Eger - hetilap, 1864
1864-02-25 / 8. szám
60 megjelenő franczia lap egyik legutóbbi száma Arany „Toldi“-jának közlését kezdi prósában, versszakasz számra forditva. Minta „Gy. Közlöny“ értesít, Xantus János hazánkfia, nem bírván megszabadulni a mexicoi éghajlat okozta gyakori hidegleléstől, consuli állomásáról leköszönt, s végleg visszatér hazánkba. Hazautazását azonban úgy szándékozik intézni, hogy az által tudományát és szerzett ismereteit eddig nem látott világrészeken újakkal gyarapítsa, s igy megérkezését csak ez évi novemberben várhatjuk. Hindy Árpád. Levelezések. Gyöngyös, febr. 22. T. szerkesztő ur! Több oknál fogva még nem tehetem meg, mit utóbbi levelemben Ígértem, hogy t. i. a gyöngyösi inségi bizottmány működésének teljes rajzát adjam; de addig is legalább múltkori tudósításom pótlásául, következőket juttatom a t. olvasóközönség tudomására. A jótékony tánczvigalom és kisorsolás eredményére nézve reményünkben csakugyan nem csalatkoztunk. A bál jövedelme mintegy 220 frtot tett, o. é., hozzáadván a sorsjegyek eladásából került összeget, minden kiadás levonása után eddig 979 frt és néhány kr. a tiszta jövedelem. Ha már most ama 120, részint az egylet által nyert, részint egyesek által visszaajándékozott, és nagy részben igen értékes, összesen mintegy 350 írtra becsült nyereménytárgyakat is felveszszük, az 1200 frt tetemesen meglesz haladva. Említés nélkül nem hagyhatom, hogy ép ez időtájt hírneves művészünk Reményi Ede külföldi útja közben sem feledkezett meg rólunk, és a rendelkezésére álló összegből 60 o. é. frtot küldött a gyöngyösi Ínségesek fölsegélésére. Műkedvelőink csakugyan megkezdték jótékonyczélu színi előadásaikat, és pedig tegnap (febr. 21.) „A nyolczadik pont“ czimü, francziából fordított 2 felvonásos vígjátékkal. Szerepeltek: Himfy József, mint Dubreuil, volt tengerészkapitány; Val- k ó H e 1 o i z kisasszony, mint Santenis Julie, özvegy, unokahuga; Hutter Károly, mint Gerard Raoul; és Z i m á n y i A 1 a- j os n é asszony, mint Róza, szobaleány. —• Bár többen igyekeztek szerepeiknek telhetöleg megfelelni, az előadást még sem lehet sikeresnek mondani; nem mozogtak otthonosan a téren, mibe erőszakolva valának. A rendezőség igen lekötelezne minket, ha midőn oly számos hazai tartalmú és eredeti társalgási vigjátéka- ink, és népszínműveink vannak, azokból válogatna, és az ilyen, csak is franczia gyomornak való émelygős csemegétől bennünket megkímélne. Különben a jövedelem 62 frtot tesz, és minthogy a még következő két előadásra is bérlet nyittatott, összesen már 102 frt folyt be, mely haladéktalanul az ínségesek fölsegélésére fog fordittatni. Előadás után kellett volna a fennemlitett sorsjáték után megmaradt tárgyaknak elárvereztetni, de nagy elámulásunkra arról tudósittatott a várakozó közönség, hogy az elárverezés polgármesteri rendelet által betiltatott. Sajnálkozva ezen váratlan akadály miatt, eloszoltunk, és a kaszinó helyiségeiben barátságos estebédre gyűltünk egybe. Mint ritka esetet, megemlítem, hogy a múlt év végén a szomszéd Sólymos helységben egy 96 éves öreg asszony hunyt el, kinek koporsóját 103 azaz százhárom élő vérszerinti maradéka környezé. Négy még élő gyermeke utódai és unokái voltak ezek, és mi a legritkább esetek egyike, az elhunyt még azon örömet élvezé, hogy két negyedunokáját életében szemlélhető. A ma megtartott gazdasági egyesületi gyűlésről ininélelöbb kimerítő tudósítással szolgálandok. Miskolcz, febr. 15-én. T. szerkesztő ur! Föltettem magamban, hogy most jó darabig hallgatok, mert tudja jól, hogy hallgatni — arany... de lássa, muszáj Írnom ; a muszáj pedig, tetszik tudni — igen nagy ur. Lehetetlen, hogy a miskolczi szűkölködő iparosok segélyezésére rendezett műkedvelői előadásokról, habár röviden, ne szóljak, illetőleg ne Írjak. Az első e hó 13-án Szigligeti „Mamájával“ történt meg, melyben a hölgyek közül — egynek kivételével — mind miskolcziak szerepeltek. Az előadás oly kerekdeden sükerült, hogy bármily gyakorlott veterán színészeknek is csak becsületére vált volna. Játszottak ez este a nők részéről : Dominkovics Mari, Furman Etel, Kis Mari, Schreiner Gizella kisasszonyok ; a férfiak közül: Horváth László, Bakos Pál (a miskolczi műkedvelői előadásoknak e nélktilözhetlen tagjai) Szentiványi Miklós, Szathmáry Ödön, Soltész Albert, Markó László, Duschek István urak. 14-én pedig Szigligeti „Nőuralom“ czimü darabja adatott következő személyzet által : Borgyas Regina, Párvy Irén, Fülöp Luiza, Schreiner Irma, Kis Mari kisasszonyok ; — a férfiak részéről: Horváth L., Bárány Dezső, Duschek I., Szentiványi M., Kérészy L, Lip- csey Andor urak. Jellemző, hogy második napon a nők — egyet kivéve — mind diósgyőriek voltak. Meglátszott rajtok a szorgalmas tanulmány, de különösen a magyar szinészet egykori első rangú csillagának — Dérynének — szelleme lebegett felettük, a ki őket szerepeikben oktatta. Részletesen nem ereszked- hetem játékuk taglalásába, csak annyit mondok, hogy az a közönség általános tetszésével találkozott; a közderültség, a tapsok, s a megérdemlett koszorúk elég bőven bizonyiták azt. Fáradságukért kárpótolják őket a szükölködők könyei, melyeket készségökkel s remek játékukkal leszáritani igyekeztek, és azon boldogító tudat, hogy jót tettek. A színház, mondanom sem kell, mindkét este zsúfoltan tömve volt. Az összes két napi jövedelem 662 írtra rúg. Ma (15-én) Borsodmegye s a haza feledhetlen hű fia Bük Zsigmondért mutattatott be a vérnélküli áldozat az egek Urának a mindszenti egyházban, a megye és Miskolcz értelmisége — és hölgykoszorujának jelenlétében. Az elenyészhetlen világosság fényeskedjék neki! E napokban az itteni róm. k. lelkészi hivatal Sopronból egy névtelen levelet 20 o. ért. írttal kapott, azon kérelem mellett, hogy a lelkész ur annak árán kenyeret vegyen, s a leginségeseb- bek között oszsza szét, miután — a mint hallá, a kegyes jóltevő igy ir levelében — Miskolczon már két egyén lett az uralkodó ínségnek áldozatja. E hir, hála Istennek! ugyan túlozva van, mert tudtunkra e miatt faég senki sem halt meg; mindazáltal, hogy nagy az Ínség, kitetszik a hiv. összeírásból, mely szerint 610 család minden élelmiszer nélkül teng, egyedül a felebaráti szeretet segélyére szorul. Ide járul még az is, hogy ínséggel küzdő vidékiek karavánonkint vonulnak át az ut- czákon, munka és kenyér után esengve. — És a mi még szebb, megígérő, hogy havonkint 20 írtját mindaddig küldi, mig a szegénység munkát nem talál. Ki legyen e mentő kegyes angyal? nem tudjuk; leveléből azonban kiderül, hogy gyöngéd női kéz alól került ki. Fogadja nagybecsű könyöradományaért a szüköl- ködök nevében hálás köszönetünket. S aj ó. Apróságok. (Lupercia, a szép költőnő) bátor volt egyszer az albai herczeg —• Fernando Alvarezt megkérdezni: mi az oka, hogy soha nem nevet ? — Nem állok magammal oly bizalmas lábon, hogy ily pro- saiságot megengedhetnék — válaszold a komoly tábornok.
