivolitását átültetni, irodalmunk eddigi józan irányát megzavarni, és a közönség ízlését megrontani. De hagyjuk e szomorú képeket, az ily lapoknak mihamarább! elnyugvása, úgy hiszem, meg fog bennünket menteni a veszedelemtől. A női bazár jövedelmének fényes eredménye felülmúlt minden reményt, mintegy harminczöt ezer forint jött be, s noha még utólagosan is érkeznek adományok, a már meglevő összeg azonnal útnak indittatik egyes községek felé, hogy igy a segély gyorsasága megkettőztesse annak értékét. Szerdán este a nemzeti színházban a „Nő-uralom“ előadása alkalmával azon szerencsétlenség történt, hogy Feleki né a 2-ik felvonás elején ájultan rogyott össze, miért is az előadást félbe kelle szakítani, azonban mint örömmel értesülünk, már jobban van. Ugyancsak Feleki n é operette-szöveget irt, melyhez a zenét Huber, a nemzeti színház karnagya szerzi. Mint irodalmunk külföldön is mindinkább terjedő megismerésének örvendetes jeléül vehetjük, hogy a „Le Reveil“ czim alatt Thales Bernát szerkesztése mellett *
