Eger - hetilap, 1864
1864-12-15 / 50. szám - 1864-12-22 / 51. szám
422 Oelhafen, — Du Hamel művének fordítója azt mondja : „hogyha kora tavaszszal éjjel keményen megfagyottakkor a káposztát s más növényeket kora reggel nap feljötte előtt hideg vízzel jól megöntözte. A víz a növényeken megfagyván, jéggel voná be azokat, mi által meg voltak mentve az elfagyástól.“ — Ugyané kísérletet tevék más természetbúvárok is, és hasonló eredményt tapasztalának ; különösen azon nevezetes esetben, melyet Göppert is beszél, midőn egy magas fekvésű sheffieldi kertben a megfagyott őszibaraczkfák nap feljötte előtt vízzel meglocsoltatván, megfagyott részük nem csak kiújult, hanem még gazdag termést is hozott. E tünemény oka abban rejlik: hogy az élő növényrészek a napsugarat áteresztik, anélkül, hogy különleg fblmelegülnének. Ha a melegség más testekből sugárzik ki, úgy különbségek támadnak, melyek az egyes melegség- sugarak minőségére vezethetők vissza, s különösen abból vehetők észre, hogy ezen melegségsugarak gyorsan elnye- letnek, de át nem bocsáttatnak. Ha a növény meg van fagyva, ajég a melegségsugarak által hirtelen fölolvad, s változás áll be, melyet még csak később fogunk megismerni. Más az, ha a jégréteg vizréteggel van borítva; mert ekkor a fölmelegedés kettős tekintetben van meglassítva. A viz t. i. hirtelen elgőzölög, s e mellett a meleg egy nagy részét leköti; minek az a következménye: hogy a jégréteg növekedik, s a hirteleni időváltozásra még kevésbbé lesz érzékeny. Némely növények a légmérséklet legkisebb változ- tára is oly érzékenyek, hogy megfagyott részeik újjunk legkisebb érintésére is azonnal elfagynak, s meleg szobába téve,gyakran egy pár másodpercz alatt elhalnak; mig ellenben igen sok oly szívós természetű északi növénynyel bírunk, melyekre, gyakran öt hóig tartó, legkeményebb hidegnek sincs hatása. A növények elfagyása többféle módon ismerhető fel. Az élő növény zöld szine alig pár óra alatt elenyészik, s barnás-fekete, rút szint nyer, a lankadt levelek a halál képét tüntetvén elő. A megfagyott növény hirteleni fölengedése után történt szinváltozás oka leginkább az éleny hatásában keresendő . „A dér leforrázta a növényeket,“ szoktuk mondani, ezen látszólag helytelen szólásmód által fejezvén ki akaratlanul a halálnemet. A szinváltozás ugyan mindig bizonyos jele az elfagyásnak, azonban az elfagyott növényeknél e változás nem mindig tapasztalható; különösen akkor nem, midőn a hideg lég hatását valami védő boríték tartóztatja fel; péld. azon esetben, ha a növény víz alatt van. Az már most a kérdés : a megfagyás miféle változásokat idéz elő a növényeknél, s vájjon az semmi módon nem ártalmas? (Vége köv.) Nehány szó a czéhek elleneihez, és a szabad-ipar pártolóihoz. *) I. Néma gyermeknek saját édes anyja sem érti szavát, igy szól a közmondás: nagyrészben rólunk iparosokról is el lehet ezt mondani, mert számos évek óta javalják so*) A czéhekröl és az iparszabadság fény- s árnyoldalairól e lapok már nyilatkoztak; mindazáltal érdekesnek tartottuk egy miskolczi derék czébbeli mester nézeteinek— anélkül, bogy mindezeket osztanék — lapunkban helyet adni. S z e r k. kan a czéhek megszüntetését, szóval, vannak egyének, kik — ha rajtok állna — arra minden órán kimondanák a Carthago delenda-t, s annak helyébe az úgynevezett szabad-iparrendszert honositanák meg országszerte ; hogy az iparos-osztály kebelében az erkölcsiség mily fokon áll? s mint lehetne azon javitani? azzal ők mit sem törődnek, a szabad-ipar mindent helyreütne, szóval, lenne egy boldog Eldorádó ; de feledik, hogy oly intézetek lerombolását indítványozzák, melyeken még némileg mint annyi oszlopokon nyugosznak honunk erkölcsi épületei, mit majd alább meg fogok emliteni. Szerettem volna, ha az iparos- osztályból nálamnál ügyesebb tollú egyéniség szállott volna sikra a czéhek védelmére, egyszersmind az annyira dicsőített szabad-ipar káros következményeinek ecsetelésére; hihető, hogy ez itt-ott történhetett is a hirlapok hasábjain, de az én figyelmemet kikerülte, s innét van, kogy ez igénytelen soraimat is a néma gyermekrőli közmondással kezdém meg, mert mi iparosok némán hallgatunk, csak a miatt is, hogy sérelmeink kihallgatására vagyis azoknak a lapok hasábjain elpanaszlására önmagunktól kellő képzettséget nem bírunk; vannak ugyau itt-ott művelt egyének, kik az iparos-osztályú szülők édes anyai kebelén növekedtek föl, s most a toll, vagy tudomány után élnek ; ezek sem fizetnek egyébbel a vett jókért, mint azzal, hogy ott, a hol lehet, a czéheknek halálos döfést adnak, és mi mit mondhatunk mindezekre, mint ezt: Et tu fili mi Brute ! Ezek igy lévén, én eltökélém magamban, hogy a czéhek anyagi és szellem.’ hasznát, valamint a szabad-iparnak is káros hatását mutogatni fogom. Bocsásson meg minden türelmes olvasó, mert e sorok egy közönséges iparos tollából folytak, ki rég megtanulta a szajkón történt csúfot, igyekezett a pávatollat kikerülni, s nem is annyira oda vigyázott, hogy minél ékesebben, hanem hogy minél igazabbat Írjon. Az Idők Tanujá-nak folyó évi márczius ötödiki számában egy czikket olvastam, melynek tisztelt írója szintén a szabad-iparrendszernek fényoldalait mutogatja, s utoljára czikkét a czéhek megszüntetési javallatával zárja be. A czikknek mindjárt elején azt mondja a t. czikkiró: A czéhrendszer sok ideig legalkalmasabbnak tartatott a műipar felvirágzására, és sok jó oldala volt, és jó szolgálatokat tett az emlitett czél előmozdítására, de valamint minden emberi mű, úgy ez is idővel túlélte magát stb. En erre ezt felelem: a czéhrendszernek most is sok jó oldala van, és lehet is még talán századokig, csakhogy nem eltörleni, hanem inkább megerősíteni szükséges, nyújtsanak arra segédkezet, a hol csak lehet, a hatóságok, hogy azok vallásos szellemben erősödjenek, mert csak is a ezéhtestüle- tek patriarchalis rendszere és fegyelme alatt növekedett és tanult ki sok oly ifjú, kik a szívben meggyökerezett vallásosságot magukkal vivék, és hordották még a külföldön is, honnan, csak igen kevesek kivételével, testben és lélekben épen tértek vissza hazájokba, s azt dús tapasztalataikkal és műveikkel gazdagiták, szóval, a polgárosodást nagy mérvben segiték elő. De a fedhetlen erkölcsi viselet mellett még ösztönt öntött a magyar ifjú keblébe azon öntudat is, hogy ha majd egykor honába, vagy egyenest szülőföldére visszatérem!, a törvény szabta remeklésre is képes legyen. A czéhtestiileteknél szokásban lévő fegyelem kifolyása még azon vigasztaló gondolat is, miszerint sok oly ifjú képződött ott, kik a mesterek elhaltával mint művezetők léptek föl a megholt helyébe, s miből később Isten