Eger - hetilap, 1864
1864-01-21 / 3. szám
22 ezek mellett eltűntek a közönséges épületek. A városban volt 40 templom a főtemplomon kívül, mely a halmok legmagasbikán állt, és ezért a távolból fölségesen tűnt ki; egy ó-góth, de belsőleg rendkívül költségesen fölékesltett épület. A szerzetesek számára volt 25 kolostora, 18 apáczazárdája, és mintegy 130 más papi épülete. A szegények számára nagyszerű ispotályok valá- nak berendezve. A királyi palota a folyó felöl pompás kilátást nyújtott; fekvése igen előnyös volt, minthogy a hajók ablakai előtt horgonyoztak, honnét mindazon hajókat lehete látni, melyek a nagy kikötőbe bevonultak, vagy abból elvitorláztak. E palota egy négyszög egyik oldalát képezé; a vámház, mészárszékek, a gabnapiaez sat. a másikat. E piaczon tartották hajdan a bikaviadalokat. Az utczák kivétel nélkül keskenyek voltak. A jeles kikötőben tízezer hajó horgonyozhatott egyszerre, és oly mély volt, hogy a legnagyobb hajók is egész biztosságban lehettek a palota előtt a 18 öl mélységű vízben. A bemenetet két kapu védte; a sz. Julián, mely a partra van építve, és a Torre, mely egy vizövedzett védgáton állott. De a kikötő leghatalmasabb védve volt, és az jelenleg is azon korlát, vagy homoktorlasz, mely egyenesen előtte terült el, és mindazon hajókra rendkívül veszélyes volt, melyek tapasztalt kalauzokkal nem bírtak. Ilyen volt Lissabon 1755-iki nov. l-éig. Reggel még egyike a legszebb, leggazdagabb, legnépesebb városoknak, és estére romhalmaz, gőzölgő égéshely, beláthatlan halottmezö. E végzetteljes reggelen az ég vidámabb, mosolygóbb volt, mint déli Európa boldogabb határán közönségesen lenni szokott. Teljes szélcsend állott be, de 57 perczczel 10 óra után az utczákon dübörgés hallatszott, mintha kocsik gördültek volna alá; és rögtön megindult a föld erős, hullámzó mozgással. Épen mindenszentek ünnepe volt; a lakosok közöl számosán a templomokba gyülekeztek, a mint a szerencsétlenség kitört. Tiz percznyi rövid idő elegendő volt arra, hogy a legszebb paloták, a legpompásabb templomok és magánépületek siralmas romokká változzanak, melyek alatt ezrek lelték halálukat. Mindjárt az első rohamnál összeomlott a casa santa, és az inquisitio épülete. A királyi palota sem járt jobban; mindazon kincsekkel, miket magában rejtett, elnyelte a föld ; oly kár, melyet egyedül mintegy négy millió tallérra lehet becsülni. Szerencsére a királyi család épen Belemben, egy gazdag kolostorban volt, Lissabontói nyugatra, a Tajo torkolatánál. A pompás jezsuita-collegium romjai alá temette a szerzet minden bennlevő tagját. Még nagyobb volt a szerencsétlenség, és fölszámithatlan a kár a vámház közelében, hol a hosz- szu, kövezett rakodópart terült el. Ide rakták ki a gazdagon felszerelt brazíliai, keletindiai és afrikai hajók a ritka czikkekkel teli bőröndöket, ládákat és zsákokat az északi világ használatára. Czukor, indigó, elefántcsont, aranypor, gyapot, selyem, kávé, fahéj, szerecsendió, fűszerek, china és japáni porczellán, finom fák, drágakövek, gyümölcs, drága festékek, egyaránt feltalálhatók voltak itt, melyekhez az európai iparszorgalomnak Lyon, Birmingham, Nürnberg, Boroszló, Chemnisz, Solinger, Elberfeld, s más gyárvárosokban előállított nagyszerű eredményei járultak. E jószágok körül nyüzsgött hajnalhasadat óta késő éjig több mint hatszáz őr, hajós, szolga, hivatalnok, tengerész, hordár, ra- kodár, szerecsen, török, örmény, zsidó és keresztény, Európa minden tartományából. A föld megindul, s egy pillanat alatt el- sülyed e rakpart, a nélkül, hogy egy lélek megmenekülne; viz foglalta el helyét, és a nagy térnek minden nyoma elenyészett. A rémület, kiabálás és jajveszéklés, mely minden oldalról előtört, leirhatlan. A nép futkosott az utczákon, az ég felé terjesztve karjait, segedelemért könyörögve. Sokan a nyíltabb térek és országutak valamelyikét igy akarták elérni, és a nagyrész félmeztelenül futott a romokon keresztül. Aggastyánok, nők, gyermekek, betegek, kik még kórágyaikon feküdtek, megfultak a nélkül, hogy valaki segélyt nyújthatott volna nekik, vagy szét- zuzattak, eltemettettek, és igy a legborzasztóbb halálra, az éhhalálra lőnek kárhoztatva. A lovakat és barmokat nem lehetett visszatartani; szétszaggatva kötelékeiket, sikertelenül igyekeztek gazdáikkal megmenekülni a romlás elől, mely kikerülhet- lennek látszott. Egész csoportok, melyek futásban kerestek menedéket, temettettek el a cserépzsindelyek, vagy épületkövek záporként hulló tömegétől, vagy a szétomló épületek romjaitól zuzattak szét. Egy sereg a terrera de pássá felé futott, a királyi palota előtti térre, hogy innét hajókon meneküljön, de hirtelen visszavonult, mert a Tajo e pillanatban 20—30 lábnyira emelkedett. E nap borzasztó csodái közé tartozik az is, hogy e folyam villámgyorsasággal emelkedett és hanyatlott vissza. A hajók, melyek hat ölnyi vízben horgonyoztak, a puszta földön találták magukat. E leirhatlan borzasztó dagály és apály aznap négyszer tért vissza. Nehány kisebbszerü hajó azonnal elmerült. A királyi hajógyárból az ár minden épületfát, árboczot, bordót tovasodort, az egész roppant hajókészlettel együtt. A városban borzasztó poroszlopok keletkeztek az összeomlott utczákon. A hagyomány azt mondja, hogy a nap nehány pillanatra elhomályosult általok, s oly sötét lett, mint a sötét éj: uj rémjel az annyi borzasztó jelenet közt. Továbbá azt mondja, a mit könnyen gondolhatunk is, hogy mindenütt folytonos aggodalomkiáltások törtek ki, s hogy minden kebel érezte a halál jajkiáltásait, melynek ezerféle alakját látta maga előtt. A pusztulás eme jelenetei után, mely a szerencsétlen lakosokat körülvevé, borzasztó szünet állott be. A porfelhők szétoszoltak, a megmenekültek szerencsekivánatokat hallattak, mig mások rokonaik veszteségei fölött bánkódtak; gyermekek, nők, barátok összekulcso- lák kezeiket; szülök térdeltek le meghalt gyermekeik mellé. Sokan mintegy csodaképen menekültek meg a haláltól, a romok alól másztak elő, s élők közt találák magukat, mások szédítő magasságban csüggtek, a rombadőlt házak gerendái s párkányzatába fogózva, és segélyért könyörögve. Egy egész sereg megcsonkított, vérző és haldokló szerencsétlen tölté be a léget jajaival, sírásával, imájával... Nehány perez múlva következett a második roham. Azon kevés ház, mely itt-ott még állt, rémitőn hajlongott jobbra-balra, mint a hajó árbocza vihar alkalmával. A kik megmenekülésöknek örvendhettek, újra kegyelemért esdekeltek az éghez, s a lehető leggyorsabban igyekeztek menekülni a romok közöl. A mint a templomokhoz értek, uj okuk volt, Istennek, csodálatos megmenekülésükért, köszönetét mondani, mert borzalommal látták, hogy kik oly nagy számmal menekültek ide, legnagyobbrészt e nagyszerű épületek leomlott tornyai, tetői és kövei alatt lelték sir- jokat. Nem sokára egy harmadik erős lökést lehete érezni. A menekülők nem állhatták többé lábaikon, le kellett feküdniök, vagy térdelniük. Borzalom, tévelygés, jajkiáltások, segélykönyörgés és menekülés nagyiták a jelenet rémületét s a nyomor nagyságát. A szomorujáték soká tartott még, mert még tűz is nagyitá a veszedelmet és az elemek háborgását. Nehány óra múlva minden el lön torlaszolva a tűz által, mely a rombadőlt város több, egymástól távolabb eső részében tört ki egyszerre, s a következő éjen Lissabon minden épülete lángokban állott. Minthogy senki sem oltott, a tűz mindig tovább terjedt, és a meddig táplálékot talált, mindent fölemésztve, teljesen koldussá tévé a fönnmaradt lakosságot. A szél igen erősen fútt, s áthordta a tüzet egyik ut- ezából a másikba, nyolez napig dühöngve, különösen avárosszü- kebb részeiben. A népségnek félmeztelenül kellett a szomszéd földekre menekülnie. Minden áruezikk, bútor, ruha összeégett. Az aggodalom mindenkit egyenlővé tett: az udvari cselédségnek, a népnek, apáczáknak, szerzeteseknek különbség nélkül kelle megnyugodni a szabad ég alatt; egyenlően kelle átélniük az idő vi
