Eger - hetilap, 1864
1864-11-24 / 47. szám
382 magassága párisi láb Bálvány hegy, Diósgyőr mellett.......................... 3041. B udaváros.............................................................. 342. B uda vára............................................................... 468. Budai csillagda sz. Gellérthegyen..................... 778. Drégelyhegy Nógrádmegyében 1301. Geisberg Buda mellett.......................................... 1532. Sz. Jánoshegy csúcsa Budán............................... 1637. Na szálbegy Vácz mellett . ,...............................2017. Visegrád vára......................................................... 1679. Jegyzetek. 1-ször. Az első 13 szám alatt elősorolt helyeken, valamint az Egeden is, dr. Szabó József ur maga végezte az észleleteket, mig én az egri csillagdában a párhuzamos vizsgálatokat intéztem. 2-szor. A magyar-zabari, istenmezei, pétervásári, vámos-györki, gyöngyös-sárhegyi, patai-avashegyi és deméndi észleletek nagy szél, a kanászvári pedig épen szélvész mellett intéz- tetvén, kivált az utóbbi kevésbbé biztos. 3-szor. Az észleletek fölszámitása mind az én művem, észleleteket pedig magam 33 helyen intéztem. Eger, november 14. 1864. Dr. Monte-Dégói Albert Fér. Egy egri estély. A legnemesebb kedvtöltések egyike, s igen szép, eszmecserére szolgáló alkalom az oly társas összejövetel, melyben a tudomány férfiai fesztelenül találkoznak, társa lógnak. Ily nemes mulatságot szerzett már néhányszor az egri lyceum igazgatója, ft. Kovalcsik József ur ő nagysága tanártársainak, s a tudomány egyéb barátainak ; s hogy azt még érdekesebbé tegye, arra szólította föl a részvevőket, hogy közőlük egyik minden ily alkalommal az általa kidolgozott tárgyról felolvasást tartson. Ennek sorát ft. Magyar Ferencz lyceumi tanár ur kezdte meg a múlt télen. „Az észjog történetéről“ tartván fefolvasást, azon készültséggel és tartalomgazdagsággal, mely őt irodalmunkban is méltán tiszteltté teszi. Más alkalommal tek. dr. AlbertFerencz tanár és csillagdaigazgató ur tette érdekesséaz'estét „Az üstökösökről“ tartott tudományos előadásával.*) — Folyó hó 16-án egy vidéki lelkész kötötte le az estélyre egybegyült baráti kör figyelmét, kit ugyan lakhelyére nézve néhány év óta a szőke Tisza választ el Egertől, de irodalmi működése folytán mindig „egri“ marad, ha száz mérföldekre szakadna is el tőlünk. T árkán yi Bélát Egertől elválasztani nem lehet, miután az egri sajtónak hosszú évek során át lankadatlan munkása. O Klopstock „Messiásából“ olvasott fel töredékeket, mely világhírű költemény az emberiség váltságát zengi, az Isten Ember alakjában véghez mint vitte, s ez által Adámnak bűnös maradékát kinja, halála, És diadalma után ismét Istenhez emelte. Megható volt a frigyeskü, melyben A Fiú Atyja előtt még egyszer akarta letenni A frigy szent eskét: hogy megszabadítja az embert. A Fiú és Atya szólt. Mig ök igy szóltak, azonban A mindenségen szent félelem ömlede által.... Ah de az isszonyatos pokolörvény lelkei csak kínt Csak kétségbeesést jajgattak vissza ; merényök *) Lapunk e jeles előadást, bár kissé megröv iditve, — közölni fogja. S z e r k. Hasztalan.... a gonoszok rémitön zúgva, dörögve, Trónjukról az örök mélység fenekére zuhantak, S rettenetes szirtek szakadoztak bőgve utánok. Ezután a Kaifás fölhívására egybegyült főtanács vitatkozásai következtek. Alvék, s álmában Kaifás komor, isszonyu képet Látva, szorongással feküvék a nyugtalan ágyon. Perczig aludt, de azonnal felriad, aggodalom közt Fetreng, háborog ott. Mint a csatasíkon utolsó Perczein egy istentagadó. Jön győztesen a hős, A rohanó mén, a pánczél csengése, a tompa Lárma, a haldoklók dühe és a förgeteges menny Rárohan, ő elesik, s behasított fővel, aléltan Holtak közzé dől, vélvén, elveszhet örökre ; Fölkel utóbb, eszmél, él, átkot szórva, hogy él még, Vértföcskend halavány s meredő kézzel föl az égre, Istent most is — még átkozva tagadni szeretné, így a levert Káifás kábultan felszökik, a nép Véneit és papokat tüstént gyűlésre hivatja. Kaifás beszéde után a dühös zsidópap. Pliilóé, ezután a higgadt, komoly Gamálielé következett. Ezt a nemes Nikodém jeles beszéde váltá fel. Műveltség s szeretet kölcsönzött néki tekintélyt, Szép komoly arczán bú s érzékeny tiszta tudatnak Lelki nyugalma beszélt; leghűbb tolmácsa, a szem, sírt, S ő nem rejti könyét, mert hitte, hogy ember előtt szól. r Ámde e szeretteljes védbeszédre ....................Egyszerre felugrik Ph iló, és kikel a rendből bosszúja füzében. Mintha közel zivatar települ meg rettenetével Járhatlan hegyeken, s egy fölleg az isszonyuak közt, Mely legtöbb mennyköt hordoz rombolva ölében, Elszakad; és mig más felhő fatetökre nyilazgat, Az rohanó vészszel jár tájról tájra dühöngve, Bérczeken, erdőkön, nagy, roppant városokon dúl, Mennydörög, éget, ront, zúz, mindent romba temetve, így tör elé Philó. Az ily dühhel kezdett beszédet átokkal végzi, Nikodém és Gamáliel ellen, mondván: A te szived haldoklásodba ne térjen Istenhez, s a köny légyen megtiltva szemednek. ............................Födje sötétség S szörnyű ború szemedet, s úgy várjad a csalfa segélyét, Várva hiába epedj, füledet hadd zárja süketség, Zárja be éltedet egy rettentő vég, s merevülten . Várj, mig föltámaszt a csalárd názáreti látnok. Porladj, s hasztalanul várj. Ez iszonyú beszédre, mondhatni, káromlásra, a legszebb védbeszéd következik Jézus mellett a nemes Niko- demtől, ki ellentétül az átokra áldással felel, igy szólván: Philó átkoztál engemet, ám én Áldalak, így tanulám attól, kit e perczben imádtam, Mint Istent. Érts meg, s ismerd valahára el, ismerd. Végre, ha halni akarsz, s az igaz vér rettenetével Tengerként zúdúl rád, Philó ! hogyha a bosszú Szózata zúg majd, mint Isten zivatarja, füledben ; Hogyha körülted, mint jön az Isten, hallod az éjben, Hallod a Bírónak vaslépteit és a határzó Mérleg csengését a kifent kard rettenetével, S a zsarnokvértől már részeg, tompa csapással; Hogyha az Istennek szeme int, ha jő a halálkin S téged megrendít, forrong uj gondolatoktól Lelked, s már jegedő szemeidnek eléje ítélet Jő minden részről; s ekkor, és az isszonyu Bíró Lábainál fetrengsz, kín közt; reszketve, szorongva, Sírsz, és irgalomért fogsz ott esedezni hörögve : Akkor légyen majd irgalmas néked az Isten. Ezután a szent Fiát aggódva kereső Szüzanya Ion elétüntetve, a mint ama házhoz közeledett, hol Jézus az utolsó vacsorát tartandó vala.
