Eger - hetilap, 1864
1864-10-20 / 42. szám
II. árfolyam. 42. szám. Oktober 20-án 1864. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . . 2 ,, 50 Negyedévre . . 1 „ 30 ,, Egy hónapra . — 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön,’ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kifizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (80S. szám), - a kiadó-hivatal (Szent-János-uteza Violet Otto könyvkereskedése); az érseki lyceumi nyomda irodája, - J e n t s c h Gottlieb könyvkereskedése ; - MISKOLCZON P r a e n k l B e rn d t könyvkereskedése; - GYÖNGYÖSÖN P op l an Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Előfizetési fölhívás az „E G E R“ czimii vegyes tartalmú hetilapra. Előfizetési dijak: Félévre...............................................2 frt 50 kr. Negyedévre .......................................1 „ 30 „ E gy hóra.........................................— 44 „ Az „EGEK“ kiadó-hivatala. (Szent-János-utcza, Violet Ottó könyvkereskedése.) A fényűzés. (Folytatás.) Térjünk most már át a kérdés másodikára : hogy vájjon mily hatással bir a fényűzés a népek gazdászati és erkölcsi életére, — más szavakkal: hasznos-e az vagy káros gazdászatilag és erkölcsileg? Hogyha a fényűzés fogalmának meghatározásában öszhangzat volna a tudomány s élet terén, kétségkívül annak méltánylásánál sem állanának a vélemények oly élesen, mint azt tapasztaljuk, egymás ellenében. Olvasóim már fennebb láthatták, hogy ha némely igen tekintélyes író a fényűzés felett pálczát tör, ennek oka nagyrészt azon értelemmeghatározásban keresendő, a melyet a fényűzésről adtak. így találjuk a fényűzés ellenei közt, mint már emlitém, Smith-et és Say-t.1 11) A régiek közül Aristoteles egy követője, Herakleides,a fényűzést mint főeszközt tekintette az emberekben a nemeslelküség és vitézség fölkeltésére; az atheneiek a fényűzés által lelkesülve győztek Marathonnál! (Ha ez áll, úgy bizonyára könye- zett a diadal felett Minerva! Bármi sokat fejezzen ki e szó fényűzés, még azt ki nem fejezi — hazaszeretet.) Roscher azt mondja: „ha valamely nemzetgazdász feltétlenül a fényűzés mellett vagy ellen szól, akkor az körülbelül épen olyan, mint ha valamely orvos általában az idegek ellen vagy mellett nyilatkozik. Minden időben és minden országban volt fényűzés; egy egészséges népnek 1') Ha Rotteck a Staatslexiconban közlött jeles czikkében a fényűzésről, Roschert is annak ellenei közé sorolja, mi ezen nézetet nem oszthatjuk. L Roscher id. műnk. a fényűzésről irt egész fejezetet s különösen a 229.—32. §§kat. fényűzése is egészséges, többi egészségének az lényeges eleme; egy beteg népnél a fényűzés is beteg, és beteggé tevő.“ — És valóban, a fényűzést feltétlenül kárhoztatni annyi volna, mint a jólét és gazdagság felett, a melynek a fényűzés legáltalánosabb nyilvánulása, kimondani a halálos ítéletet (ezen szoros összefüggést fényűzés és gazdagság közt kérjük tehát figyelembe venni, ott ahol mi csak a gazdagságról szólunk); valamint azt feltétlenül magasztalni, sajnálatraméltó vakság s egyoldalúság. Hogy mindenekelőtt a fényűzés kihatását a gazdászati életre előtüntessük, elmondjuk itt Franklinnak egy elbeszélését: Egy hajós az ő (Franklin) családjának többféle szivességet tett, a nélkül, hogy azokért valamely pénzbeli dijazást elfogadott volna. Franklin neje tehát a hajós leányának egy új főkötőt ajándékozott azon fajból, mely az akkori időben Philadelphiában divatozott. Ezen pipere azon helynek, hol a hajós lakott, minden asszonyát és leányát mozgásba hozta. Mindnyájan hasonló főkötőnek akartak birtokába jutni, s mindnyájan hozattak Philadelphiából, (mely azon helyhez közel volt) oly főkötőket. Franklin már szemrehányást kezde magának tenni, hogy eme fényűzésre alkalmat szolgáltatott. Azonban csakhamar tudomására jutott, hogy azon helynek asszonyai és leányai pa- mutkeztyüket kötöttek, melyeket Philadelphiában eladtak, hogy árukból az új kiadást fedezhessék. Egyszerűbb és világosabb példát nem hozhatunk fel annak megmutatására, hogy egy uj fényüzési czikk behozatala ismét uj, hasznos javak termelését mozdíthatja elő, melynél fogva a fényűzés a gazdászati felvirágzásnak egyik fő mozgató erejévé lehet. Tegyünk a dolog felvilágositásaul egy kis reflexiót. Az embert arra, hogy dolgozzék, korántsem egyedül csak azon primitiv szükségletek érzete inditja, melyek az élet fentartásának ösztönével egybekötve vannak. Sőt ellenkezőleg, ha ő azok kielégítésénél szorosan csak azon nélkiilözhetlen javakra szorítkoznék, melyeket a phyzikai természet visszautasithatlanúl követel, s ha mindazon vágyakat, melyek azon túlmennek, már csirájokban elölni igyekeznék: eme törekvés nem volna egyéb, mint magát a természetet lánczokha verni akarni. „Minden magasabb műveltség a szükségleteknek nagyobb és mégis kielégitett számában és élénkségében nyilvánul.“ (Roscher.) Az anyagi javakat bírni kívánjuk, hogy azokat vágyaink kielégitésére fordíthassuk. Hogy a javak birtokába juthassunk, azokat létrehoznunk (termelnünk), hogy azokat czéljainkra fordíthassuk, használnunk (fogyasztanunk)
