Eger - hetilap, 1864

1864-02-18 / 7. szám

II. évi folyam.

7. szám.

Február 18-án 1864.

Előfizetési díj:

Egész évre .. . 5 ft — kr

félévre . . . 2 „ 50 „ negyedévre . . 1 „ 30 „

Egyes dzám ára 12 kr.

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr; bélyegadó fej ében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Előfizetéseket elfogad: EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-uteza 800. szám), — az érseki lyceumi nyomda irodája, — J ént s eh Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bern át könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, —

és minden cs. kir. postahivatal.

Közkórház Szabolcsban.

Szabolcs, íebr 7.

Szabolcsmegyéről a lapok többnyire csak akkor szólanák, ha politikai mozgalmakra kerül a sor. Az igaz, hogy e téren fejtettünk ki eddig legtöbb erélyt, s költöttünk legtöbbet. De e tér most meddő, és sivatagsága, viszonyaink s önfentartási ösztönünk határozottan oda utasítanak, hogy a társadalmi téren is munkálkodjunk, intézeteket, egyleteket alakítsunk, melyek által szellemi s anyagi érdekeinket részint megvédj ük, részint előbbre vigyük... Örülök, hogy a sok baj s leverő után egy kis jót, egy kis lélekemelőt irhatok.

És e jó : hogy N.-Kálló jeles orvosa, Korányi Frigyes ur, egy szabolcsi kórházegyletet“ kezdeményezett, melynek czélja:

„Kórházat alapítani évi járulékok és kegyes adakozások utján, melyben betegség által sújtott megyebeli embertársak, valláskülönbség nélkül, gyógyítást és ápolást ingyen; kik erre nem szorultak: bizonyos határozott dij lefizetése mellett nyerjenek.“

Az alaprajz felsőbb helyen már megerősitve lévén, a társulat teljes megalakultáig a gyűjtéseket, előmunkálatokat az ideiglenes választmány kezeli. De lássuk az egyletnek rövid vázolatát magából az alaprajzból:

„Az intézetnek lesznek: 1) rendes tagjai, kik hat egymásutáni évre magokat évenkint 10 o. frt lefizetésére kötelezik; 2) alapi tó tagjai, kik egyszerre 200 o. frtot akár készpénzben, akár biztosan kamatozó kötelezvényben letesznek; 3) ágyalapitók, kik egy ágyra 1000 o.frtot alapítanak. Az ágy az alapitó nevét viseli, kinek neve fémtáblába vésve az ágy fölött függend.

Mihelyt a „kórházegylet“ életföltételei biztositvák, az ideiglenes választmány azonnal közgyűlést fog hirdetni, mely a tiszteket (elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok) és a 24 tagból álló kormányzó választmányt titkos szavazattal megválasztja.

E választmány kötelessége a kórház helyiségét megszerezni, azt minden szükségessel fölszerelni, és minden tettéről az egyletnek számot adni.

Az alaptőkék rendes kezeléséről az egész választmány kezeskedik, és minden vál. tagnak joga van a pénztárnoknál a számadási könyvet bármikor megtekinteni. . . Továbbá:

Mennyire az ágyak száma engedi, a kórházba fölvétetik minden beteg, nem-, kor- és valláskülönbség nélkül, ha t. i. a kiszabott föltétekkel bir. A betegek két osztályra: ingyenesekre és díjasokra oszlanak. Ingyen láttatik el minden szabolcsi lakos, ha lakása helyéről egy, a helység elöljárói s vallása lelkésze által aláirt szegénységi bizonyítványt mutat elő; továbbá azon szegény betegek is, kik az ágyalapitók által ajáltatnak. . . Végre sürgető esetekben a főorvosnak szabadságában áll, bármi nehéz

beteget fölvenni. . . Dijért, melyet később a kórházegylet határoz meg, fölvétetik mindenki, mihelyt a kiszabott dijat lefizeti.

Emellett , hogy az intézet jótéteményeiben minél többen részesülhessenek, minden hétnek bizonyos napja arra fordittatik, hogy oly betegek is, kik a kórházban nem ápoltatnak, orvos-sebészi tanács, rendelet vagy műtétben ingyen részesüljenek.“

Az eszme szent, a terv helyes, de -— mondják többen — mi birhatta Korányi urat arra, hogy ép e szűk s nehéz időt válaszsza költséges terve meginditására ?

Széles tapasztalata s tanulmányai után meggyőződött arról: hogy a magyar faj fogyásának s arányfölötti halandóságának oka az orvosi segély nélkül dúló betegségekben van.“ . . De halljuk őt magát: „Több lelkész ur szivességéből az anyakönyveket vettem kutatás alá, hogy lássam minden egyes házasságban hány gyermek született bizonyos évek alatt, s közülök hány érte el kifejlődését, hány halt meg gyermekkorában? Ejegyzéket tökéletesitém, kiegészitém a nálam megjelent beteg nők kikérdezéséből.

350 anyától lehetett pontosan kitudnom született gyermekeik számát; az egybevetés után egy-egy anyára kerekszámmal 7 — 8 gyermek esik.

Azon anyáknak, kiktől gyermekeik élethosszát biztosan megtudtam, összesen 1650 gyermekök volt. Ezen gyermekek közöl a 14-ik évet csak 738 érte el; a 14.éven alól elhalt 912, vagyis egy anyának 8 gyermeke közöl a 14-ik évet csak három érte el. . . Ezen tapasztalat s számítás kideriti tehát a tényt: „hogy a magyar népben a szaporodási képesség igen magas. De bizonyos másrészről az is: hogy a gyermekek között a halandóság rendkivül nagy. . . Ezután vizsgálat alá vettem az úgynevezett népmozgalmi táblázatokat 1853. nov.-től 1857-ik év végéig, tehát 50 hónapról. Alapul a Bachrendszer alatti Szabolcsmegye 144,975 lakosa vétetett. Ezen népesség közt az 50 hó alatt 28,218 gyermek született.

Ha most azon arányt tekintjük, miszerint 1650 gyermek közül a 14. évig 912 hal el, akkor ez arányúak a megyei lakosságra történő alkalmazása mellett, a 28,218 született gyermekből 50 hó alatt 3776-al kellett volna a lakosságnak szaporodnia. Az említett népmozgalmi táblák pedig arról tesznek bizonyságot: hogy a megye lakossága azon idő alatt 3078-al fogyott, vagy is: annyival több ember halt meg, mint született. A halálozási túlsúly a földművelő, szegényebb osztályra esik.

Megdöbbentő, leverő eredmény, mit a statistikai számok elénk tartanak. Es úgy hiszszük, több okot felhozni fölösleges is, miért nem lebet késni egy kórháznak, mely e bajnak elejét veszi, felállításával. Mi óhajtjuk, hogy az egész, derék lelkes Szabolcsmegye karolja fel az ügyet, és állitson egy nagyszerű kórházat. Korányi ur pedig nemcsak a megye, hanem az egész hazára nézve is tesz érdé-