Eger - hetilap, 1864
1864-12-29 / 52. szám
436 A hurkaméreg és az izomfonalócz (trichina). (Vége.) A trichinekről vagyis izomfonalóczokról, mind a külföldi, mind belföldi lapok, annyit, és oly sokfélét Írtak már, hogy szinte fölöslegesnek is látszik erről csak egy szót is ejteni; minthogy azonban némely lapok oly borzasztó kórnak hirdették a fonalócz- kórt, hogy ennek következtében sokan sertéshúst nemhogy megenni, de megnézni is félnek, mások pedig olyannyira kicsinylet- ték a felhordott eseteket, hogy a trichinek létét is kétségbe hozták vagy épen megvetették ; kell hogy Isimondjuk, miszerint „in medio est veritas.“ Az egész tárgy könnyebb felfogása tekintetéből nem fog ártani, ha megemlítjük, hogy olyan sertések izmaiban (húsában), melyek sötét, nedves, rekedt ólban,kevés mozgás mellett sok étellel; főtt almával, állott pálinkamoslékkal, rósz mocsárvizzel, vagy rengeteg sötét makkerdőben hizlaltattak, vagy elhullott állatok húsával étettek; sokszor kása, köles, kendermag, lencse, sőt borsó nagyságú, tojásdad vagy gömbölyded alakú; az izmok ösz- szeállásánál keményebb tapintatu, fehérnye-szinü, sárgásán átlátszó, hólyagos állományokat észlelhetünk, a melyek most említett tulajdonaiknál fogva közönségesen borsóka (cisticercus cellulosae— Finne) néven emlittetnek. Ezen borsókának bennéke éde- ses izü és uagyitó-Uveg segélyével egy — fejét ép úgy a hólyagba visszavonható állatkát mutat, a mint például a teknösbéka fejét a teknőbe visszavonhatja, ezen állatocska, ha oly egyén be- I lébe jut, ki hajlandó a bélférgekre, galandócz vagy az úgynevezett pántlika-gilisztává növi ki magát, melytől azonban minthogy könnyen eltávolíthatjuk, nincs okunk sokat félni. Nevezetesebbek ennél a mostanában szörnyű félelmet oko- ' zott, az ebek és sertések izmaiban néha nagy mennyiségben elö- fordúló, és a sertések húsa által az emberbe is könnyen eljut- ható^izomfonalóezok vagyis trichinek. Ezek apró, szabad szemmel nem látható, fonalszerü álla- tocskák, melyek egy szervezetben, a hová bejutottak, háromféle változaton mennek keresztül. Hogy a dolog felvilágosítására nézve példával éljek, adjunk egy sertésnek egy darab, fonal,óczokkal telt kutyahust, úgy fogjuk találni, hogy az eb húsában rejtőzködő trichinek a sertés belében két akkorára nőnek, és nemzőerőt kapván, roppant mennyiségben szaporítanak. — Ezen nemzőerővel biró fonalóczokat bélvagy anyafonalóczoknak nevezhetjük, fiaikat pedig, melyek magukat a bélen keresztül az izmokba keresztül-kasul fúrják, és ott táplálkoznak egy darabig, vándor, szabad (freie) fonalóezok- nak nevezhetjük ; — ezen szabad fonalóczok az izmokban oly közegbe jutottak, hol sem nemzőerőre vergődni nem képesek, sem tovább nem fejlődnek, hanem egy darabig izognak mozognak, fájdalmakat és szélhüdéses állapotot idéznek elő, mig végre köröttük egy meszes állományú tok képződik, és ők ezen tokba be- tömlöczöltetnek, s igy mozogni, valamint kárt okozni is megszűnnek ; — ezeket tokcsás (eingekapselte) trichineknek nevezhetjük. — Midőn a tokképzödés kezdődik, a szervezetben, a melyben a trichinek vannak, lassanként megszűnik a fájdalom és szélhüdési állapot, és felüdtil, valamint igen sokáig el is élhet, a nélkül hogy, legkisebb változást külölne. — Azonban ha ezen be- tokolt trichinek példáúl nyers sertéshús által az ember beleibe jutnak, ott ismét anyákká fejlődnek, ezek szabad vagyis vándor- fonalóczokat nemzenek, melyek az izmokat átfúrván, rheumati- cus vagy typhosus tünetekhez hasonló változásokat szülnek ; de ha nem nagy mennyiségben vannak, betokoltatván, megszűnnek ártani, és az ember 70—80 vagy több évig is elélhet, a nélkül, hogy észrevenné a szervezetében lévő betömlöczözött trichine- ket, mint ezt öreg egyéneken tett kórboncztani vizsgálatok bizonyítják. — Legkedveltebb helyeik a fonalóczoknak a hát és sonka izmai, a nyelv és szemhéjak; a szalonnában nem igen fordulnak elő, hacsak izomrostokkal átszőve nincsenek. Nagymennyiségű szaporodásukra nézve Leuckart saját tapasztalataiból egy esetet közöl,a hol egy lat nyers kutyabelet,mely százezer fonalóczot tartalmazott, egy sertéssel megetetett; ezen sertés nyolcz nap alatt egészen megbénult, felállani nem tudott, s csak tengődve élt; midőn öt hét múlva leöletett, az izmaiban észlelt, részint szabad , részint betokolt fonalóczok száma 13 millióra becsültetett. — Nem csoda tehát, hogy sokan rémsége- sen megijedtek a fonalóczkúrtól, s hogy a sertérhust enni nem bátorkodnak; annál is inkább, minthogy Wirchov Frigyes és Leuckart kórboncztanilag fölfedezték, és bebizonyították a fonalóczok jelenlétét oly egyénekben, kik nyers sertéshúst ettek. — Nevezetesen Leuckart hoz föl egy esetet, midőn egy szobaleány sertésölés alkalmakor a kolbásznak készült nyershust megkóstolta, s typhosus tünetek közt meghalván, nem a typhus, de nagymennyiségű trichin fedeztetett föl, s nyilváníttatott a halál okának. Dr. Küchenmeister azt ajánlja, hogy ha gyanítjuk a fona- lócz jelenlétét, vágjunk ki a beteg izmaiból egy kis darabkát, vizsgáljuk meg górcsövei, és igy bizonyosak leszünk a fonalócz jelen- vagy jelennemlétéröl; ezen tanácsot követte Friedrich tanár, és egy fiatal mészáros kimetszett izmaiban csakugyan fölfedezte a fonalóczok jelenlétét, ki csakugyan néhány hét alatt szépen fel is üdült. — Nem tudom, hogyan állna rá ezen kisér- I letre minden beteg, annál is inkább, minthogy ha csakugyan jelenvannak is a fonalóczok, kevés szenvedés után úgyis felgyógyulnak. Csak igen kevés eset az még, mely eddig, különösen mostanában, a fonalőczkórt képviseli; — ugylátszik, az ember nem bir oly hajlammal a fonalóczok iránt, mint például ennek tápanyja, a sertés; mert ha minden ember, ki valaha fonalóczos sörtéshust evett, fonalóczkórba esett volna, bizonyosan nem mostanában fedezték volna fel e nagy félelmet okozott betegséget. -i— Egyes egyének talán bírhatnak kiváló hajlammal a fonalóczok iránt, mint például egyes nemzetek bizonyos élösdiek iránt, — igy a lengyelek, oroszok, spanyolok és francziáknál honos botriokephalus latus, nálunk magyaroknál nem ismeretes, Németországban a pántlikagiliszta mindennapi betegeskedés tárgya, nálunk csak néha fordul elő; — a filiaria medinensis egész Európában nem fordul elő; — de hogy átalában az ember hajlammal bírjon a fonalóczok iránt, mig több esettel be nem bizo- nyittatik, nem hiszszük, mert, különösen nálunk, tudtunkra, még egyetlenegy eset sem fordult elő, — sigy eddig nincs nagy okunk a fonalóczkórtól nagyon rettegni. Hettstedt porosz város rémitette el a világot, hol állítólag 200 ember betegedett meg, és 20 elhalt a fonalóczkórban. Mi az egész hettstedti ügyet nem tartjuk megvitatásra méltónak, nem azért, mert magyar sertés tartatik némelyek által a baj okának — minket ily csekélységek nem alterálnak, annál is inkább, minthogy nem akarjuk elhinni, hogy tisztelt sógor uraimék többé magyar sertéshúst enni nem fognak; — de azért ponáljuk ad acta; mert elegendöleg nem bizonyították be a felhozott eseteknél a fonalóczok jelenlétét ; s igy mi inkább mérgezést gyanitunk. Mint a mondottakból kiderül, nincs is nagy okunk a fonalóczok miatt a sertéshúst átalában az étrendből kiküszöbölni; de minthogy mégis nehány eset hitelt érdemlő férfiak által hozatott fel, a fonalóczokat illetőleg egyszerűen az ügyet mégsem kell megvetnünk, hanem a megfontolt okosság szerint eljárnunk, a mi ismét a következő tapasztalaton nyugszik. Szükséges, hogy a hizó száraz, világos, és légjárható ólban legyen elhelyezve; nem rósz az a parasztszokás, hogy mint ők mondani szokták, felvetik a hízót egy fából készült, négy lábon álló szellös ketreezbe. — Etele rothadt tárgyakból ne álljon; itala
