Eger - hetilap, 1864

1864-09-01 / 35. szám

274

hat“ — de a láng újra felcsapott, midőn 1849. körül California, mint uj állam, magát az Unióba fölvétetni kívánta, és nem tekintve a szövetség törvényeire, területéről alkotmányában a rabszolgaságot kizárá. Az ingerültség már ekkor oly feszült volt, hogy a kölcsönös fenyegetések és az Uniotóli különszakadás felhangzott. Ekkor Clay, egy jeles államférfi, hárította el a vészt azon közvetitő, s minda két fél által elfogadott javaslat által: „California maga határozza el, akar-e lenni rabszolgatartó állam vagy sem“ ? Az unió azon törvénye, mely a szökött négert visszakövetelő urának kiadatni parancsolja, ezen egyezmény által is elfogadtatott s megerősittetett. Ennek kijátszására Északon a „földalatti vasut“-társulat keletkezett, ennek tagjai magukat kötelezék a négerek szökését Délről elősegíteni, e társulat 40000 négernél többet lopott el a déliektől, kiket aztán egész hajóterhekkint szállítottak Hayti- ba, mert a canadaiak magok között tűrni nem akarták.

Délnek tervszerű ingerlése szakadatlanul tartott. Parker Teodor, hires izgató, következő alaptételeket állita fel:

„Minden embernek, ki akarata ellen sklávvá lenni kényszerittetik, természetes joga van, azt agyonütni, ki őt szabadsága élvezetében gátolja.“

„Minden szabad embernek természetijoga, a rabszolgát szabadsága visszaszerzésére segíteni.“ — Ezen elvek száz és százezer példányban osztattak szét Délen titokban, hogy a négereket uraik ellen fellázítsák.

Midőn a déliek ezek ellen a köztársasági alkotmányra hivatkoztak, az abolitionalisták egy felsőbb törvényt (higher law), mely Istentől van, emlegettek. E felsőbb törvénynek czélja volt, az Unió ezen törvényét megsemmisíteni, mely a szökött négert urának visszaadatni parancsolja. E törvény, igaz. embertelen; de azt a törvényhozás utján kell vala megváltoztatniok, nem pedig azt be nem várva tettleg megtagadni. Már pedig, 12 status önhatalmi- lag megsemmisité az Unió eme törvényét és „személyes szabadsági törvényt“ (Personal-Liberty-Acts) hozott ennek ellenére, mely a szökött négerek kiadatását szorosan és büntetés alatt tiltja. E törvény szerint, ki az Unió törvényeire tett esküjéhez hű marad, Maine-ban 5 évi fogság és 1000 dollárra — Vermont- ban 15 évi fogságra; — Massachusetts, és Connects cut-ban 5 évre; — Indiana, és Michigan-ban 10 évi fogság, és 1000—5000 dollár büntetésre ítéltetik, stb. Ezt szent és nemes érzelmek sugalhatták, de egyes alkotóállamnak nincs joga, az Unió fennálló törvényét megsemmisíteni, azért ezt mint valóban forradalmi irányt és a nagy háború egyik magját kell tekinteni, mely által Dél szorittatott, a maga és érdekeinek védelméről gondoskodni.

De nemcsak e társulat készítette elő a nagy crisist, már 1833-ban alakult egy abolitionalistapropaganda, mely midőn Philadelfiában gyűlését tartá, 10 ész. állam 60 képviselője vett benne részt, és a következő programmot álli- ták fel: „közvetlen és föltétien emancipatio a legjóltevőbb minden érdekekre. A délieket semmi kárpótlás nem illeti a felszabadításért.“ Ezen egylet 1836-ban már 13 államra terjedt ki, és 250 fiókággal birt. Ügynököket fogadott s lázitó iratokkal s rajzokkal küldött Délre. Képeket nyomatott szövetekre, zsebkendőkre, legyezőkre, a czukrocs- kák papirboritékaira, melyek a négert uraik ellen ingerelték.

E mellett a hírlapok Északon szakadatlanul sziták a tüzet, a szövetséget Déllel úgy rajzolók, mint a pokollal kötött frigyet; ,n éger bárók1, ,czuk or hősök1, ,gyapotlovagok4 elnevezések sokféle bántó s ingerlő változatban egymást érték; az iskolák az ifjúságba,és a szószékek a templomokban ily szellemet s érzelmeket leheltek a népbe, úgy hogy a nagy és szemre dicső Unió bensőleg, a polgárok szivében már felbomolva volt, külsőleg erre alkalmat az 1860-ki elnökválasztás adott, melynek nyomában a polgárháború kitört.

Amerikában ezidőben két hatalmas párt, a radikálok és demokraták, mint két ellentábor, állottak egymással szemben. Azok leginkább Északon laktak, számra kevesebbek , de erély, összetartás és eszközökben erősebbek voltak: a jóval számosabb demokraták mind a két földrajzi területen elterjedve voltak, de egy összetartó nagy eszme vagy ember hiányzott közöttük, azért megoszlottak. Választáskor minden párt kitűzi programmját, melylyel a népre hatni és híveit összevonni törekszik. 1860-ban az egyik demokrata jelölt Douglas jelmondata volt: „ minden vidéken a néptől függjön, behozni vagy kizárni a rabszolgaságot.“ — A másik szárny B r ec k i n r i d g e-t tüzé ki jelöltül, ki azon volt: „hogy az Unió kormányának joga van a vidékeken a rabszolgaságot minden megtámadás ellen védelmezni.“ Az első jelöltre az északi választók nov.

6-kán 1,288,043 szavazatot adtak, a másikra a déli demokraták közöl 836,801-en szavaztak. A kettő együtt tesz 2,124,844-et, mely a köztársaság valódi többsége. Ezek ellen Lincoln a radikál-jelölt 1,865,840 szóval elnökké kiáltatott ki. E párt elve volt: „a congressusnak oda kell törni, hogy a rabszolgaság az Unió egy vidékén se türes- sék, és a jelenleg rabszolgásállamokon kivül sehol be ne vitessék. — Ez ellen támadt Bell jelölttel Tennensee-ből az Unio-párt, melynek jelszava volt: „Fentartani az Uniót, és szorosan ragaszkodni a közalkotmányhoz“ és a választásnál 743,747 szóval volt képviselve. É szerint a demokrata és Unio-párt összesen 3,010,804 választót számlált 1,865,840 ellen. Es e kisebbség győzött a valódi, de megoszlott többség ellen, és győzelme törvényes volt, mi ellen szót tenni többé nem lehetett; de L i n c o 1 n-nal felkerültek, s a legelső hivatalokat nyerték, Délnek legdühösebb ellenei is, kika „Personal-Liberty-Acts “-t aláirták, kik a feketemunka összeférhetlenségét, és a rabszolgaság teljes kiirtását elvül fogadták. A radikálok a kormányon diadalérzettel hirdették, hogy program injukhoz szorosan ragaszkodnak és egyezkedni nem fognak. Erre Dél azt felelte: ha egyezkedni nem akartok, akkor mi elválunk tőletek, és már nov.

17-kén Charlestonban az Unió zászlója levétetett s helyébe Délnek pálmával ékesített zászlója vonatott fel, melyet 100 dörgő ágyuszó üdvözölt, a nép szabad ég alatt kék-narancs kokárdával gyűlt össze istenitiszteletre a város ösz- szes harangjai zúgása között. E volt a kezdet és a jel, melyre egész Dél megmozdult, 1860. nov. 6-tól, 1861. márcz. 4-ig Dél-Carolina után 7 status tépte szét a köteléket, mely eddig az Unióhoz csatolta.

Miniszteri emlékirat a vasutakról.

A kereskedelmi minisztérium fontos emlékiratot bocsátott közre közelebb. Egy uj vasúti hálózat terve az, az egész birodalomra nézve.

Mi azon vonalok közül, melyeket a vasúti hálózat kiegészítéséül, az emlékirat szükségeseknek mond, csak azokat közöljük, melyek minket közelebbről érdekelnek; ezek a következők: a szeged-eszék-sziszek-károlyvárosfiumei (72 mfd), a szent-péter-fiumei (7.5 mfd), a nagyvá- rad-csaba-szegedi (23.5 mfd), a kanizsa-pécs-eszéki (23 mfd),