Eger - hetilap, 1864

1864-02-11 / 6. szám

43 sen 1 32 életnagyságu alakot mutat fel, jelesen 4 táborno­kot, 20 pátriárkát és érseket, 32 püspököt, 20 főpapot, 9 egyházi rendtőnököt, 14 szerzetest, 1 egyházi főjegyzőt és 8 katholikus fejedelmi követet, még pedig részint a főkép­ben, részint pedig a terem szögletein látható jelképeken. A terem főajtaja fölött tanácskozik az elnöklő 4 bi- bornok, mellettük S aimer on hirdeti szószékről indítvá­nyaikat, a szószék lábánál a tilsini püspök Írogatja, mint a zsinat főjegyzője, ennek határozatait, amott átellenében vele rátartja magát V. Károly római császár és spanyol királynak császári követe, egy büszke, lenéző spanyol fő­nemes. Az elnöklő 4 bibornok alatt ül 8 érsek és 2 püs­pök t. i. gróf Draskovich és Dudits magyar püspökök. A szószéktől balra ül a többi érsek és püspök és más egy­házi méltóságok és követek oly rendben, hogy az első pa­dot a világi követek, fejedelmeik rangja szerint, a két liá- tulsót pedig a főpapok foglalják el. A mennyezet bal vagy keleti szárnyát főpapok és a Jézusról nevezett társaság két fő-főnöke foglalják el, há­rom padra felosztva; a jobbik, vagyis nyugati szárnyának egyetlen padján a Bencze- és cziszterczi rend főnökei ül­nek , mig szemközt a szószékkel, vagyis a mennyezet déli részén, a kolduló-szerzetek két-két képviselője hallgatja a tanácskozmányokat. A mennyezet négy szögletében ugyanannyi egyházi jelkép díszük. Nevezetesen balra a szószéktől a pap ava­tás van előadva, még pedig azon jelenet, midőn az uj- don fölszentelt pap főpásztorának hűséget és engedelmes­séget fogad. A teljes főpásztori díszbe öltözött püspök gyönyörű ibolya szinű mennyezet alatt ül, a fölszentelt pap térdel előtte s négy pap a püspök egyházi kíséretét teszi. Szemközt e képpel, a délkeleti szöglet az egyház birói hatalmát tünteti elé. Zöld posztóval takart asztal fe­jén ül a zsinat jegyzője, annak határozatait hirdetvén. Jobbra tőle ülnek Luther Márton meg Zwingli s áll egy magyar siivegű, kezében dzsidát tartó harczos, valószínűleg a ma­gyar elégedetlen protestánsok egyik vezérét ábrázolván; balra pedig a császári hírnök áll sisakkal födött fővel, ke­zében a császári lobogót tartván, alkalmasint jelképe an­nak, hogy a világi hatalom az egyházit biráskodási jogá­ban istápolja. Az asztal baloldalán földön heverő, felütött könyvek láthatók: a katholika hit ellen irt munkák, me­lyekbe a mennyezet közepe felől czikornyázó mennykő csap, azokat meggyujtván, mig a könyvekből kigyók te- kerőznek ki. Nem tudom, helyesen magyarázom-e a fes- tész gondolatát, de nekem úgy látszik, mintha ő az oda­rajzolt alakok által ki akarta volna fejezni a tridenti zsi­nat főczélját, t. i. a reformatio által megtámadott katholika egyháznak szilárdítását s a protestautismus elleni védel­mét. A két jezsuita közt lekigyózó villámban az egyház átkát és azon lényeges részt látom jelképezve, melyet a Jézusról nevezett rend a reformatio elleni harczbanés ter­jedése meggátlásában vön, végre a villámcsapott könyvek­ből tekerőző kígyók talán a meghasonlást és viszályt je­lentik, mely Üdvözítőnk követői, a keresztények közt, minden igyekezet daczára is fönmaradt. E jelképhez hat alak tartozik. Dr. Albert Ferencz. (Folytatás köveik.) Fővárosi tudósítás. Pest, február 6-án. Pest az ország szive, fővárosa, azért a vidéki közön­ség szereti tudni, mi történik ott, szeret róla olvasni, s a szerkesztőség szives gondoskodása folytán nekem, mint a közkedvességű „Eger“ egyik fővárosi tisztelőjének jutott azon szerencse, hogy e lapok tisztelt olvasóit időnkint tu­dósításokkal látogassam meg a fővárosból. Programmot nem állítok fel, mert programmot több­nyire csak a politikusok szoktak hirdetni, már pedig én Ígérem, hogy politizálni nem fogok, daczára annak, hogy a világ most mindennek politikai szinezetet szeret adni. Ma tartotta a Kisfaludy-társaság, mint Kisfaludy Károly születése évnapján, a magyar nemzeti muzeum dísztermében, tizennegyedik közülését. B. Eötvös József rövid elnöki megnyitó beszédén kivül, rendkívüli élvezet­tel hallgatta a számosán egybegyült közönség b. Kemény Zsigmond emlékbeszédét Vörösmarty Mihály fölött. Közérdekeltség tárgyát képezi most a fővárosban, hogy a magyar gazdasszonyok egylete, Batthyányi Lajos özvegyének indítványára, szövetkezve több az egyleten kivül álló jeles honleánynyal, az alföldi sziikölködŐk ja­vára bazárt rendez a Lloyd-épliletben, hol czukorneműek, papír, rajz- és íróeszközök, férfi- és női divatczikkek, fű­szeráruk, porczellán, szivar, fényüzési czikkek stb. lesz­nek eladásra kitéve. A pénztárnál gr. Batthyányi Lajos és Damjanich János özvegyeik adják a bemeneti jegyeket. Az eladandó tárgyak ára csak kevéssel lesz magasabb a rendes bolti árnál, szabadságában állván azonban minden­kinek, hogy a jótékony czél iránti tekintetből többet is adhasson. Végre talán szabad reményleniink, hogy létrejön az állatkert is fővárosunkban, mert az e czélra alakult bi­zottmány legközelebb tartott gyűlésében elhatározá, hogy felhívási iveket bocsát ki országszerte ez ügy pártolására, minthogy az eddigi buzgó részvét után ítélve, az állatkert már a tavaszon életbe léphetne. Hogy pedig a t. hölgy-olvasók (nem nyilvánított, de titokban valószinüleg óhajtott) kívánságának is eleget te­gyek, megírhatom, hogy fővárosi hölgyeinknél az ural­kodó divat utczán és bálakon franczia és nem magyar, a minek oka nem a napóleoni sympathia, sem j)edig gróf Bethlen civilisáló vezérczikkei, hanem egyedül és csu­pán szeretetreméltó hölgyeink szeretetre nem méltó állha- tatlansága és változékonyság iránti előszeretete. (Ha netán valaki udvariatlansággal akarna vádolni ezen állításomért, annak előre is kijelentem, hogy az egri hölgyeket nem értettem ide, mert ők már többször megmutatták, hogy tudnak állhatatosak is lenni). A kor szelleme most a többi közt azt is igényelni látszik, hogy ki jót tenni akar, tánczoljon. így fővá­rosunkban már több ily jótékonyczélu tánczvigalom ment végbe, melyek között a közvélemény hirdetése szerint, legcsinosabb és legfesztelenebb volt a jogászok által se­gély-egyletük javára rendezett bál. Elnémulnak a farsang zajongó örömei, s beköszönt a böjt negyvennapi gyászával, ájtatos elmélkedéseivel és — hosszú árjegyzékeivel; mi pedig bűnös fejünkre ha­mut szórva, mondjuk el töredelmes szívvel a „memento mori“-t, mert valóban oly jól látszottunk mulatni a far­sangon, mintha odalent nem is jajgatnának az éhezők! A viszontlátásig! H A. Levelezések. Miskolcz, febr. 6-án. Majd minden nap találkozunk a hírla­pok hasábjain egyik-másik jelesünk halálával, úgy, hogy ha az ily rendszeres sebességgel tart, elmondhatjuk a költővel: „Pusz­tulunk, veszünk, mint oldott kéve“. . . . stb. stb. Borsodmegyénk föoszlopa, a válságos perczekben tapinta­*

Next

/
Thumbnails
Contents