Eger - hetilap, 1864

1864-12-15 / 50. szám - 1864-12-22 / 51. szám

423

szerinti házasság is történt, és igy letörölve valának az özvegy s árvának könyei.

Hogy a czéhtestület mint élte túl magát, azt én nem látom, de hogy t. czikkiró ur annak halálát szeretné látni (ezen óhajtással zárja be czikkét is) azt jól látom.

Emlitsem-e még a t. czikkiró urnák azt, hogy a czé- heket mintegy szoros kötelék fűzé és fűzi még jelenleg is az anyaegyházhoz? Oh igen is, hiszen ezt évnegyeden- kinti fáklyás istenitiszteletökkel tanúsítják. Vájjon az egyházi szent körmeneteknél kik hordozzák körűi a példás lobogókat? Nemde a czéhek, s korántsem a pénztó'zsérek. Ha hosszas akarnék lenni, sok jót lehetne még Írni a czéhek hasznáról, a fentebbi sorokat is kivált azért említem, hogy gondolja meg mindenki, ki a czéhek eltörlését indit- ványozza, miszerint a czéhek megszüntetésökkel mintegy leszakadni látszanak az egyház kebeléró'l, mint felbontott kéve, nem fognak többé úgy az istenitiszteletekben sem ösz- szetartók lenni, s a mennyire hihető, teljesedni is fog rajtuk, mit az írás mond: „a szőlővessző nem hozhat gyömölcsöt,ha- csak meg nem marad a szőlőtőn.“ Ezt eredményezik mindazon intézmények, melyek vagy maguk, vagy mások által az egyháztól elidegenittetnek, világos és élő példák erre a nagy vaspályái műhelyeknél, vagy gyárakban foglalkozó segédek seregei, kik igen kevesek kivételével, csak mint állatok élnek, mit fejtegetni itt nem akarok, hiszen minden művelt egyéniség, ki még egyházához hű, belátja, hogy az egyház az, mely méhében hordja a vallásosság, a valóságos tudomány és haladásnak csiráját.

Árnyoldalait is érinti czikkiró ur a czéheknek, a midőn igy szól: nem is említve a czéheknek egyéb árnyoldalait ... Azokból ugyan (talán kíméletből) egyet sem endit meg, de én gyanítom, hova czéloz; ilyen például azon alaptalan vád, hogy a czéhek az értelmes ifjút addig , hurczolják, mig minden garasából ki nem pusztították, s utoljára sem juthat az, úgy mondják, a czéh kebelébe; de ez nagyrészt kicsépelt szalma, és az ily vádak többnyire megvénült korhely segédek által gyártatnak, kik tizenöt s busz évi keresményüket többnyire a csapszékben emésztették föl, s azon kérdésre : miért nem lettek mesterek ? azt felelik egyszerűen : „mert szegény voltam és vagyok, nincs módomban czéhbe állani.“ Pedig a czéhtestület minden józan magaviseleté fiatalt tárt karokkal fogad, és igy jutottam én is, idegen városban, minden pártfogó nélkül, a czéhtestület kebelébe, legkisebb hátráltatást sem szenvedve. De mutasson fel czikkiró ur az ég alatt oly intézetet, melynél valami baj vagy visszaélés nen történt volna? az többnyire csak egyesek bűne, mit az egész testületnek fölróni kíméletlenség.

Megrója a czéheket czikkiró ura segédek tekintetéből is, amidőn igy szól: csak valljuk be, úgymond, a segédekre való felügyelet már nagyon is lanyha lett. Kérem, keresse czikkiró ur annak eredetét másutt, és más módon, majd látni fogja, hogy saját inditványa is oda mutat, hogy a segédek, mióta a czéhek megszüntetése füleikbe eljutott, a maguk kiképeztetése iránt sokkal közönyösebbek lettek. Nem tagadjuk, hogy az iparos-segédeknél nem kis mértékben divatozik a korhelység, de azok igen hibáznak, kik azt a mesterek beleegyezésének állítják, vagy tulajdonítják, holott az oly rendetlenség a mesterre legkárosabb, mert szavatartásában akadályozza, avagy veszekedjék-e vagy karhatalommal gátolja-e egy akaratos segédnek korhelységét? ezt egy csendes és szelid vérű mester nem teheti. Lépjen közbe ilyenkor a hatóság falun, városon, járják be rendőrök a tivornyahelyeket, a kik

engedelmeskedni nem akarnak, azokat fogják be, büntessék meg. Az ily cura többszöri ismétlése sokakat még a józan és munkás életre terelne vissza, és ezeknek ily módoni fékezése csak is a rendőrség körébe tartozik, mely az állam polgáraira rótt adóból fizettetik.

Említi továbbá czikkiró ur azt is, hogy a legény- egyletek, melyek honunkban oly dicséretesen fejlődnek, pótolni fogják a czéh megszüntetésével az atyáskodást, felügyeletet stb. De midőn az ifjúság erkölcsi jövőjét a legény-egyletek által reményű biztosítani, egyúttal ne feledje ám azt is, hogy hazánkban még több népes város van, hol még a legényegyletek sokáig csak pia desideria-k maradandnak. Minek okait itt elhallgatom, elég legyen arra megjegyzésül csak annyit felhoznom, miszerint nemrégiben is heves vitatkozás történt egy városban csak a fölött is, vájjon a többnyire kath. legényekből álló legény- egylet nevéhez hozzátétessék-e ez: katholikus.

Hivatkozik a czikkiró ur a boldogult gróf Széchenyi indítványára, hol az üdvözölt gróf azt mondja: Makkból mindenütt csak tölgyfa lesz. stb. Igaz, hogy a boldogult gróf — kinek mint második honatyának hamvait is tisztelem — szintén fölöslegesnek látta a czéhek fennállását, de inditványa mellett kihallgatta mindenkor a más véleményét is, mert a „Hitel“ czimü munkájának második kiadásában a 98-ik lapon, hol a makkról példázódik, fennebb néhány sorral ez is áll: a kis gróf, úgymond, ha ezer lépést tett is, jónak tartják stb. szóval a próbálatlan- ság és nevetség tárgyát állítja elénk, s kitűnik inditványa mellett az is, miszerint ő is csak a próbált és művelt főt becsülte.

Bezárom tehát igénytelen czikkemetazon öntudattal, miszerint a czikkirő ur már nem első, ki a czéhek meg- i szüntetését inditványozza, és valamint a többieké, úgy az övé is pusztában fog elhangzani.

Bársony János,

lakatosmester.

Jegyzőkönyve

a h évesmegy ei gazd. egylet, által 1864-ik évi október 22, 23, 24-kén Jász-Berényben rendezett kiállítás juhbiráló osztályának.

B. Flottáig Adolf szakválasztmányi elnök ur a bíráló szakválasztmányt ft. Törőcsik József, Latinovics György, Fökövi Antal, Biró Albert, Sárközi Mihály urak és Sipos Orbán, mint jegyző kinevezése által megalakítván, s a jegyzőkönyv hitelesítésére Fökövi Antal és Sárközi Mihály urakat felkérvén, bírálati működését megkezdette, s az

Első d i j t első rendű dicsérő oklevéllel KovácsLász1 ó urnák Ítélte oda; a györki juhászatából kiállított suta, 58. s

9. sz. a. kosért, melyek úgy testalkatásuk szépsége, mint testük nagysága, fésűs gyapjúk gazdagsága által a juhfajok legkitűnőbb példányait képezik.

A második dij kiadható nem volt. Aharmadikrendüjutalom dijt RédeiGyörgy dósai lakosnak Ítélte oda, gazdag kétnyiretü 2 anya, 2 kosért, s

2 anyabárányáért, melyek a gyapjú sűrűsége által tűntek ki.

Elsőrendű dicsérő oklevelet határozott kiadatni :

1- ször Bőkönyi Viktor úrnak a detki juhászaiból kiállított 3 db. kos, s 3 db. anyabárányaiért, melyek úgy a gyapjú finomsága, mint annak mennyisége s a test kifejlődése által kitűntek ;

2- szór. Farkas J á n o s jász-herényi birtokos urnák sű*