Eger - hetilap, 1864
1864-02-11 / 6. szám
43 sen 1 32 életnagyságu alakot mutat fel, jelesen 4 tábornokot, 20 pátriárkát és érseket, 32 püspököt, 20 főpapot, 9 egyházi rendtőnököt, 14 szerzetest, 1 egyházi főjegyzőt és 8 katholikus fejedelmi követet, még pedig részint a főképben, részint pedig a terem szögletein látható jelképeken. A terem főajtaja fölött tanácskozik az elnöklő 4 bi- bornok, mellettük S aimer on hirdeti szószékről indítványaikat, a szószék lábánál a tilsini püspök Írogatja, mint a zsinat főjegyzője, ennek határozatait, amott átellenében vele rátartja magát V. Károly római császár és spanyol királynak császári követe, egy büszke, lenéző spanyol főnemes. Az elnöklő 4 bibornok alatt ül 8 érsek és 2 püspök t. i. gróf Draskovich és Dudits magyar püspökök. A szószéktől balra ül a többi érsek és püspök és más egyházi méltóságok és követek oly rendben, hogy az első padot a világi követek, fejedelmeik rangja szerint, a két liá- tulsót pedig a főpapok foglalják el. A mennyezet bal vagy keleti szárnyát főpapok és a Jézusról nevezett társaság két fő-főnöke foglalják el, három padra felosztva; a jobbik, vagyis nyugati szárnyának egyetlen padján a Bencze- és cziszterczi rend főnökei ülnek , mig szemközt a szószékkel, vagyis a mennyezet déli részén, a kolduló-szerzetek két-két képviselője hallgatja a tanácskozmányokat. A mennyezet négy szögletében ugyanannyi egyházi jelkép díszük. Nevezetesen balra a szószéktől a pap avatás van előadva, még pedig azon jelenet, midőn az uj- don fölszentelt pap főpásztorának hűséget és engedelmességet fogad. A teljes főpásztori díszbe öltözött püspök gyönyörű ibolya szinű mennyezet alatt ül, a fölszentelt pap térdel előtte s négy pap a püspök egyházi kíséretét teszi. Szemközt e képpel, a délkeleti szöglet az egyház birói hatalmát tünteti elé. Zöld posztóval takart asztal fején ül a zsinat jegyzője, annak határozatait hirdetvén. Jobbra tőle ülnek Luther Márton meg Zwingli s áll egy magyar siivegű, kezében dzsidát tartó harczos, valószínűleg a magyar elégedetlen protestánsok egyik vezérét ábrázolván; balra pedig a császári hírnök áll sisakkal födött fővel, kezében a császári lobogót tartván, alkalmasint jelképe annak, hogy a világi hatalom az egyházit biráskodási jogában istápolja. Az asztal baloldalán földön heverő, felütött könyvek láthatók: a katholika hit ellen irt munkák, melyekbe a mennyezet közepe felől czikornyázó mennykő csap, azokat meggyujtván, mig a könyvekből kigyók te- kerőznek ki. Nem tudom, helyesen magyarázom-e a fes- tész gondolatát, de nekem úgy látszik, mintha ő az odarajzolt alakok által ki akarta volna fejezni a tridenti zsinat főczélját, t. i. a reformatio által megtámadott katholika egyháznak szilárdítását s a protestautismus elleni védelmét. A két jezsuita közt lekigyózó villámban az egyház átkát és azon lényeges részt látom jelképezve, melyet a Jézusról nevezett rend a reformatio elleni harczbanés terjedése meggátlásában vön, végre a villámcsapott könyvekből tekerőző kígyók talán a meghasonlást és viszályt jelentik, mely Üdvözítőnk követői, a keresztények közt, minden igyekezet daczára is fönmaradt. E jelképhez hat alak tartozik. Dr. Albert Ferencz. (Folytatás köveik.) Fővárosi tudósítás. Pest, február 6-án. Pest az ország szive, fővárosa, azért a vidéki közönség szereti tudni, mi történik ott, szeret róla olvasni, s a szerkesztőség szives gondoskodása folytán nekem, mint a közkedvességű „Eger“ egyik fővárosi tisztelőjének jutott azon szerencse, hogy e lapok tisztelt olvasóit időnkint tudósításokkal látogassam meg a fővárosból. Programmot nem állítok fel, mert programmot többnyire csak a politikusok szoktak hirdetni, már pedig én Ígérem, hogy politizálni nem fogok, daczára annak, hogy a világ most mindennek politikai szinezetet szeret adni. Ma tartotta a Kisfaludy-társaság, mint Kisfaludy Károly születése évnapján, a magyar nemzeti muzeum dísztermében, tizennegyedik közülését. B. Eötvös József rövid elnöki megnyitó beszédén kivül, rendkívüli élvezettel hallgatta a számosán egybegyült közönség b. Kemény Zsigmond emlékbeszédét Vörösmarty Mihály fölött. Közérdekeltség tárgyát képezi most a fővárosban, hogy a magyar gazdasszonyok egylete, Batthyányi Lajos özvegyének indítványára, szövetkezve több az egyleten kivül álló jeles honleánynyal, az alföldi sziikölködŐk javára bazárt rendez a Lloyd-épliletben, hol czukorneműek, papír, rajz- és íróeszközök, férfi- és női divatczikkek, fűszeráruk, porczellán, szivar, fényüzési czikkek stb. lesznek eladásra kitéve. A pénztárnál gr. Batthyányi Lajos és Damjanich János özvegyeik adják a bemeneti jegyeket. Az eladandó tárgyak ára csak kevéssel lesz magasabb a rendes bolti árnál, szabadságában állván azonban mindenkinek, hogy a jótékony czél iránti tekintetből többet is adhasson. Végre talán szabad reményleniink, hogy létrejön az állatkert is fővárosunkban, mert az e czélra alakult bizottmány legközelebb tartott gyűlésében elhatározá, hogy felhívási iveket bocsát ki országszerte ez ügy pártolására, minthogy az eddigi buzgó részvét után ítélve, az állatkert már a tavaszon életbe léphetne. Hogy pedig a t. hölgy-olvasók (nem nyilvánított, de titokban valószinüleg óhajtott) kívánságának is eleget tegyek, megírhatom, hogy fővárosi hölgyeinknél az uralkodó divat utczán és bálakon franczia és nem magyar, a minek oka nem a napóleoni sympathia, sem j)edig gróf Bethlen civilisáló vezérczikkei, hanem egyedül és csupán szeretetreméltó hölgyeink szeretetre nem méltó állha- tatlansága és változékonyság iránti előszeretete. (Ha netán valaki udvariatlansággal akarna vádolni ezen állításomért, annak előre is kijelentem, hogy az egri hölgyeket nem értettem ide, mert ők már többször megmutatták, hogy tudnak állhatatosak is lenni). A kor szelleme most a többi közt azt is igényelni látszik, hogy ki jót tenni akar, tánczoljon. így fővárosunkban már több ily jótékonyczélu tánczvigalom ment végbe, melyek között a közvélemény hirdetése szerint, legcsinosabb és legfesztelenebb volt a jogászok által segély-egyletük javára rendezett bál. Elnémulnak a farsang zajongó örömei, s beköszönt a böjt negyvennapi gyászával, ájtatos elmélkedéseivel és — hosszú árjegyzékeivel; mi pedig bűnös fejünkre hamut szórva, mondjuk el töredelmes szívvel a „memento mori“-t, mert valóban oly jól látszottunk mulatni a farsangon, mintha odalent nem is jajgatnának az éhezők! A viszontlátásig! H A. Levelezések. Miskolcz, febr. 6-án. Majd minden nap találkozunk a hírlapok hasábjain egyik-másik jelesünk halálával, úgy, hogy ha az ily rendszeres sebességgel tart, elmondhatjuk a költővel: „Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve“. . . . stb. stb. Borsodmegyénk föoszlopa, a válságos perczekben tapinta*
