Eger - hetilap, 1864
1864-02-11 / 6. szám
42 A bécsi birodalmitanács megkezdett működését kitartó buzgalommal, bár nem arányos eredménynyel folytatja; az erdélyi vasút kérdése azonban még eddig sem került tárgyalás alá. Az alsóházban hosszas, négy napig tartó vita fejlett ki a schleswig- holsteini háború költségeinek fedezésére kivánt 10 millió hitel megszavazásánál. Már a pénzügyi bizottság tárgyalása élénk volt. E bizottság 18 szavazattal 16 ellenében abban állapodott meg, hogy a ház elé terjesztendő' javaslatban csupán 5 milliót fog javallani, oly összeget t. i., milyet hasonló esetekben a németszövetség határozmányai szerint fedezni kell, s minthogy ez ellen a bizottságban résztvett miniszterek sem tettek elleninditványt, majdnem várni lehetett, hogy az könnyű szerrel keresztül fog menni, annyival is inkább, mert más részről Berger inditványa, ki csak 1,571,750 irtot akart megszavaztatni, nem talált kellő támogatásra. De nem itt, hanem másutt keresendő a sarkpont, mely körül a négy napi vita forgott, és e sarkpont a bizottmány következő határozata volt: „A képviselőház a kormánynak Schleswig megszállásában való eljárását nem ismerheti el Ausztria érdekeivel megegyezőnek, s a közbékét biztosítónak. Annálfogva kötelességében állónak tartja kimondani, hogy elutasítja magától az ezen eljárásból folyó következményekért a felelősséget.“ Ez bizalmatlansági nyilatkozat akart lenni, és a határozatiak — igy nevezhetők ezen határozat védői — többször igen is merészen nyilatkoztak, alkotmánysértést láttak abban, hogy a kormány már tettleg is fellépett, mielőtt ez iránt a birodalmitanács megkérdeztetett volna. Végre a határozat 103 szavazattal 59 ellen elvettetett. A vita folytán tett miniszteri nyilatkozatokból a helyzet meg- világositása végett szükségesnek tartjuk kiemelni Schmerling államminiszter ur azon nyilatkozatát, melyben az alkotmánynak az egész birodalom területére leendő kiterjesztését Ígéri: „Újabb időben— mondá az államminiszter ur — azon szerencsében részesültem, hogy épen ebben a tárgyban a legmegnyugtatóbb nyilatkozatokat hallhatóm császári uramtól, mely nyilatkozatok bátorságot adtak nekem, hogy híven kitartsak súlyos küldetésemben.“ De mig ezek a birodalmitanácsban történtek, azalatt, talán épen azon perczben, febr. 1-én az osztrák-porosz hadsereg Wrangel porosz tábornagy vezérlete alatt az Eider folyót átlépték, s a dánok erős ellentállásait diadalmasan s vitézül visszaverve Schleswigbe vonultak. A tábor- nagy e bevonulás és háború okát Schleswig herczegség lakosaihoz intézett proclamatiójában következőleg adja elő: „Mi jogaitokat jöttünk megvédeni. Ezen jogok a dán király ő felsége által Dánia és Schleswig számára adott s múlt évi nov. 18-án szentesített közös alkotmány által megsértettek, mely által a herczegség, az 1852-diki egyezmények daczára, a királyságba bekebeleztetett.“ Február 6-án a birodalmitanács mindkét háza értesülve a hadsereg diadalairól és vitézségéiül, egyhangú örömüdvözletét nyilvánitá és küldé a hősöknek. És e hősök között ott vannak hazánkfiai is; nekik a kivívott győzelemben oroszlánrészök van , főleg a porosz herczeg nevét viselő gyalogezred és a Lichtenstein-huszárok tűntek ki. Midőn a birodalmi tanács múlt havi tanácskozásai felett szemlét tartunk, kötelességünk fölemliteni a centralista követ, Ryger és társai indítványát. Ez urak nagyon bőnek találják a februári patens által az egyes országoknak az igazságszolgáltatásra nézve biztosított autonómiát, s azért azt hozták indítványba: küldessék ki egy bizottmány, mely aziránt tegyen előterjesztést: miként lehetne az igazságkiszolgáltatást az egész birodalomban egy kaptára ütni? De nem kevésbbé jellemzi a helyzetet azon eljárás is, hogy az alsóház még mindig vonakodik megszavazni a horvátországi igazságügyi költségvetésből levont összeget, daczára annak, hogy a felsőház ellenkező határozatot hozott. h. Az egri érsekmegyei könyvtár. Eger városa nevezetességei közt a galanthai gróf Eszterházy Károly, halhatatlan emlékű egykori egri püspök által épített, nagyszerű lyceum kitűnő helyet foglal el, s az ez épületben találtató sok szép intézet közt megint az itt felállított érsekmegyei nagy könyvtár érdemel főleg figyelmet. Ennélfogva azon reményben ringatom magamat , hogy e lapok, melyeknek főfeladata Eger városát és környékét, továbbá Hevesmegyét társadalmi, polgár- zati, tudományos és művészeti tekintetben megismertetni, épen az illő helyet képezik az általam szándéklott közlésre is, és hogy tisztelt olvasói szivesen veendik, ha egy intézetet velők és a hazával közelebbről megismertetek, melyre nem csak az egri érsekmegye és Eger városa méltán büszkék, hanem mely iránt az egész haza is érdekkel viseltetik. De e közelebbi megismertetés talán azért is érdekes lesz, mivel e könyvtár könyvjegyzékei nyomtatásban nem lévén meg, a benne található tudományos kincsek is csak tökéletlenül ismeretesek. S igy szeretettel s kedvvel fogok hozzá a közléshez, melyre talán hivatalos állásomnál fogva is hivatva vagyok. A) A könyvtár helyiségei. Könyvtárunk eredetileg egy 50 négyszögölnyi területű teremből és két mellékszobából állott, melyekhez a jelenleg a főpásztori széket ékesítő, nmélt. és főt. Kisappo- nyi Bartakovics Béla érsek ur ő kegyelmessége nagylelkű gondoskodása következtében, még egy 46 négyszögölnyi területű terem csatoltatott. Szabadjon már itt is megemlítenem, mi közlésem folyamából fényesen ki fog derülni, t. i. hogy a hazának e nagy fia s a magyar egyház dísze, könyvtárunk második alapítójául méltán tekinthető. A főterem magassága a középen 8 öl 5 láb 4 ujj, a széleken pedig 7 öl 2 láb 4 hüvelyk; falai vastagsága 8V2 láb. Belépvén a terembe, meglepi a látogatót a csinos bel- szerkezet, a remekül és művészi Ízléssel készült könyv- szekrények s a könyvek külső csinossága. Három öl 10 hüvelyknyi magasságban a terem padolatja fölött, egy 4 láb 9 hüvelyknyi széles, és 3 láb magas mellvéddel ellátott, karzat vezet körül a teremben, melynek karvéde minden szeg nélkül, csupa szoros egymásba illesztés által van készítve. Egyébiránt minden itt találtató asztalosmunka szép tölgyfából készült. Kétfelől csinosan kiállított, 40 lépcsőjfi, faragott kőből összerakott csigalépcső visz fel a karzatra. A teremnek boltozott mennyezetét Kracker János Lukács és Zách József kitűnő festész urak remek kezei által készült, meglepő szépségű falfestmény ékesíti. Az 1778-dik évben befejezett ezen jeles kép azanyaszent- egyháznak 1542-dik évben tirolországi Trient városában cgybegyült, utolsó általános zsinatját ábrázolja történeti hűséggel; előtüntetvén a B. Szűznek felajánlott trienti templom belsejét és benne a zsinatra összegyűlt egyházi és világi méltóságokat, azon remek olajfestményéi kéj) szerint, mely a zsinat emlékére akkoron készült s az említett templomban még most is látható. Falfestményünk össze-
