Eger - hetilap, 1864
1864-09-01 / 35. szám
II. évfolyam. 35. szám Szoplemlier l én 1864, Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft ~ kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 ,, Egy hónapra . — 44 „ fifi fin JCilarÜiltK Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — a kiadó-hivatal (Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése); az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLC'ZON Fraenkl Bérnát könyvkereskedése;- GYÖNGYÖSÖK P op l an Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Amerikai képek. II. A rabszolga-kérdés nem uj, ott evődöttaz már kezdetben a nagy Unió szivén, de a mérges sebet ingerelni, vagy kivágni, tiltotta a józan politika. Észak sem oly ártatlan e bűnben, mint szenvelgi; midőn az Egyesült-államok függetlensége (1776) kikiáltatott, mind a két földrajzi területnek megvoltak rabszolgái, de amint a respublika ténye és hatalma emelkedett, és az európai kivándorlás az égalj és viszonyok kedvezősége miatt leginkább az északi államok népességét szaporította, mindinkább mellőzhetővé lett a négermunka ott, mely drágább is, roszabb is, mint a fehér munkás ezért, és korántsem az emberi jogok iránti tiszteletből, Észak lassankint Délnek eladogatta négereit, és az érettük fölszedett pénzen iparát fejlesztette, gazdagodott, s folyvást európaibb szint nyert, mig Dél afrikai árnyéklatot kapott. Akkor és most is, az ott uralkodó jogfogalmak szerint, a köztársaság úgy vette ez ügyet, mint törvényes birtokot,*) politikailag pedig mint az egyes déli államok belügyét,mely fölött rendelkezni a közalkotmány az Uniónak jogot nem adott; mert az Egyesült-államok köztörvényei az egyes államok függetlenségén alapszanak, innen Lincoln elnök is 1861. márcz. 4-ki nyilatkozatában határozottan kimondó : „hogy azon 15 államban, mely rabszolgákat tart, a néger-kérdést érintetlenül hagyja.“ — Ez az amerikai szempont, melyet nekünk, kiknek jog és erkölcsi érzete a rabszolga-intézményt méltán elitéli, — ignorálnunk, és egybevetéseinkből kihagynunk nem szabad. A négerrel először Holland és Anglia ajándékozta meg Amerika szűz földét, 1620-ban kötött ki Virginiában az első rabszolgakereskedő-hajó, az üzlet fényesen sikerült, és az angolok oly nagyban folytatták azt, hogy Virginia már 1680-ban folyamodott az angol koronához ezen lelketlen üzlet megszüntetéséért, de a parlamenttől azon választ nyeré: „miként a rabszolgákkali kereskedés Angliának jövedelmezőbb, semhogy arról még lemondhatna“. E kalmár-nagyhatalom, még ma sem fázik annyira, mint reszketni látszik a rabszolga-munkától; hisz az argentini köztársaságban a múlt évben is több millióval lendité a czu- kor- s gyapottermelést, pedig tudva van, hogy ott is e czik- keket csak négermunka által művelik. A múlt században a gyapot még nem nyert királyi rangot, és a négermunka szüksége és értéke csekélyebb volt, azért leginkább a déli államokban voltak azon, hogy a négerek oda szállittatása rögtön eltiltatnék. Es kik ellenzék *) Délen jelenleg a 3,999,283 néger 6 ezer millió o. ért. frt tökét képvisel. ezt? Uj-Anglia és a legpuritánabb Massachusetts,melynek hajói és kereskedői a fekete embervásárból gazdagodtak, azért kívánta: hogy a néger-kereskedés 1820-ig szabad legyen, és Délnek nem kis munkájába került, azt 1808-ban eltiltatni. 1804—1808, között nem kevesebb mint 39,075 afrikai néger szállíttatott Charleston kikötőjébe, és a 202 emberárus-hajó közöl 189 nem a délieké volt. Tudnunk kell, hogy mielőtt az izgatás Dél ellen megkezdetett, itt már a felszabaditási eszmék és tervek a polgárok és társulatok között fel-feltüntek. Bármily undok előítélet uralkodjék is Amerikában a négernek műveltségi és emberi értékéről, de a keresztnek eszméi, ezen örök igazságok lassankint áttörnek a földi érdekeken, bevilágítanak a lélekbe s követelőleg szólnak az észhez és önző emberhez. így történt, hogy Tennenseeben 1816-ban egylet alakult a rabszolgák lassankinti emancipatiója végett, ugyané czélra Kentucky, Maryland- és Virginiában társulatok szerveztettek, természetesen mindig főbökkenő és főkérdés volt és lesz az: mit teendőnk, hová teszszük a 4 millió szabaddá teendő négert? — Dél ennyi proletárt a maga romlása és terhére meg nem tarthat, azért 1817-ben Északnak azon ajánlatot tévé, hogy népessége aránya szerint fogadjon területére szabaddá teendő négereket. De erre Észak nem állott rá. 1819-ben azon eszme merült fel: a felszabaditás kezdessék meg a fekete nőkön, úgy hogy ezek 10-ik évükkel mind szabadok legyenek, és szolgálókul az ész. polgárcsaládokhoz adassanak. Ezzel egyszersmind a négerek gyors szaporodásának akartak gátat vetni. Virginiában azon indítvány tétetett, mely nagy viszhangra talált, hogy előbb a színnek bizonyos árnyalata (quarteron), mely csak y* négervért tart magában, nyilatkoztassák szabadnak, a 2000-ik év pedig a közemancipatio határául tűzessék ki, úgy hogy ezentúl minden színes ember a köztársaság területén szabad polgár legyen. E tervek és vágyak Délen mindig komolyabban s nagyobb körben nyilatkoztak. Midőn Észak a rabnégerektől megtisztult, azokat Délnek eladván, midőn az embervásárból többé hasznot nem húzott, kezdett philanthrop lenni; de épen ez időben lön keresett és kapós a gyapot, Angliából és Északról nagytömegű megrendelések tétettek, a négermunka becse ekkor emelkedni és Délen oeconomiai szükséggé válni kezdett, mert a fejér munkás a gyapot és czukor tropicus vidékek égalját ki nem állja. Midőn ekkép Délnek érdeke és virágzása inkább s inkább a néger munkaerőhöz kötődött, Északon a felszabaditási izgatások a politikai térre vonatván, mindig sűrűbbek és kihivóbakká lettek. 1820-ban a missou- ri-egyezmény megállapító: „hogy az ész. szélesség 36° 30'-én túl a feketék kényszermunkája többé meg nem áll-
