Eger - hetilap, 1864
1864-01-07 / 1. szám
5 T A R C Z A. A fojtogatok Indiában. Egy hires angol hittérítő, tudósításaiban egyebek közt sok érdekes adatot közöl a thugok ismeretes gyilkosfelekezetéről is, kik Indiában még most is számosán vannak, gyalázatos fizletö- ket apáról fiúra hagyva, s kik vallásos formák alatt messze elágazó testvéri egyesületet képeznek. Minthogy áldozataikat zsineggel megfojtják, pausigráknak is (pausie — hurok) neveztetnek. Benting lord, azelőtt általános kormányzó Indiában, csupán egy év alatt 1562 thugot végeztetett ki; az angol hatóságoktól a legnagyobb szigorral folytonosan tildöztetnek, azonban még eddig nem sikerült, őket egészen kiirtani. Maguk a legelőkelőbb hindu osztályok és mohamedánok is fölvétetik magukat a thugok közé. Vannak jeladóik, kiknek, ha valamely csapat merényletre készül, előbb beleegyezésöket kell adniok. Bizonyos rangfokozat is van e gyilkosok közt. Mint tanulók, kémkedésre használtatnak; később előléptettetnek sírásók, kéztartók s végre fojtogatókká. Történelmi kutatásokból kitűnik, hogy a thugok már a XII-ik században léteztek Indiában. Nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha az említett hittérítő után elmondunk egy történetet e gyilkosfelekezet jellemzésére. A leírandó történet könnyebb megérthetése végett, szükségesnek tartjuk, az esemény színhelyére vonatkozólag nehány rövid megjegyzést előrebocsátani. A mai Delhi, a roppant terjedelmű Indiának egyik legnagyobb városa, e néven már harmadik, mely részben az előbbi Delhi romjain emelkedett. A várostól délre és nyugatra a föld még nagy kiterjedésben számtalan összeomlott paloták, házak s régi hindu-sírok romjaival van fedve, melyekben a kincsásók és rablók, azonban más, becsületes szegények is, kik lakást bérelni nem képesek, menhelyet találnak. Az e romokat egymástól elválasztó közbenesö téreken, sőt gyakran e romok udvarain is, nem ritkán igen gyümölcsöző földdarabokat találhatni, melyek ha egyszer termőképesekké tétetnek, művelőik fáradozásait dúsan jutalmazzák. Ily földek birtokáért gyakran véres harczok támadnak e szerencsétlenek közt, sőt az is megtörténik, hogy a föld tulajdonosától, a még alig érett gyümölcsöt, szemei előtt lopják el irigy szomszédai. A mi a kincskeresőket illeti, ezek tartózkodását a romokkal fedett vidéken nem nehéz megmagyarázni. A három Delhi ugyanis részint honi zsarnokok által nyomatott, részint idegen népek betörései vagy polgári háborúk által dulatott föl. Nem csoda tehát, ha ily körülmények közt a polgárok igyekeztek, kincseiknek legalább egy részét minden eshetőség ellen biztosítani. E czélból házaik s palotáikban saját boltozatokat építtettek, hova pénzöket s mindennemű drágaságaikat rejték. Ezen kincsek fölfedezése most egy egész néposztály foglalkozását képezi. Ásó-eszközeikkel fáradhatlanul kutatják az elpusztult sírokat, a boltozatokat keresztültörik, az udvarok kövezetét felszaggatják sat. Találnak-e valamit? bizonytalan, annyi azonban bizonyos, hogy jól élnek, a nélkül, hogy valakitől valamit kérnének, és — hogy folytonosan keresnek. Megjegyezzük még, hogy Delhi a Juma jobb partján fekszik s 200,000 lakosa van, tehát előbbi népességének egy harmadrészére sülyedt le. Az 184* év egyik októberi reggelén Hob F. M. elhagyá lakását, hogy a városon kivül hosszabb sétát tegyen. A mint a Juma partján a folyó hosszában sétálgatott, lassankint a Kash- mir-kaputól mintegy két angol mérföldnyire távozva, egy magánosán álló fához ért. Csodálkozására öt, fehér vászonba burkolt csomagot látott ott a földön egymásmelleit, a nélkül, hogy kémkedő szemeivel az egész környéken csak egyetlen embert is fölfedezhetett volna, kit ama csomagok tulajdonosaid tarthasson. Kíváncsisága ösztönzé, hogy a rejtélyes csomagok egyikét felbontsa, s képzelhetni borzalmát, midőn a lepedő szétbontásakor egy megfojtott ember holttestét pillantotta meg abban! A hittérítő, első rémületéből kissé magához térve, gondolkozott, hogy mit tevő legyen; s egyelőre legczélszerübbnek találta, sietve a városba visszatérni, mert egészen fegyvertelenül volt, s a gyilkosok, gondolá, kik tán valahol közelében elrejtőztek, egy újabb gonosztettől nem fognának visszariadni. Rögtön megindult tehát, hogy a hatóságnak jelentést tegyen, hogy ez a gyilkosok üldözése iránt tüstént intézkedhessék. Mindazonáltal előbb tudni akarta, hogy mit tartalmaznak a többi, még föl nem bontott csomagok, noha az előzmény után azok hason tartalmáról alig lehetett többé kétsége. Összeszedte tehát minden bátorságát, s a második csomagot is fölbontotta. Föltevése alaposnak bizonyult be ... ez is egy megfojtott ember holttestét tartalmazta. A hurok még nyakán volt a szerencsétlen áldozatnak. Most gyorsan visszatért Delhibe s szomorú fölfedezéséről azonnal jelentést tett a rendőrségnél. A rendörigazgató tüstént a helyszínére sietett, s azt környezetével együtt, gyakorlott szemeivel pontosan megvizsgálta. Akadt is jelekre, melyek azt bizo- nyiták, hogy ott kevéssel előbb emberek tanyáztak, de semmi nyomát sem fedezhette föl annak, hogy merre vehették utjokat. A rajpoori jatok és a vuzernbali gorgurok (lakosok és falvak Delhi közelében, melyek rablásaikról híresek) azonnal megidéztetvén, vallatás alá fogattak; ők azonban makacsul tagadták, hogy a kérdéses gonoszságban résztvettek volna. „Mi használjuk ugyan néha kardjainkat — mondák — de senkisem állíthatja, hogy a thugokhoz tartoznánk.“ Más szomszédfalvak lakói azt vallották, hogy elöttevaló nap egy gyanús utazó társaságot láttak az országúton haladni, de hogy merre fordultak, arról nincs tudomásuk. Mielőtt a rendörigazgató nyomozásait tovább folytatta volna, az áldozatok kilétét akarta tisztába hozni; azonban azok közül, kik a holttestek megszemlélésére az egész környékről egybegyűltek, senkisem ismerte a megfojtottakat. Estefelé a rendőrtiszt visszatért a városba, a törvényszéket nyomozásainak eredménytelenségéről tudósítandó. Semmit sem fedezett föl, a mi a valódi nyomokra vezethette volna. Valószínűnek tartotta ugyan, hogy a meggyilkoltak aratók voltak, vagy legalább hogy az alsóbb néposztályhoz tartoztak, aziránt semmi kétsége sem volt; de épen ezért nem tudta elgondolni, hogy mi lehetett a szörnyű tett indoka. Hosszasb gondolkodás és a körülmények érettebb megfontolása után elhatározta,megkezdett nyomozását lehető óvatossággal s erélylyel tovább folytatni, mert az ügy az ő jó hírét is ve- szélylyel fenyegette. Habár tehát az éj már beköszöntött, fegyveres őrei közül nehányat maga mellé vevén, visszatért a tett színhelyére, megparancsolá, hogy a holttesteket kellő elővigyá- zattal a városba vigyék, s kipróbált szolgájának, Ibrahimnak intett, hogy kövesse. Erre lovát megsarkantyuzván, Marowly felé nyargalt, egy elhagyott mellékutat választva, mely ama romokat, mikről fönnebb emlékeztünk, keresztülvágja és ,,Kinderut“ név alatt ismeretes. A romok közé érve, lovát kifujatá, hogy kísérője utolérhesse. Azután léptetve lovagoltak egymás mellett, miközben jobbra balra mindent, mi előttük feltűnt, gondosan megvizsgáltak, s mindazon helyeket, hova tolvajok s gyilkosok rejtőzni szoktak, figyelmesen átkutatták. Az éj e közben jól előrehaladt, s a daroga (rendőrtiszt)
