Eger - hetilap, 1864
1864-01-07 / 1. szám
4 Faluközy Andrást és Péter Domonkost elhelyezni, mindnyájan jó telietség-üek. Hallottuk, hogy Magyarhonban, főképen az alföldön erős rósz termés volt. Bukovinában és Moldvában ebben az évben oly nagy áldást adott az Úristen, hogy a nép alig birta begyűjteni a temérdek mindenféle gabonát, e miatt itt minden nagyon olcsó és nem kell senkinek. Egy korecz tisztabuza (annyi mint Magyarhonban két mérő) 3 frt; rozs 1 frt 60 kr; kukoricza 1 frt 80 kr; árpa 1 frt 20 kr; zab 80 kr; hanicska vagy pohánka 1 frt 50 kr; pityóka (krumpli), szörnyű nagyok és jók, 30 kr; egy mázsa széna 80 kr; káposzta, szép és nagy, száz fej volt 80 kr o. ért. Egy jó tehén 14 frt, egy okka hús (annyi mint két font) 10 kr. o. ért. Ezek után a bukovinai eltávolodott magyar testvéreinket szeretetébe ajánlva tisztelettel maradok. *) Druzbáczky Bonaventura, józseffalvi lelkész. Levelezések. Jászberény, decz. 30. 1863. Vidékünkről akarom az „Eger“ olvasóit az itteni állapotok felől nehány sorral értesiteni. — Az Ínség itt is, mint az alföld legnagyobb részén, igen magas fokon áll, oly magason, bogy róla csak e nyomor szemmel látó tanúinak lehet igaz fogalmuk. Kölcsöngabonában ugyan városunk is részesült; de minő kölcsön volt az? Miután e kölcsönben csak azok részesültek, kiknek volt mire fölvenniük: a nép legszegé nycbb része magára hagyatott. A városunkban alakult inségi bizottmánynak sikerült ugyan az Ínség által leginkább sújtottak részére 183 véka búzát, 3 véka árpát és pénzt 600 forinton felül összeszerezni; de mi az ily népes hely szegényeinek ellátására!? S itt azt a fájdalmas észrevételt kényteleníttetünk tenni, hogy a szorosan vett földművesek, vagy mint itt őket kiválólag nevezni szokták: „magyar emberek“ közöl nem találkozott, ki szegényebb embertársai fölsegélésére csak valamit is áldozott volna, bár közöttük igen jómódúak vannak; sőt volt, és pedig igen vagyonos „magyar ember“, ki a kérdésre: mit ajánl az Ínségesek részére? — a legembertelenebb felelettel válaszolt. Nyomorban sinlödö népünk hallván az ország áldottabb vidékein, sőt még külföldön is a magyarországi szükölködők számára gyűjtött adományokról, azon édes reményben, hogy a segély már nem lehet messze, habár nehezen is, de mégis csak tűrte sorsát. S ime, midőn nyomorának enyhítését a jótevő kezekből epedve várja, egyszerre csak megérkezik, . . . nem a segély, ha* nem a katonai execntio. Városi adóért lovaskatonák,a bérben birt kerekudvari földek adójáért vadászok adattak execu - tióul; min a nép annyira megrémült, hogy sokan ijedtökben azon oktalanul kerekedett hírnek is hitelt adtak, hogy a fogyasztási adóért meg zsidót kapnak. Zsidóról lévén szó, nem hagyhatom emlitetlenül, hogy ezen polgártársaink között találkoznak, kik a nép szorult helyzetét maguk számára ugyancsak dúsan kamatozóvá iparkodtak tenni. Pénzt hordoztak árulni. Képzelhetni, mily áron vásárolta azt meg az ínségtől sújtott s az executiótól zaklatott nép ? ! Májusi gyapju- nyirésig 4 forintra 1 font gyapjú stb. Ily állapot mellett mennyi nálunk a koldus? elképzelhet- len. Mintha csak présbe szorítanák a jobb érzésű ember szivét, midőn látni kénytelen a temérdek ügyefogyottat, kiken leikéből óhajtana segíteni, de nem segíthet; önmaga is szorult helyzetben lévén. * S *) Reményijük, hogy a Szent László-társulat, ha egyszer megszilárdulhat, üdvös eredménynyel lesz valamint Bukovinában, úgy Moldvában lakó testvéreink műveltségének előmozdítására. S z e r k. Mindezen nyomorhoz járult még az is, hogy a Zagyván vízhiány miatt mindeddig öröltetni nem lehetett. Az egy szélmalom és néhány szárazmalom, melyek a határban vannak, nem lévén elegendők azon csekély mennyiségű gabona megörlésére sem, melylyel a nép még bírt; s úgynevezett lélekszárító k a t állítottak fel, melyekben a lovakat emberek helyettesítik. De azért még ezekkel sem volt elég téve a szükségnek, miért is sokan kénytelenek voltak az életet Szolnokba s másfelé vinni; mi szintén a rósz utak, a lovak elhullása s amegmaradot- taknak takarmányhiányban elerőtlenedése miatt rettentő alkalmatlan volt; azoknak pedig, kiknek vonó marhájuk nincs, igen sokba került. Megemlítem, ámbár meglehetősen idő után, hogy a városi hatóság a város felső részén csinos iskolai épületet emeltetett két teremre, egy fiú- s leányosztály számára, melyet ft. Farkas Péter prépost-plébános ur pünkösd után 22-ik vasárnap szentelt föl. Azt is fölemlítem, hogy e hó elején t. Hegedűs Zsigmond, első alkapitáuy ur elnöklete alatt bizalmi férfiakból bizottmány ült össze városunkban a Jászkuu-kerűlet költségvetésének átvizsgálására. A tauácskozmányokból kitűnt, hogy a költségvetés a Kunságban nem, de a Jászságban, pár község kivételével, födözi a kiadásokat; ha t. i. a kivetett összeg a jelen körülmények között beszedhető leend. Végül lehetetlen elhallgatnom az „Eger“ olvasói előtt azon lelki örömet, mely Üdvözítőnk születése napján keblünket elárasztotta. Értem az ünnepélyes nagymisét, mely alatt négyesben jól betanult és sikerültén előadott énekben gyönyörködött a jelenlevő, ezrekre menő ájtatos hivek szíve lelke. Köszönet e lelki élvezetért Ris zner József urnák,ki nejével karöltve, városunkban életrevaló s alapos reményekre jogosító nőnöveldét állított, ésPalotásy János ur ismert zeneszerzőnknek, valamint a többi szives közreműködőknek is. A Kis-Varda, decz. 29. 1863. Hosszú vajúdás után, végre vala- hára, e hó 16-án, városunkban is megszületett egy jótékony czélra rendezett hangverseny, mely a nagy-kállói leégettek részére 220 frtot jövedelmezett. — Ami az előadást illeti: az meglehetősen sikerültnek mondható, s a közönség nagy részénél tetszésben részesült. — Állott pedig az előadás zongorajáték, ének, és szavalatból.— Az előadók közül kiemelendőnek vélem: b. Horváth Anna k. a. ő nagyságát, és Kauzsay Ödön urat. Az első bájos énekével, a második ügyes szavalatával mulattatá a közönséget. Köszönet mindnyájoknak a szenvedők nevében szives fáradságukért ! — A nagyrészt vidékiekből összegyűlt közönség, mondhatni, szépszámú és válogatott volt. — Bármerre tekintett a szem a teremben, mindenütt csupa elegantiát látott. — A mi azonban a figyelmes szemlélőre némi rósz hatást gyakorolt, az: a szépnemnek a szó teljes értelmében quodlibet-öltözete volt. A magyar divat ugyanis, egész a nevetségig úgy ki volt forgatva eredetiségéből, hogy a nők egymástól különböző szabású öltözékeiről Ítélve, azt sem tudta az ember: vájjon magyar, vagy más nemzetbeli nőket lát-e maga előtt ? — Valóban kár, hogy hölgyeink oly divatot sajátitnak el, mely szépségüket épen nem emeli ! E lap t. olvasóit ismét egy szomorú esetről kénytelenitte- tem értesitni, mely a napokban vidékünkön történt. Egy fiatal pórleány Döghéböl a szomszéd faluba Vörösroarthra menvén, útközben künn a mezőn, valami csavargó betyártól, minők vidékünkön jelenleg számosán koncsorognak, megtámadtatott s agyon- íittetett. — A szerencsétlennek holtteste harmad vagy tán épen negyednapra, minden ruhájától megfosztva, s már a varjuk által ki is kezdve, nehány esetleg épen a tájt vadászó kis várdai fiatal ur által a bokrok közt találtatott. — Szemtanuk állítása szerint, a gyilkos kéz még az egyik mellét is levágta a boldogtalannak. — A gaz tettes szorgosan nyomoztatik a hatóság által. — Adja Isten, hogy mások rettentő példájára, minél előbb elvehesse gonosz tette méltó jutalmát!— A marhavész, mely ugyszólva az egész országot bekalandozta, bennünket sem került el. Ezelőtt vagy két héttel hozzánk is beköszöntött, s azóta ugyancsak derekasan pusztítja szarvasmarháinkat, s fájdalom ! nem hogy szűnnék, sőt mint értesülve vagyok, mindinkább nagyobb mérvben terjed. — Városunk s a közeleső faluk nagyrészt, szigorú zárlat alatt vannak, minek következtében vidékünkön a közlekedés nagyon meg van nehezítve. — Piaczunkon a rozs s átalában az élelmiczikkek ára néhány hét óta folyvást növekedőben van. ... k .......s.
