Eger - hetilap, 1864
1864-05-12 / 19. szám
146 tárunkhoz kerültek, s 1859-ben az egri főkáptalan saját könyvtárát is a megyeinek átengedni szíveskedett; hanem nmlgu érsekünk még Zsisvay Márton egri plébános, Fejér János ez. kanonok, Dinkay Pál főesperes, Goczigh Károly és Makáry György tanárok hátrahagyott könyvtáraiból a javát készpénzen megvétetni, s azonkívül saját jeles könyvtárának nagyobb részét is a megyei könyvtárnak ajándékozni s azonnal átengedni kegyeskedett. Ezenkívül Perger János prépost s kanonok, Naidhart Antal, érd. érseki jószágigazgató, Dobrányi Ignácz, Eger város főorvosa s az egri kaszinó-egylet könyvajándékokkal kedveskedtek könyvtárunknak. így történt, hogy a könyvtári helyiségek szaporítása szükségessé vált; ennélfogva nmlgu főpásztorunk elrendelni kegyeskedett, hogy a 7-ik osztálynak egykori hallgatóterme, mely a könyvtári főteremmel azonegy emeleten van, s 46 □ ölnyi területtel bir, könyvtári mellékteremmé alakíttassák át. A czélszerüen fölszerelt termet 1860. év tavaszán vettem át, az 1852. év óta összegyűlt növe- déket benne fölállítandó. E fölállítással, melynél a szakrendet követém, s a szükséges czimtározással múlt 1863. évi okt. havában készültem el. Most az uj teremben 10,531 munka van felállítva 12,155 kötetben. Mi a czimtározást illeti, általam 1852. óta 23,477 kötetbe foglalt 17,227 munka lajstromoztatott, s az ekként keletkezett 24, nagy ivrétü kötetnyi czimtár 4500 ivet foglal magában. Könyvtárunknak egyik hiánya az, hogy meghatározott, biztos évi jövedelmet nélkülöz, mely az uj irodalom sokféle s gazdag termékeinek kellő aránybani megszerzésére fordítható volna; jelenleg azonban segit e hiányon érsek urunk ő nmlgának bőkezűsége, ki az alap csekélységét azáltal kegyeskedik pótolni, hogy rendesen a saját válogatott könyvgyűjteménye részére vásárolt uj, nem ritkán drága munkákat a megyei könyvtárnak átengedi, s igy annak osztályát mindenesetre gyorsabban és hatályosabban gazdagítja, mint az a nagy alapitó halála óta bármikor is történt. E magas pártfogás következtében minden tudomány újabb irodalmi szaka legalább nehány főmunka által van képviselve, s intézetünk, mely azelőtt inkább a lefolyt századok szellemi termékeinek raktára volt, lassan ugyan, de biztosan közeledik az egyetemesség azon fokához, melyen, ha elérendette, az uj tudományos irodalom legjelesb szüleményeinek is válogatott raktárává fog válni. Isten áldja meg érette az egyháznak e jeles főpapját, a hazának e derék fiát, s engedje meg, hogy bőkezű pártolásának gyümölcsein még a késő utókor is örvendhessen, ezeket az emberiség művelődése magasztos czél- jára használhassa ! Dr. Albert Ferencz. Montenegro. (Vége.) A rablókalandok s vérengzések a török ellen legnagyobb dühhel a 17-ik század végén törtek ki. Erre okot egy különös történet adott. A montenegroiak, azon kisszámú katholikusokat kivéve, kik a Kné ka-völgyben laknak, a görög n. e. vallásnak hívei, püspökük a 17. század végén, egy uj templom fölszentelése végett, török Albániába meghivatott. El is ment, de a skutarii basa elfogatta, és karóba akarta huzatai ; csak nagy váltságdíjjal sikerült a halált kikerülnie, de a karót azért a vesztőhelyre vállán ki kelle vinnie. Midőn az ősz főpap hivei közé visszatért, s könyek közöt elmondd a vele történt rettentő eseményt, a fekete-hegyiek boszut esküdtek minden török ellen, és azt határozták: „hogy minden montenegrói lakos azon rokonát, ki előbb mozlimmá lett, köteles vagy visszatéríteni s megkeresztelteim, vagy megölni,“ és: „hogy országukban ezentúl más urat a vladikán kívül nem fognak ismerni.“ Ezóta a minden oroszok czárja a hit- és fajrokonokat védszárnyai alá fogadta, és őket tetszése szerint n török ellen használja. Már 1799. óta az orosz kormány „egyházuk fentartása“ czime alatt évenkint 1000 darab aranyat adott nekik. Ezt Miklós czár uralkodása kezdetén 40,000 írtra emelte. Montenegróban az első századokban világi fejedelmek uralkodtak, kik sok véres csatát vívtak, a törökök ellen, és függetlenségöket megvédték. Csak maga Cser- nojewits István, Ivánnak fia 63-szor győzelmesen csatázott velők; de unokája, György, nagyobb török haderőtől szorittatva, kénytelen volt uralmát a nép előtt letenni, és azt 1516-ban az ország főpapjának átadni. Ekkor kezdődött a theokratiai uralom, mely az egyházi és világi főhatalmat egy személyben, a vladikában központosította. A török ekkor Montenegrót a skutarii basaságba keblezte be. A v 1 a d i k a szó a görög k y r i o s-nak (ur, uralkodó) szláv fordítása, s valamint Szerbiában, úgy itt is a püspökök czime volt. Germán püspök a fejedelmi méltóság átvétele után is megtartá e püspöki czimet, s példáját utódai is egész 1851. végéig követték. A Petrovics Njegoscb család a 17. század végén kezdett uralkodni, s belőle sok vitéz, művelt és derék fejedelmet nyert e kis ország. Leginkább kitűntek I. és Il-ik Péter. Az első, hogy országában rendet csináljon, s a lakosok szilajságát megtörje, összeszedvén az ősi szokásos törvényeket, egy katonai s polgári törvénykönyvet szerkesztett 1798-ban. Ekkor a vladika mellé egy világi kormányzó (upravitelj) rendeltetett, mely méltóság a Ra- donjich családban örökös lett. Ez vezette a fejedelem nevében a világi ügyeket, melyek ha fontosak voltak, és az egész országot illették, a nép gyűlése (skuptsina) határozott. . . II. Péter (+ 1830) hozta be a 12 tagból álló se- natust, mely a törzsek előkelőiből és fejei közöl (glavari) a nép által választatik; maga mellé 30 fejből álló testőrséget rendelt, kik a legfőbb családok fiai közöl neveztettek ki, ezek saját költségökön fegyverkeznek és 80 írt évi dijt húznak. Kapitányuk első katonai rangot viselt az országban. 0 hozta be a 420 tagból álló nemzetőrséget, kik a kerületekben (náhia) felosztvák s tiszteik, mint békebi- rák, a kisebb ügyeket elintézik, és a senatus rendeletéit végrehajtják. E mellett több népiskolát és egy könyvnyomdát is állított Cettinjében. E derék fejedelemnek szigorral és eszélylyel sikerült rendbe szedni a szilaj feketehegyieket. Midőn haláloságyán feküdt, népét megeskiid- tette, hogy félévig mind maguk között, mind a törökkel békében fognak lenni. Szavukat megtarták, s intézményei ezalatt jobban megszilárdultak. Az utolsó vladika 1851. okt. 31-kén meghalván, utódául Petrovich Njegosch Danilót nevezte. A fejedelmi méltóság e családban örökös, de mert a vladika egyszersmind püspök lévén, az egyh. törvények szerint nem nősülhetett, utódját eddig végrendeletében nevezte ki mindig a családból. Választása rendesen legközelebbi unokájára esett. 1852. óta öröködési törvény határozza meg a következő uralkodót. A fiatal D a n i 1 ó Bécsben növeltetvén, némi műveltségre tett szert, és elhatározta: a világi főhatalmat
