Eger - hetilap, 1864

1864-04-21 / 16. szám

122

után hagyott. De minthogy a könyvnek, kivált ha gazdája nincs, pártfogója igen hamar akad, kiszemelvén némelyek a válogatott könyvtár javát, jónak látták, azt maguknak megtartani. Hasonló sors érte a Poczik, Zábráczky, Eger- szeghy és más elhalt főpapok s kanonokok után maradt könyveket, is.

Fuchs érsek, s már előbb a püspöki szék üres volta alatt, Balogh József alkonyvtárnok, minthogy az addig készült czimtáiak részint bevégezve nem voltak, részint pedig a könyvek folytonos szaporodása miatt hiányosakká is váltak, uj czimtár készítéséhez íogott. E munkában hat évig fáradozott e szorgalmas pap, de azt be nem fejezheté, mert 1805-ben, az Egerben szállásoló katonaság közt dühöngött járványbetegségnek ő is áldozatul esett.

E czimtár néhány töredékét Mészáros György kanonok s akkoron könyvtárigazgató beköttette ugyan; de mivel azon alkalommal, midőn a fels. császári ház tagjai

1809-ben a hóditó Bonaparte elől menekülvén, udvari kíséretükkel együtt, Egert választották menhelyiil, s számukra több helyiség a lyceumban is kiürittetett, a könyvtár pedig minden udvari számára folyton tárva állott: az a kellő felvigyázat és szoros rend hiányávali használat által, főleg miután más mindenféle ember is élt a kedvező alkalommal, végre oly zavart állapotba jutott, s annyi veszteséget és csonkítást szenvedett, hogy ama, nagy fáradsággal készitett czimtár legfölebb csak arra szolgálhatott, hogy a könyvtár nagy vesztesége és zavara belőle kitűnjék.

De még e csapás sem volt elég. Valami Pulay Farkas, miután növendékpapnak fölvétetett, tollnokul rendeltetett a könyvtárhoz. 0 az akkoron Egerbe belebbezett franczia hadfogoly-tiszteknek, sőt más egri lakosoknak is, a könyvtár könyveit kellő elővigyázat nélkül, sőt kötelességellenesen kikölcsönzé, s azok visszaszerzésével oly7 keveset gondolt, hogy általa s gondatlansága következtében, könyvtárunk sok jeles s drága könyvet vesztett, s még többet vesztett volna, ha megtudván lelkiismeretlen kezelését, ki nem adnak rajta. A mint hold. Tittel Páltól, hazánk egyik legjelesb tudósától hallottam, sok egri ember bizonyította akkor, hogy szemeikkel látták, mint vitték magukkal a franczia hadfoglyok a könyvtár jelesb könyveit hazájukba. E veszteség leginkább a franczia köny7veket érte ugyan, de sok másnyelvü könyv is egyúttal odalett, mert a franczia tisztek rovására mások is tulajdonítottak el maguknak, a mit lehetett, látván, hogy a köny- nyelmü Pulay a könyvtár csonkitásával mit sem gondol.

(Folytatása követk.)

—----------- Dr. Albert Ferencz.

Orosz viszonyok.

IV.

Urbér és alkotmány.

Alig van rejtélyesebb valami az önkényuralom adta reformnál. A kormány az államéletet s kormányzási for- mát, mint a kiskorától szobában nevelt madarat, kalitban tartja, s hogy az „ignoti nulla Cupido“ elve szerint fogalmai ne tisztuljanak, szorgosan óvja azt a szabadabb intézményekkel ellátott külfölddeli minden érintkezéstől. Ez elszigetelést Oroszországban, annak topographicus fekvésénél fogva, meglehetős biztossággal lehetett életbe léptetni, mert csak nyugat felől nyílik a látkör műveltebb világrészekbe, honnét határai által Svéd- és Poroszországgal a közösen birt Keleti tengeren, Ausztriával s a Dunaifejedelemségekkel pedig a Feketetengerről közlekedik. Oroszország érdekei azért különösen a Feketetenger partjainak

orosz határszélekkel beszegélyezését sürgősen parancsolják, hogy mig Ázsiában befolyását biztositja, Indiában az angol uralmat aláássa, az útlevelet nem kérő felvilágosodásnak koron- s helyenkint torlaszt emeljen.

E mandarin-status különösen a német határszéleken akart kereskedelmi védfalakat emelni, inkább számitó politikából, mint kereskedelmi érdekek óvása miatt. Nem felejtheti az 1826-ki vizsgálati bizottmányok fontos jelentését, melyből kitűnik, hogy az 1813 —1815. évi háborúk után Németországból visszatért orosz ifjúság szabadabb eszmékkel saturálva jött haza, melyek sokak szivében jó földre találtak, s a politikai viszonyok átalakítására első lendületet adtak. — Az eszmevész ellen emelt kordont megelőzte s lehetlenné tette az európai cultura előhala- dása, melynél fogva az értelem és humanismus legyőzte az előítéletet s szolgaságot, s a feudális viszonyok megszüntetése által Európában egy jobb kort, egy uj aerát teremtett. A népet kapcsokba szoritó kormányformát, mint taplót óvták a szikrától, de azt teljesen megóvni nem lehetvén, a mint abba az érintkezés által a felvilágosodás szikrája beleesett, azt többé eloltani nem lehete, s ha tüstént nem is, de később el kell magától dobnia.

Mivel erős akarat s elhatározott szándék nincs, nem is lehet üdvös és korszerű reformok behozására, úgymint melyek az autokratia elvét előbb-utóbb elnyeléssel fenyegetik : innét a politika és társadalom mezején életbeléptetett minden újítások azon kényszerűség színét viselik magukon, mely7ből láthatjuk, hogy az idő és szellem elodáz- hatlan követelését félrendszabály7okkal kielégítik ugyan, de azokon az uralkodói bölcseség és jó akarat motu pro- prióját fel nem ismerhetjük. Szóljon a történelem. -- A socialis viszonyok 1842-ben tényleges változáson mentek keresztül, egy ukáz hirdette a jobbágyok felszabadulását, melynek erejénél fogva a most már szabad birtokélvezet joga számukra önálló állást biztositandott. Ez volt az egésznek látszó félrendszabály, most jő a főelv körülbástyázása. A lánczok még csak megcsördtiltek, de le nem hulltak, s ime megjelenik egy7 másik ukáz, s ennek szavai az elsőt értelmezve, a szép reménynek s közel hitt valónak szárnyait szegék, s oly korlátokat állítottak fel, melyek a szabadság élvezetét ép úgy akadályozták, mint mikor a fogolyról leveszik a vasat, de őt magát szorosan őrzik. Ez okozta, hogy a külföld, nevezetesen Németország, a mily dicséreteket mondott az elsőre, oly megdöbbent, néma tanúja lön a másodiknak, s nem arrogálván magának Oroszország belsejének tökéletes ismeretét, Ítéletét azon hatástól fiiggeszté föl, melyet e rendelet a gyakorlati életben előidézendő volt. Sokan a dolgok akkori állásában a személyes szabadságot nem is ohajták, mert a gyűlölt katonai összeirást, az államhivatalnokok önkényrét s általában a rendőri kormányzat nyűgös rendszerét az egyéni szabadság drága árául tekintették. Később a külföldi lapok tudósításai a rendelet értelmét szellőztetvén, azon alapos hírrel mint commentárral szolgáltak, hogy az első ukáz a czár önkényes elhatározásának volt kifolyása, mig a másiknak mint függeléknek kiadására nagy befolyással volt azon hatás, melyet az első a nemességre tett. E leverő hatást kelle tehát szelídíteni s mérsékelni a nemességnél, mely nem annyira sajnálta anyagi veszteségét, mint inkább azt, hogy politikai befolyása — melyet jószága, értelmisége, s az adóbehajtásban kifejtett erélyével csakugyan nagyon kiérdemlett — igen megcsökkent.

E történet után közel 20 évre, t. i. 1861. febr. 19-én jött ki a decretum a jobbágyok felszabaditását illetőleg, s