Eger - hetilap, 1864
1864-02-11 / 6. szám
II. évi folyam. 6. szám. Február 11-én 1864. Előfizetési díj: Egész évre .. . 5 ft -r kr félévre . . . 2 „ 50 „ negyedévre . . 1 „ 30 „ Egyes szám ára 12 kr. War m Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr; bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad •• EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rázsa-uteza 800. szám), — az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Ootlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bern át könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Örökzöldek Rajner Károly püspök sírján. II. Ez évszázad harmadik tizedében hazánkban az ébredés korszaka állott be. Széchenyi hangja, mintegy felsőbb erő hatotta át a kebleket, és a honnak lelkesebb fiai a megyéken s irodalom terén, majd az országgyűlés ragadva meg a haladás zászlóját, nemzeti fejlődésünk ügyével tüzetesen kezdettek foglalkozni, és e kérdést: „mi kell a magyarnak“? komolyan, olykor sok hévvel, de mindig lángoló honszeretettel tárgyalni. Ily vitáknál különböző nézetek villannak fel, s az egyvéleményüek sorakozván, alkotják a politikai pártokat, így volt ez ekkor is. De nem volt széles e hazában párt, mely programmján a népnevelést a teendők első sorából kihagyta volna. Es méltán. Mert a népiskolák terjedelme, szervezete s eredményei, tekintve különösen azon számarányt, melyben az ország népessége a tanításban részesül, és az életre szükséges ismereteket, képzettséget nyeré, minden nemzet műveltsége és értelmi haladásának nemcsak szükséges alapját, de ismérvét is képezik. Hazánkban e szent ügy eddig kellőleg méltatva és felkarolva nem volt. Es bár József császár hatalmi intézkedései e részben sokat tettek; bár egyes földesurak, kitünően az egyháziak birtokain a népiskolák egyre szaporodtak, s dicsérendő pártfogásban részesültek ; mindemellett, tekintve különösen a népiskolák számát, szerkezetét és a tanitók állását, — még sok kívánni s tenni való maradt fenn. Pedig ez ügy nálunk a szokottnál fontosabbá lett! — Ősi törvényeink a népet az alkotmány sánczain kívül hagyták. így volt ez előbb másutt is. De a kor haladt és műveltsége, eszméi sokkal gyorsabban s hóditóbb erővel tolakodtak szét, mint hogy hazánk törvényhozói ne észlelték volna, hogy velők a polgári s politikai jogegyenlőség napja is közeledik. Jobbjaink a népet fokonkint jogrészesités (hivatalképesség, örökváltság, majd közteherviselés) és nevelés által akarták arra előkészíteni és a politikai szabadságra érlelni, képessé tenni, hogy az átmenet csendes, boldogító legyen, a nép pedig értse, becsülni tanulja, és aztán méltólag gyakorolhassa a magyar szabad polgár szép jogait. Oh mert ha őseink érdeme abban áll, hogy fegyverrel szerezték meg e hazát s itt rendezett államot alkottak : az utódok kötelessége e szent örökséget és annak törvényes jogait a magyarnemzet birtokában épen megtartani, annak jólétét, műveltségét és erejét minden körülmények, még a legnehezebb viszonyok között is munkásság, tanulás, bölcs politika, önmegtagadás és áldozatok által is, ha kell, fejleszteni és előbbre vinni! Ez időben a megyékben eszmék és pártok erős har- ezot vivtak egymással, melyek itt-ott égető szenvedélyre hevültek, Rajner Károly bár soha ezekbe cselekvőleg nem avatkozott, de komoly figyelője volt a lázas mozgalmaknak, és nemes szivének forróbb vágya nem vala: mint hogy azokból az egyház és haza sebek nélkül s megújult erővel keljenek ki, s egymásnak baráti kezet nyújtva örüljenek azon, hogy a népet Egyiptomból kivezették anélkül, hogy a Vöröstengeren át kelle menniök. Rajner lelkében azon hit élt, hogy mind e reformok tódulását mérsékelni, mind az uj jogok s formák assimilatioját a nemzet életébe könnyíteni a népnevelés, mint egyik főtényező van hivatva, azért 1844. augusztus 28-kán kelt végrendeletében a népnevelésre következő alapítványokat tett: 1. „Átalános örököseimmé rendelem a kegyur nélküli iskola-épületeket.“ 2. „Azon káplánokat, kik magukat a falusi gyermekek oktatásában kitüntetik.“ 3. „A szegénysorsu kántortanitókat és altanitókat.“ Különösen: a) „Tömegem évi kamatjaiból rendelek évenkint a kegyur nélküli iskolák javítására 400 pfrtot.“ b) „Falusi gyermekek tanitásában magukat kölcsönösen kitüntető nyolez segédlelkésznek 50 pfrtjával 400 forintot. c) „Tíz józan, erényes, szegényebb kántortanitónak 40 pfrtjával 400 irtot. d) „Tíz erényes, példás, képezdei pályát végzett alta- nitónak 30 írtjával 300 frtot.“ e) „Tíz, évenkint másmás falusi iskola növendékei számára könyvek- s egyéb tanodái kellékekre 50 írtjával 500 frtot.“ f) „Tíz falusi iskola egy fi-, egy leány-növendékének ruházatra 12 írtjával 240 frtot.“ g) „Afőkáptalan jószágain alkalmazott elemi tanitók fölsegélésére 216 frtot.“ h) „A főkáptalan jószágain levő elemi iskolákban könyvek- s egyéb iskolai szükségletekre évenkint másmás két-három helyen 200 frtot.“ E szent czélra tehát összesen évenkint 2656 ezüstforintot rendelt kiosztani, mely 53,120 írt ötös tőkének felel meg. Ha Rajner egy felkapott eszmére, vagy divatos vállalatra annyit hagy vala, nevét egekig emelték volna a hírlapok, de ő nem a világ előtt akart fényleni, hanem másokkal jót tenni, s önkeblében keresni jótette jutalmát. Midőn az előre sejtett uj korszak rohanva és zivatarral beköszöntött és ősi intézményeinket romba dönté, ő már akkor a sírban volt, de nemes szelleme müveiben folyvást él, s áldva és jóltevőleg hat ma is a népre és a népiskolák emelésére.
