Eger - hetilap, 1864

1864-08-18 / 33. szám

260

földi jelesekkel akarná disziteni palotája külsejét, s igy bővebben majd csak akkor lehet hozzászólani a dologhoz, ha megjelenik a hivatalos nyilatkozat, mely ezen való vagy álhirt felvilágosítja.

Visontai Kovách László és Ivánka Imre, mint a belga bank igazgató tanácsosa között, a hevesmegyei gazdasági egyesületnek a belga bankot illető határozata következtében kifejlődött vitát a fővárosi közönség élénk figyelemmel kisérte, s a kedvező vélemény határozottan a hevesmegyei gazdasági egyesület mellett nyilatkozott, mint a mely józanul őrködve igyekszik a nép érdekét megóvni, s egyszersmind a közjóra nézve is veszedelmes működéseknek gátot vet. Az egyesület bizonyosan megtalálandja az egész országban azon elismerést, melyet bölcs számítása és előrelátása által kiérdemlett. H. A.

Levelezések.

Miskolcz, aug. 9-én. Tekintetes szerkesztő ur! Tavaly szept. hóban a nagys. Máriássy Gábor kanonok apát ur ritka bőkezűségével emelt kálvária lélekemelő s magasztos szentelési ünnepélyének valánk tanúi, melyet Bartakovics Béla k. érsekünk végezett; ez idén ugyancsak szept. hóban, ismét leend szerencsénk ö nagyméltóságához, midőn Szabolcsba teendő egyházi kőrútjában pár napra nálunk is megállapodik, hogy itt és a szomszéd egyházi községekben híveinek a bérmálás szentségét kiszolgáltassa, és az alsó-egyház ez idén befejezett tornyait megáldja. Városunk e díszes építmény által nagyban emelkedett szépségében. Már maga a hely érdekes látványt nyújt, különösen a vaspályái oldalról. Nem mellőzhetjük el ez alkalommal a derék Czihlár Jánoscs. k. mérnök urat kiemelni, ki valamint a kálváriát, úgy a fennebb említett tornyokat is ritka szorgagalom,- fáradság- és kitartással mind az illető megrendelőknek, mind pedig a városi lakosságnak megelégedése- s tetszésére fejezte be. Csak egy óhajtásunk van még ez egyházat illetőleg: hogy bár mihamarább az utczát szűkítő, a templom gyönyörű porta- léját eltakaró és már rommá indult kerítés elmaradna, s helyét a tervezett csinos vasrácsozat váltaná fel! — Az ág. vallásuak tornya is egészen be van végezve. Némi hiányait leszámítva, szép mű. Hasonlóképen a helv. bitvallásuak tornya szépen emelkedik. Láttuk gyönyörű tervrajzát, melyet ha pontosan, minden részleteiben végrehajtanak, Miskolcz egy monumentálszerü épülettel gazdagodik. — A minorita-rendiek templomát és zárdáját szintén újítják, sőt halljuk, hogy a görög nem egyesültek is szép templomukat még ez évben megujitandják. E szerint Miskolcz physiognomiája tökéletesen átalakul. Ha pedig a kassai országúton kimegyünk a városból, mindjárt a végén nagy sürgést-for- gást veszünk észre. E hely a most épülő miskolczi gőzmalom. Már mostani, még be nem végzett helyzetében nagyszerű épületet mutat. Mondják, hogy okt. hóban meg kell kezdenie működését.

Múlt hó vége felé kísértük az örök nyugalom helyére ft. Popovics Györgyöt a karloviczi g. n. e. föszentszék ülnökét, alesperest és a helybeli g. n. e. hitközség 43 éven át érdemdús lelkészét élte 81. évében. A temetésén megjelent minden hitfeleke- zettiek válogatott vendégkoszoruja mutatta, mily köztiszteletben részesült mindenki részéről a boldogult. Béke vele!

Aratásunk nagyobbrészt be van fejezve. A legjobban ütött ki, úgy, hogy a tavalyi aszályokozta rósz termés busásan van kárpótolva. Egyéb terményeink is a legszebb reménynyel biztatnak, kivévén a szőlőt, mely, legalább Miskolczon, nem bő szürettel kecsegtet. Sajó.-4 TÁRCZ A.

Egy jó öregur.

Plémer gazdag nantesi kalmár, egyszerű, nyiltszivü, kissé heves és önfejű, de jószivtí, s önzéstelen jóltevö Párisba utazván, egy nem nagyon népes utczának szállodájában vette lakását. Tőle távol volt a fösvénységnek még csak árnyéka is, de a takarékosság főtulajdona vala. Éltében a hiúság soha nem vehette hatalmába.

Egy este szállására érkezvén, a lépcsőzeten egy tisztes öreg nővel találkozott, ki siránkozva sietett lefelé.

— Mi baja jó asszony ? kérdé részvéttel.

Ez a lépcsözet szélére állva, üdvözlé a jövőt, s nem felelt.

— Mi baja van hát? szóljon. Ok nélkül nem szokás sirni.

— Oh van nekem okom !

— És mi az? Nyomorban szenved talán?

— Hála az égnek, uram, én nem !

—• Kegyed nem! tehát más nyomora iránt viseltetik ily élénk részvéttel?

— Igen, uram, igen 1

—S ki az? Vegyen bátorságot, fejezze ki magát; — s miután a nő folyvást tartózkodott: Nyisd ki szobámat — kiálta szolgájának, — e nő engem nyugtalanít, én hallani akarom öt. — Lépjen be asszonyom. íme magunk vagyunk. Foglaljon helyet. Hanem kérem, üljön le már, s beszélje el, ki kegyed ? honnan jő ? s ki a tárgya keserves könyeinek.

— Uram ! nevem Dupre, özvegy vagyok, s jelenleg beteggondnok, egy fiatal urat szolgálok, kit lassú láz emészt, ki elhagyatva áll a nagy világban.

— Ki az a fiatal ember ?

Nem ismerem.

— Ismerik-e a vendéglőben?

— Nem gondolnám ; betegen jött e helyre.

— Mi a neve ?

— Montalde.

— Tisztes kinézésü-e ?

Fájdalom! igen; — s ez az, mi engem gyötör. 0 maga a 3zelidség és jóság. Még ő sajnálkozik rajtam, hogy nekem keserűséget okoz. Ha éjjel fölébredek, mindannyiszor magára neheztel, s bocsánatot kér.

— Hát minden éjjel mellette virraszt kegyed ?

— Ah Istenem! igen. Hogy hagyhatnám el, holott kívülem senkije sincs ?!

— Még orvosa sincs ?

— Nem engedi, hogy híjak. Érzi, hogy halála közéig, s úgy látszik, örül neki. — E szavakra kettőzteté könyeit.

— Jó asszony! ... és kétségkívül szükségben is van ?

— Eddig semmiben sem szűkölködött; hanem épen most mondá, hogy holnap zálogba vigyem óráját, holott ez egyetlen és utolsó vagyona; a háztulajdonosnak is adósak vagyunk az egész héti levesért, s a zöldségárusnak a növényekért.

— És a kegyed gondoskodásai, nyugtalanságai és virrasztásai ?

— Ah csak megmenthetném általuk! elég dúsan lennék jutalmazva!

— Jó asszony, ritka nő ! — Fogadja ime előlegesen kegyed részére; — s im e csekélység a szükségesek fedezésére. Hitesse el vele, hogy óráját tette zálogba, s őrködjék tovább is mellette.