Eger - hetilap, 1864

1864-04-21 / 16. szám

123 azt két év alatt befejeztetní rendeli. Már e mozzanat a tróntól kezdve mindenütt változásokat mutat fel, s hord- erejét növeli és a szándék komolyságáról tanúskodik az azzal csaknem együttesen megindított reformok egész se­rege. Például a tanodák megszaporittattak, s a tanonczok közé a szegényebb sorsuak is fölvétettek, a sajtó szabadab­ban mozoghatott, a testi büntetések eltöröltettek, s mind­ezeknek koronáját tévé az igazságügyi reform behozatala: a közigazgatás a törvénykezéstől elválasztatott, a vádlot­tak fölött esküdt törvényszékek kezdtek bíráskodni. — E nagy haladás jelentőségét annálinkább elismerhetjük, mint­hogy Oroszországban a 47 millió jobbágyból 21 millió földhözragadt volt, s csak két milliónak volt némi birtoka, a többi vagy urasági vagy koronái paraszt név alatt sem­mi földet szabadon nem bírhatott, hanem a nemesség vagy korona javait bizonyos pénz- vagy termesztményért mun­kálta, s nem ment a katonáskodás terhétől, mint a nemes­ség születése által, vagy a polgár, ki a katonaságtól ma­gát pénzzel megválthatja. S ime azon ponthoz jutottunk, melynél fölemlithetjük, hogy az úrbéri viszonyok meg­szüntetése csakis akkor fogja megnyugtathatni a volt job­bágyokat, ha látják, hogy az úrbéri tartozások alól fel- szabadulásukkal a katonaságtóli felmentés karöltve jár. Mert szabadnak lenni, és sorozás alá tartozni, e két esz­mét egymás mellett megférhetlennek tartják, s a nap, me­lyen e hibás felfogásukat be fogják látni, Oroszország álla­potára nézve határozó lehet. (Hist, polit. Blätter, 8. Heft.) S valóban, ha meggondoljuk, hogy a szoros értelemben vett Oroszországban a kiáltó szükség daczára az ujonczo- zás már 6 év óta felfüggesztetett; nem kétkedhetünk, hogy maga a kormány is némi aggálylyal néz az eshetőségek elé, miket az ujonczozás megszakított fonalának már nem is remélt újból fölvétele előidézhet. Mi Oroszországban az alkotmány kérdését illeti, erre nézve tájékozási pontokat Írhatunk, szereplő egyéneket jellemezhetünk, sőt benyúlhatunk az egész kormányzati gépezet kellő közepébe, és még akkor is ezer oldalról lát­juk húzódni a felhőket, melyek az alkotmány napjának kora kisütését akadályozzák. A nagy tömeget, a lakosság zömét, nyers tudatlanságából ki lehet emelni s még a tan­rendszer készakarva elferditett hibás alkalmazásának ká­ros visszahatása is a nemzedékre csak késleltetheti a jó eredményt, de meg nem hiusitja. Nagyobb akadályul szolgál a társadalmi osztályok hiányos volta. E vázlat szűk körén kivül esik azon poli­tikai igazság megvitatása, mely szerint alkotmányos élet­ben az osztályok egymás közti viszonya kellü lánczolat szemeit képezi, úgy hogy magában véve minden egyes szem helytáll magáért, valamint a másikba öltve, azt erő­sítve, attól szintén szilárdságot s erőt kölcsönöz, s csak ily lánczszemek egyesítése szüli a compact erőt, a teljes öszhangzást. Ámde Montesquieu szerint, „az ázsiai kény­uralom öszhangzásában, vagyis minden kormányban, mely nincs mérsékelve, valódi szakadás létezik. A földművelő, katona, kereskedő, tisztviselő, nemes, csak az által vannak összekapcsolva, hogy az egyik a másikat ellenszegülés nélkül elnyomja; és ha ott egyességet látunk, az egyesül­tek nem polgárok, hanem holttetemek, melyek egymás mellé temetvék.“ (Folytatása követk.) Fővárosi tudósítás. Pest, április 17-én. A képzőművészeti társulat műkiállitása méltó ver­senytársa lett a régibb állandó műtárlatnak, s kivált mos­tani kiállítása sokkal érdekesebb és gazdagabb, mint amazé. Mindakét tárlatban a nyereménytárgyak vannak kiállítva, találhatni szépeket az állandó műtárlat képei közt is, de az elsőséget határozottan a képzőművészeti társulat nagyobb műbecsü tárgyainak kell adni. Némelyek állítják, hogy a régibb „műegylet“ hanyatlik, és sokkal csekélyebb pártolásnak örvend, mint azelőtt. Ennek okát könnyű megfejteni. A képzőművészeti társulat rövid léte­zése óta már eredményeket is képes fölmutatni a hazai művészet előmozdítása és a hazai művészek pártolása körül, mig a műegylet x-égebben, midőn még nagyobb pártolásban részesült, a külföld festőinek adott elsőséget. Igen természetes, hogy mindazok, kiknek a hazai művé­szet emelkedése fekszik szivükön, a képzőművészeti tár­sulat felé fordulnak. A bécsi olasz opera ajánlatot tett a nemzeti színház­nak, hogy kész volna junius hónapon át szinpadunkon vendégszerepelni. Miután ez azonban csak tetemesen föl­emelt árak mellett történhetnék, az igazgatóság igen he­lyesen teszi, hogy megfontolással jár el ez ügyben. Műél­vezetben mindenesetre részesülnénk , de nem szabad a szinház anyagi érdekét sem szemelől téveszteni. A Ruston-Luczenbaclierféle hajók a cs. kir. szab. dunagőzhajózási társulatnak adattak el. A magyar gőzha­józási vállalat ezen beolvasztása valószínűleg a közönség kárára történt volna, ha újabban nem értesülnénk, hogy a Ruston-féle hajók eladásával üresen maradt tért egy ala­kuló dunagőzhajózási társulat akaxja elfoglalni. Az érdek­lettek már tanácskozmányt is tartottak e napokban. A vállalat élén gr. Zichy Nándor áll. Herczeg-primás ő eminentiája tegnapelőtt főváro­sunkba érkezett, s budai palotájába szállt. A Szent-István- Társulat közgyűlésére jött elnökölni, mely aprilhó 19-én délelőtti 9 órakor a pesti központi papnövelde könyvtárá­nak helyiségében fog megtartatni. Érdekes hireket közölnek a lapok a bécsi kiállítás­ról, mely a magyarországi szűkölködők javára april 14- kén nyílt meg, s mely mind fényre, mind pedig ered­ményit nézve valószínűleg egyenlő rangban álland a pesti bazárral. Számos, különösen minket magyarokat érdeklő történeti régiség van kiállítva. A pénztárnál az első na­pon Pallavicini őrgrófnő, gr. Széchenyi Karolina, s ké­sőbb Wenckheim grófné és Erdődy-Obendorf grófné mű­ködtek. A magyar tudományos akadémia e hó 11-én tartott összes ülésében azon pályamunkák mutattattak be, me­lyeknek beküldési határideje márczius 31-én telt le. Osz- szesen tizenegy rendbeli pályázatnak volt határnapja, melyek közöl hái-omra nem éi’kezett be pályamunka. Leg­több pályamű érkezett be M. Annaeus Lucanus Pharsali- ajának fordítására, és a „füvészet alapvonalai“-ra. To­vábbá a titoknok fölolvasta Vámbéry Ármin Teheránból irt levelét, melyben veszélyes útja kalandjaii-ól s kutatása eddigi eredményeiről szól, s egyúttal Írja, hogy a tavaszra hazánkba visszatér. Az egyetemi ifjúságnak az egyetemi könyvtár rende­zése ügyében beadott folyamodványának csakugyan lett eredménye, mert a helytartótanács rendelete folytán ezen rendezés nemsokára be fog következni. H. Á. *

Next

/
Thumbnails
Contents