Eger - hetilap, 1864
1864-01-21 / 3. szám
21 T Á R C Z A. A napfoltok s azok befolyása az évi középhőmérsékre. A távcső föltalálása előtt a naptest természetes minőségéről mit sem tudhattunk; de alig találta volt fel a leleményes emberi ész e csodaszer!! eszközt, azonnal homályos helyek vétettek észre a nap felületén, melyek napfoltoknak elneveztetvén, azóta a legszorgalmasabb vizsgálatok tárgyává lőnek. — E foltok nemcsak azt bizonyiták be, hogy a nap, mely tárcsának látszik, nem az, hanem valóságos gömb, továbbá, hogy ez iszonyú gömb, világrendszerünknek ezen központja és királya, önmaga körül forog ; hanem megismertették velünk azon vonal irányát is, mely körül forgása történik, és végre ennek tartalmát is. A napfoltok külső te ki n tét e fölötte különböző. Mig a kisebbek néha teljes köralakban tűnnek föl, a nagyobbak formája szabálytalan, és nem csupa sötét helyet mutatnak, hanem e körül kevésbbé homályos, terjedelmes övét is, melynek szélei jól kivehetők, s mely udvarnak, vagy árnymelléknek neveztetik. Az udvar ugyan sokkal világosabb, mint a fekete folt, de a nap világos részénél mégis sokkal homályosabb. E foltok mozognak a naptányéron, s helyzeteik meghatározása és mozgásuk figyelmes kutatása meggyőz, miszerint e homályos foltok nem a nap tárcsája fénylő felületén, hanem alatta feküsznek és miként maga a napnak tulajdonképi teste homályos, ezt egy felhőinkhez hasonló, a fényt visszasugárzó réteg födi, melyet a nap külső fénylő anyaga, vagyis az úgynevezett fényköre, vesz körül. De a napfogyatkozásoknak újabb korban nagy figyelemmel és igen tökélyesbült eszközökkel intézni szokott észleltetésé- böl még az is kiderült, hogy még a fényboritékkal a nap nem végződik, hanem hogy ez utóbbit is, bizonyos távolságig, még egy átlátszó légkör fogja körül, mely azonban rendes körülmények közt észre nem vehető. E szerint a napfoltok tölcséralaku nyílások a nap fénykörében, melyeken keresztül a belső légkört és a naptest tulajdonképi magvát látjuk. A napfoltok föltiinésében bizonyos időszakiság mutatkozik, melynek középtartalma 11 év. Az észleletek nyomán t. i. tűnt fel: A legtöbb napfolt: a legkevesebb: 1748-dik évben 1816-dik évben 1755-dik évben 1809-ik évben 1761 n n 1829 „ 17 1765 17 n 1823 17 17 1769 n n 1837 „ n 1775 17 n 1833 17 V 1779 n r> 1848 „ rí 1784 17 r 1844 17 17 1788 n 17 1859 77 1799 17 71 1856 11 17 Gautier az 1827-től 1843-ig terjedő korszakot felhasználván, a Parisban, Genfben és a nagy Bernáthe- gy en e korszak folyama alatt észlelt évi középhőmérsékeket ha- sonlitá össze és úgy találta: hogy azon évek, melyek folytán sok napfolt látszott, átlagban Párisban 0,64, Genfben \/3 és a nagy Bernáton 0,i8 Celsius-féle foknyival hidegebbek voltak azon éveknél, melyekben a napfoltok nagy számmal tűntek fel. Az Európának más állomásairól származott észleletek azon eredményt adák, hogy az .évi középhőmérsék a napfoltokban szegény években egyremásra x/% foknyival melegebb volt, mint a napfoltokban gazdag években. Két állomás t. i. Reikiavig Izlandban, és Párma Olaszhonban ellenkező eredményt adának ugyan, de ez eltérés csak annyit bizonyít, hogy még több hely- és évröli hö- mérsékeket kell gytiteni és összehasonlitani, mit az egri észleletekkel épen most teszek, az eredményt pedig közlendem majd e lapokban is. Hasonló egybehasonlitást vitt végbe Arago, ki az 1826-tól 1851-ig, tehát 25 évre terjedő párisi bőmérséki észleleteket a napfoltok föltűnt számával egybeállitván, úgy találta, hogy a napfoltokban bővelkedő évek átlagosan véve */* foknyival hidegebbek azon éveknél, melyekben kevés napfolt volt látható. Egy újabb észlelő, Wolff Rikárd, ki a napfoltok észleletét működése főtárgyává választá, kételkedik ugyan, hogy a napfoltok nagyobb vagy kisebb száma a középhőmérsékre befolyással volna, de hogy a napfoltok csakugyan kevesebb meleget sugárzanak ki, mint a naptányér foltnélküli tiszta részei, ez a következő kisérletsorból is kitűnik. Henry és Alexander tanárok t. i. Princetonban az amerikai Egyesültállamokban, a napképet távcsövön át egy hövillanyoszlopra vetíték. Épen egy nagy napfolt volt látható, mely felváltva a naptányérnak egy fényes részével, a hővillanyos készületre vetittetett (projiciálta- tott,) egyszersmind pedig a galvánmérő tűjének elhajlása följegyeztetett. A végeredmény a 12-szer ismételt kísérletből az volt, hogy ez elhajlást a nap fényes részének behatása alatt 3%, a napfolt behatása alatt pedig 23/t galvánmérő foknyinak tapasztalták, mi által világosan bebizonyult, miszerint a folt csakugyan kevesebb hőséget lövelt ki, mint a fényes naprész. Daczára egyes ellenmondásoknak tehát, nagy valószínűség szól a mellett (teljes bizonyosságot csak mentői több számú észleletek adandnak majd); hogy a napfoltok a középhőmérsékre csakugyan lényegesen és észrevehetőleg hatnak, még pedig oly formán, hogy a napfoltokban szegény évek mindig melegebbek azon éveknél, melyek folytán sok napfolt tűnik fel. De még egy más fontos eredményt is nyerünk az észleletből, t. i. azt: hogy a napfoltok száma a középesömennyiséggel is egyenes arányban áll, vagyis hogy az eső mennyiségnek évi középmennyisége nagyobb, ha az illető év folytán számos folt tűnt fel a napon. — Végre még egy harmadik, nem kevesbbé érdekes eredménye az észleleteknek az, hogy a napfoltok a föld del ej ességére t. i. a delejtti naponkinti eltérésének mennyiségére és változására is lényegesen hatnak, még pedig oly formán: hogy a napfoltok szaporodásával a delejtti elhajlásának ingadozása is nagyobbodik. Dr. Albert Ferencz. A lissaboni 1755-iki nagy földrengés. Az újabb kor egyik legrémitőbb tüneménye azon földrengés, mely Portugallia fővárosát 1755. évi nov. 1-én hirtelen és váratlanul a romlás örvényébe taszitá. Hogy a szerencsétlenség nagysága s körülményeiről, mely Lissabon lakosait érte, Ítéletet hozhassunk, szükség egy pillanatot vetnünk a városra, mielőtt ama borzasztó nap bekövetkezett. Kiki tudja, hogy Lissabon London, Amsterdam és Hamburg után Európa egyik legkitűnőbb kereskedelmi piacza. A forgalom a földrengés kitörése előtt nehány évvel még élénkebb volt, mint jelenleg. A város a Tajo északi partján, hét halmon feküdt, s tekintete a folyó felöl fölséges volt. Ha a városban voltál, a világ egyik legszebb folyóját láthatód magad előtt; mert az egyik part jó fél német mérföldnyire volt a másiktól, s ez a víztükör vitte hátán a hajózó nép minden kincsét. Ez árboczerdő mögött regényes vidék terült el, gazdagon megajándékozva a természettől, vagyonos városok és falvaktól környezve. Az akkori Lissabon közel másfél mérföld hosszú volt. Volt fala 77 toronynyal, melyek habár semmi ellenséget sem tartóztathattak vissza, de a városnak tiszteletreméltó alakot kölcsönöztek. A folyó felé volt e bástyának 26, a belső része fele pedig 17 kapuja. Volt vára, egy erős, régi épület, mely magas hegyen állt, s részint nagyszerűsége, részint kellemes arab ízlése által tűnt ki. A nemességnek nagyszerű, négyszög kövekből épült házai voltak, gyönyörű kertekkel, melyek a4városnak nagy ékül szolgáltak.
