Eger - hetilap, 1864
1864-10-20 / 42. szám
334 kell. Termelés és fogyasztás 12 13) tehát a javak életének két, egymást kiegészítő oldalát képezik S ha virágzó gazdá- szati élet a javaknak minél nagyobb mérvű termelését föltételezi, úgy nagyszerű productio annak megfelelő fogyasztás nélkül nem képzelhető. Tekintsük a tőkegyűjtést, a jövőrőli gondoskodás és előrelátás eme gyermekét. — A tőke. mint tudjuk, a javak termelésének egyik lényeges eleme, s a tőkegyűjtés a virágzó gazdászati életnek nélkülözhetlen föltétele. De a tő- kegyüjtést két szempontból kell vennünk; a nélkülözés szempontjából, melynél fogva megvonjuk magunktól azon élvezetet, melyet a tőkévé tett javak a fogyasztás, elköltés által nyújtottak volna; saz élvezet szempontjából; mert az indító ok, mely eme nélkülözésre késztet, azon reménység, mikent jövendőben jólétünket annál maradandóbban biztosíthatjuk: tehát az élvezetről nem mondtunk te, hanem csak elhalasztottuk, hogy azt később annál nagyobb mérvben kielégíthessük. — Ennélfogva a tőkegyűjtés s azzal karöltve járó virágzó gazdászati élet a legszorosabb összefüggésben áll a fényűzéssel; mert annak haszna nem a javak puszta felhalmozásában, hanem abban fekszik, hogy általa új, bőséges termelés, tétetik lehetővé, mely a magasabb, természeteseken túlmenő szükségletek kielégítésére szolgál. De a tőkegyűjtés és termelés csak munka által jöhet létre. — Az istenek — mond egy görög költő — valamennyi kincseit a földnek csak munkáért adják el nekünk. Es Petty szerint: „az ember munkája atyja, a föld anyja a gazdagságnak“. — A műveletlen népeknél a munka mint a szükség gyermeke, a művelteknél mint a jólét eszköze tekintetik. S mert minél nagyobb valamely népnek termelése, annál nagyobb munkaerőt vesz az igénybe ; azért a virágzó gazdászati élet a nemzet összes munkaerejét jótékony és termékenyítő mozgásba hozza, mely ismét a szellemi életre is a legáldásosabban kihat. Azért szomorú jelenség az, midőn valamely népnél az anyagi javak birása utáni vágy oly csekély, hogy az nem képes legyőzni a tunya tétlenséget. (Indolentia.) Az eddigiekből világos tehát az, hogy míg egyrészt a virágzó gazdászati életnek előfeltétele a bőséges termelés ; másrészt a termelésnél az inditó ok az elsőrendű szükségleteken túl azon élvezet, melyet a javak az emberi vágyak kielégítése által nyújtanak. J3) A fényűzés tehát továbbá azon élvezet által, mely vágyaink kielégitésében fekszik, az anyagi javak megszerzésére ösztönözvén, azon mozgató erővé válik, mely ama javak előállítását eszközli. Es itt világosan látszik azon kölcsönhatás, mely az élvezet és tevékenység közt létezik. A hol ezen kölcsönhatást nem találjuk, hanem a fényűzés idegen munka és fáradozás gyümölcseiből elégit- tetik ki, ott a fényűzésnek ama káros hátasai, melyekről alább szólunk, a küszöbön állanak. Mindenki tudja, hogy azon javakat, melyeket életünk legszebb erőinek árán szereztünk, nagyobb becsben tartjuk, mint azokat, melyekhez fáradság nélkül jutottunk. Amazoknál még az élvezet 12) A fogyasztás szónak (consumtio) a nerazetgazdászatban egyébiránt az itt érintettnél tágabb jelentése van t. i. értékineg- semmisülés (csökkenés.) 13) Nehogy félreértessünk, megjegyezzük itt azt, mikép az élvezet valódi értelemben a szükségletek kielégítésének azon oldalát fejezi ki, mely a szellemi életnek szolgál, s épen azért az az ember szellemi tökélyesedésével a legszorosb összefüggésben áll. Minél több élvezet köttetik egybe valamely népnél a szükségletek kielégítésével, annál nagyobb annak értelmisége. — Így az egyes is. is, melyet azoknak használata nyújt, nemesebbé lesz, mert azt a derekasság önérzete fogja áthatni. Ezen önérzetet semmi egyéb nem pótolhatja, tehát azon kegyelet sem, a melylyel viseltetünk bizonyos javak iránt azért, mert azok elődeinkről maradtak reánk. Az olyan embereknél, a kik csak valamely szerencsés véletlen által jutottak vagyonhoz, azon nemesebb önérzet helyett igen gyakran csak fitogtatást, és ostoba gőgöt találunk. Csak azon erőnek, melyet önmagunkban lelünk fel, tudalma nyújtja a nemes büszkeséget, a mástól kölcsönzöttel csak kérkedni szoktunk, hogy saját gyöngeségünket elpalástoljuk. A fényűzésnek is tehát gazdászatilag jótékony hatása csak akkor fog nyilvánulni, hogyha az felébreszti a munkaerőt, s tevékenységet, s ha igy a munka megnemesbiti az élvezetet. — De igy bizonyos az, hogy csak is a fényűzés a mennyiben az élet kényelmeit, annak szépitését és nemesbítését anyagi javak által Ígéri, — a munkaerőket élénkebb mozgásba hozván, képes a termelést azon magaslatra emelni, a melyen azt ma a művelt népeknél látjuk. Bizonyos továbbá az is, hogy a mely nép önmunkája által szerzé javait, azok használásánál azon határokat, melyeket ész és erkölcs eléje szabnak, csak ritkán fogja túlhágni; és hogy másrészt csak is az fogja valódilag méltányolni és becsülni tudni azon fáradozások eredményeit, a melyeket más nemzeteknél feltalál. Azért mondja Rau, hogy „valamint a fényűzés a műipar és vagyonmegtakaritásba- ni előhaladásnak következménye, úgy az egyszersmind egyikét képezi a legerősebb rugóknak a szerzésre, s az érzelmek nemesbítésére szolgálhat. A fényűzés élvezeteinek kilátása nélkül az emberek kevesebbet dolgoznának, s erőik tétlenségben satnyulnának el: azon változás azonban, melyet a műveltebb osztályok példája a kevésbbé műveltnek fogyasztásában előidéz, elősegíti a nyers szokások kiszorítását, s a szellemiebb élvezetek iránti némi fogékonyságnak föl ébresztését. “ — Minden magasabb műveltség, minden előhaladás a népek életében, az anyagi javak dúsabb élvezetével jár karöltve, — s ez nagyon természetes; miután az anyagi javak képezik főleg ama tényezőket, a melyek által a szellemi élet emelkedése előmozdittatik. Az emberi ész ama sokoldalú képzettsége, mely azt a tökély magasb fokára emeli, annak rugékonyságot, s a léleknek szebb zománczot kölcsönöz, az anyagi javak bősége nélkül egy egész népnél nem képzelhető. A vágy maga. hogy valamit elérhessünk, fokozza szellemi tevékenységünket, s találékonynyá tesz. Tedd, hogy a szellemet a mindennapi élet szükségei s a család fentartásának gondjai aggaszszák, s azt csakhamar eltörpülni látod. S a szabadságnak magának van-e biztosabb talapzata, mint a vagyon bősége? Az emberek nagy részét, a mint tudjuk, leginkább a vagyon hiánya tartja függő, lekötött helyzetben másoktól: s a személyes függetlenség s önállóság első, nélkülözhetlen föltétele a vagyon bizonyos összege, mely megóv attól, hogy mások önkényétől szolgai függésben lenni kényszerüljünk. A nélkülözés a műveletlen embereknél korántsem vágyaik feletti bölcs önuralomnak szokott gyümölcse lenni; hanem inkább azon érzéketlen közönynek a finomabb benyomások iránt, s a javak természete és rendeltetése feletti ama ismeretlenségnek, mely minden magasabb műveltség gát.olója. Azon jólét, melyet az embernek az anyagi javak bősége nyújt, oly benső kölcsönhatásban van szellemi életével, hogy méltán elmondhatta Lueder, mikép „a történet csak egyetlen népet sem ismer, mely egy ugyanazon időben tétlen, szegény, és művelt lett volna; nem ismert népet,
