Eger - hetilap, 1864
1864-05-12 / 19. szám
147 az egyházitól különválasztani. Miután tervének az ország | előkelőit megnyerte, és szerencsés volt a czár placetumát is kieszközölni, Bécsből azon rendeletet küldé a „feketehegyek“ senatusához: „kérdeztessék meg ez ügyben a nép akaratja.“ A nép Danilo óhaja szerint szavazott. Ekkor használt először diplomatikai szólamot a senatus, a végzést ekkép indokolván: „hogy Csernagora államin- tézvényei a század és civilisatio igényeivel ö sz han g zásba j őj enek.“ Midőn Danilo Cettinjébe megérkezett, a nép nagy kitüntetéssel fogadta, és a két tőhatalomnak különválasztása ténynyé lett. A czár ezen egyenes beavatkozása Montenegro ügyeibe a Portát igen bántotta; Montenegro tényleges függetlensége, melyet eddig sem a szultán, sem az európai hatalmak nyíltan el nem ismertek, úgyis rég szálka volt szemében; idejárulván: hogy a fekete-hegyiek elbizakodva a czár pártfogásában, rablókitörést tettek a török birtokokra, és Zubljak várát feldúlták, azért Omer basa vezérsége alatt sereget küldött megfékezésökre. Danilo megelőzte őket, s 1000 fegyveres haddal elfoglalta Zubljak várát a skutarii tónál, és az albániaiakkal megütközött. így kezdődött a montenegrói háború. Ekkor Ausztria a török határok közelében figyelő hadtestet állított föl, s gr. Lei- ningen altbnagyot határozott követelésekkel Konstanti- nápolyba küldötte, csaknem egy időben érkezett Stambulba Mencsikoff admirál is híressé vált paletot-jában, a sz. sir s Montenegro ügyeiben a czár igényeit előadni. Montenegro ekkor megszabadult a töröktől és kitört nemsokára a keleti háború. A párizsi békeértekezleten az orosz követ kinyilatkoztatta: „mikép Oroszország viszonya Montenegróhoz csupán a két ország kölcsönös sympathiáján és a czár jóakaratán alapszik.“ E nyilatkozat Danilot ki nem elégité, azért Párisra vetette szemeit, honnan jó szót nyerve, 1856-ban Wukovics ezredest Párisba küldé, ki a kis her- czeg számára montenegrói fegyvereket vitt ajándékba, nemsokára megjelent ott maga Danilo fejedelem is, az ő hitvese D a r i n k a, egy trieszti kereskedő szép leánya, kíséretében és szívesen fogadtattak. A franczia lapok ekkor kezdték pengetni: hogy Csernago- rának joga van azon délfelé fekvő földterületre, mely a Bojana torkolatáig terjed, ezt kívánja a földrajzi fekvés is; hogy a montenegrói kérdés európai ügy, melyet el kell intézni méltányosan. Danilo lelkén ezek után gyönyörű ábrándok vonultak át: egy délszláv birodalomról álmodozott, melynek központja Montenegro lenne! O nem kevesebb akart lenni a „fekete hegyek“ között, mint Napoleon Francziaországban, nem is maradt tétlen ennek valósításában; de — ember tervez, Isten végez: 1860-ban a cattaroi tengeri fürdőket használván, auguszt. 11-kén egy montenegrói tőrrel vetett véget életének. „Sok ember száll sirjába — mondja b. Eötvös J. —- azon meggy őződéssel, hogy kedvező körülmények között ő is kitűnő, sőt nagy férfiúvá válhatott volna.“ Danilonak nem volt ideje az ellenkezőről meggyőződni. Utódja a „fekete hegyek“ között Pet- rovics Njegosch Miklós lett, ki Párisban növeltetvén, leginkább franczia befolyás alatt áll. Vessüuk még egy pillantást ama „törvény-könyvre“, melyet Danilo 1855. april 23-án hirdettetett ki Cettinjeben. Mindössze 95 czikkből áll ez. de egyes pontjai inkább jelzik, mint egyéb részletek, azon műveltségi fokot, melyen e hires kis ország jelenleg áll. A 18. §.igy szól: „Háború idején köteles minden ember, hazánk ellensége és szabadságunk gyilkosa ellen fegyvert ragadni. A ki ezt tenni vonakodnék, attól a fegyver gyalázat jeléül elvétetik egész életére, és asszonyi szoknya viselésére Ítéltetik. “ Továbbá: „Minden hazaáruló, ki az ellenséggel tart, vagy annak érdekében a népet lázitja, két hiteles tanú vallomására azonnal agyonlövessék. Az ily gonosztevőt mindenki szabadon megölheti, mihelyt bizonyossá lett, hogy az hazaáruló, és a hatóságtól üldöztetik.“ „A ki roszakaratból egy ártatlant fegyverrel vagy bottal megsebesít, s abban akar vitéz tettet feltüntetni, miben semmi vitézségnek helye nincs, a sértésért kettős bírságot fizessen: a kéz vagy lábon tett bénitásért 100 tallért, ha nem szándékosan tette, 50 tallért; ha fejét betörte vagy szemét kiütötte, 60 tallért, e mellett a gyógyítás költségeit is viseli.“ E törvénykönyv tiltja a vérboszut és csak azon gyilkosokat engedi bárkitől agyonlövetni, kiket a törvény üldöz ; tehát nem szabad a gyilkosnak sem testvérén, sem rokonán boszut állani, kiknek semmi részök nincsen gonoszságában. A párbaj megengedtetik, de nem a nép előtt, sem közönséges tanuk előtt. . . A gyújtogató halállal büntettetik, a megkárositottnak joga van őt megölni. „A ki ezentúl nyakára követ kötve jelenik meg a törvény előtt panaszt tenni, testi büntetést kap, akár bűnös, akár ártatlan. A ki egy tolvajt tetten kapván agyonlő, 20 tallérral jutalmaztatik. Meghalt-e vagy csak megsebesült az ? többé kérdés alá sem jöhet. “ Ily szellemben szól e törvénykönyv, de igy kell a montenegróiakhoz beszélni annak, ki felettük uralkodni akar. E. Fővárosi tudósítás. Pest, május 8-án. Sokat, nagyon sokat kellene még teremteni Pesten, hogy csak kissé is megközelíthesse a külföld nagyobb városait. Nem tudni, a város anyagi szegénysége, vagy pedig a szükséges erély és tevékenységi szellem hiánya oka-e annak, hogy oly kevés történik a város elöljárói részéről a szépités és emelés érdekében. A mire máshol maga a hatóság szokott vállalkozni, itt mindig magánosoknak kell kezdeni. A nagyobb városok benső közlekedésének könnyeb- bitésére, a lóvaspályák eszméje és kivitele külföldön már régi dolog. Nálunk e tekintetben is, magánosok részéről, most történnek az első lépések, és pedig mindjárt két vállalatra nézve. A mily hasznosak lesznek ezek a testvérfővárosra nézve anyagilag, úgy meg fognak felelni a mulató közönség kirándulási kedvének is. Az egyik a szénatérről indulva, a váczi- és országúton, a vasúti indóház mellett egész Új-Pestig haladna, másik pedig Budát kötné össze Nagy-Téténynyel. Idővel a főváros és környékének főbb pontjait összekötő hálózat fejlődhetik ki e vállalatokból, s azért örömmel üdvözöljük, s örömmel üdvözölheti Buda-Pest, mint olyanokat, melyek mintegy megkezdéséül szolgálnak a külföldi any a-városokhoz hasonló fejlődésének. Mint a „Hirnök“ bécsi levelezője értesül, a Pesten tervezett „magyar ipar bank“ létesítéséhez kivántató előintézkedések megtétele, az érdekeltek kérelme folytán, legközelebb engedélyeztetett. A Széchényi-szobor bizottmánya nevében gr. Dessewffv Emil, mint elnök, iratot intézett a városi *
