Eger - hetilap, 1864
1864-04-07 / 14. szám
107 volna a lőpor aknáját fóllobbantani, most, midőn Oroszország tnlterjeszkedése s Konstantinápoly felé repülő vágyai constatálva lőnek, a whig-miniszterium, Palmerston- nal élén, az egészet magánügynek bélyegezvén, azt a béke ölébe takarta. Mindamellett is holt betű maradt a szerződés, mert az orosznak nem volt bátorsága azt életbe léptetni Anglia ellen, kinek viszonya Francziaországgal mindinkább szilárdult. — Pis most reflectáljunk egy szép jelenetre, mely mig egyrészről tárgyunkhoz tartozik, másrészről azt mutatja: hogy az események lánczolatát nem a véletlen, hanem vagy a gondviselés keze szövi, vagy a viszonyok természetes fejlődésénél fogva azt szövődni engedi, a történelmet pedig úgy tünteti fel, mint a számitó politika legfőbb támaszát, a jövő kulcsát. Emlékezzünk vissza, pár hóval ezelőtt a jóniai szigeteket Görögországba visszakeblezték, s mi könnyen, mi minden rázkódtatás nélkül! s az angol ereszti ki kezéből azon szigeteket, melyekről a függetlenségi háború kezdetén a törököt a görög ellen hatalmasan segité. — E nagy változás s a szigetek békés átengedése onnan magyarázható, hogy valamint Anglia a görög függetlenséget inkább az orosztóli félelemből ellenezte, nehogy ez is a muszkának keleti továbbterjeszkedésére támpontul szolgáljon, úgy a már végrehajtott ténynél érdekében állott és áll, még a kereskedelmi vetélkedés félretételével is, e függetlenséget minél- inkább tökéletesiteni, hogy az orosz hatalom előnyomulása ellen Görögországban hatalmas gátat állítson. LordErski- ne már azelőtt kimondá a nagy szót: „Angliára u. m. nem volna nagyobb szerencsétlenség, mint ha Konstantinápoly Oroszország fővárosává lenne.“ Ki Mährlen : Geschichte unserer Tage könyvet bírja, 1833 — 35 évről a 20. kötet 424. lapján olvashatja, hogy a jóniai szigetek eme békés átengedése meg van jósolva Thiersch udvari tanácsos által, ki már akkor tanácsolta, hogy a jóniai szigetek legnagyobb részét Görögországgal egyesítsék. Tovább: „előbb vagy utóbb megjő az alkalom, melyben Anglia tanúsíthatja, vájjon állását s kötelezettségeit meg tudja-e Ítélni ? Ez akkor történik, ha a jóniai szigetek kérdése tárgyaltatni fog“ sat. Es csakugyan a jóniai szigetek nem Angliának engedtetnek át, ha a párizsi congressus idején Görögország már szabad lett volna. — Ki a franczia törvényhozó kamrák 1833-ik évi üléseiben mondott beszédeket megolvassa, egy Thiers, Guizot, Lamartine, Fergusson s más jelesek előadásaira, lelke magasan fog fölemelkedni a tiszta szemlélet régióiba. A szónokok közt Bignon beszéde igen leköti a közfigyelmet, ki világismeretéuél fogva, különben is nagy politikusnak ismertetett. Tárgyunkra nézve abból egy helyet idézek: „Az erfurti congressus ideje előtt, a párizsi s pétervásári cabinet legszivélyesb viszonyai közt Sándor czár Törökország teljes felosztását sürgette, mialatt Napoleon azt teljes erejéből ellenezte. Oroszország Francziaországnak akarta átengedni az uralkodást nemcsak Spanyol-, Olasz-, Német-, hanem Törökország legnagyobb része, Bosnia, Albania, Morea, s a szigetek fölött is, csak Konstantinápoly, s a Dardanellák neki essenek. •— Sándor czár állitá, hogy Konstantinápoly rá nézve csak tartományi város lenne, a mi pedig a tengerszorosokat illeti, saját házához mégis csak kell a kulcsokat birnia. S mindamellett, hogy Sándor szerződésileg Ígérte megajánlani a Dardanellákat Francziaország s más kereskedelmi államok részére, Napoleon még sem egyezett bele, mert tudta, hogy az ily szerződések csak tetszés szerint teljesittetnek, s a ki az átmenetet megnyithatja, az mindenkorra is bezárhatja. így kelle Sándor czárnak fenhéjazó terveiről lemondani. De ha ily eszmék egy cabinet szellemébe átmennek, könnyen erős gyökeret vernek, s az egész politikának vezércsillagát ké- pezendik.“ Még csak egy példát a történelem szép mezejéről, mely mutatja, hogy Konstantinápolyt a nagyhatalmak argusi szemei őrzik. — Végig lapozva az orosz-török háború folyamát, egy jelenetre találunk, mely megelőzi az adrianopoli békekötést, s megérdemli, hogy megújítsuk: Az orosz sereg előnyös állásban, Diebits vezértábornok serege egyik szárnyával a Fekete-, másikkal a Középtenger flottáira támaszkodva, Konstantinápoly falai alá nyomulhatott volna, — az előőrsök már a Tihiri Dagh magaslatára húzódtak, mely a félszigetet a száraztól elválasztja, melynek szélső délkeleti hegyén Konstantin városa fekszik; s mégis a tábornok nem gördít nehézségeket, s a fegyvernyugvásba beleegyezik. Igaz, hogy a Balkánon átvezetett 40 ezerből már legfölebb felével rendelkezhetik a vezér, de az előzmények után e szám már elég a város bevételére, hacsak a törökkel kell majd végezni. Ámde Diebits tudta, hogy a zultán által rendelt város-erő- ditési munkálatokat angol mérnökkari tisztek vezették, s egy műértő közönséget ismert föl az elterült erős angol flottában. Fővárosi tudósítás. Pest, április 2-án. Az alakítandó nemzeti szinházi képezde tanári állomásaira már megjelentek a pályázati hirdetések. Alig hiszem, hogy a kitűzött csekély fizetések mellett, az állomások fontosságának megfelelő kellő készültségi! egyénekre akadjanak. Kívántatik két szinpadi tanár, az egyik komoly, másik pedig víg szakmára, 500 frt évi fizetéssel, két énektanár, 600 frt fizetéssel, egy zongoratanár, 500 frt fizetéssel ; különösen csekélynek találom a zongoratanár fizetését, kinek kötelessége leend, a fi- és nő- magánénekeseket, valamint ügyességükhöz képest a fi- és nő- karénekeseket is tanítani, s hetenkint 18 órát adni. — A szinházi uj évet Couqui Claudina kisasszony, a bécsi cs. k. operaház első tánczosnője nyitja meg vendégszerepléseivel, s ma tánczol először a „Farsangi kalandok “-ban. A m. t. akadémia márcz. 31-ki gyűlésében a Karácsonyi 200 arany jutalomra pályázó szomorujátékok fölött bíráló választmány jelentése szerint, a pályázott 10 mű közül dicsérettel fölemlítendő a „II. József császár“ czimű történeti dráma, említésre méltó „Katalin“ cziinű szomorujáték; de a 200 arany jutalom a pályázat föltételei szerint egyiknek sem adható ki. A pályázat ezen föltétele pedig az, hogy a jutalmat nem a relatíve legjobb, hanem csupán egy irodalmilag is kitűnő önbecsü mű nyerheti. A Kisfaludy-társaság ugyancsak márcz. 31-én tartott gyűlésében Egressy Gábor olvasta fel értesítését, a neki bírálatra kiadott Shakespeare-forditmányok felől. A gyűlés folyama alatt irodalmilag érdekes vitatkozás támadt Egressy, Székács, Arany és más tagok között a nyelvünkre nézve oly fontos „hangsúly, accentus és indulat- suly“ kérdése körül. E kérdés tisztábahozatalára Arany János elnök külön gyülésnapot határozott. Ugyancsak Arany jelenté, hogy a „Magyar Shakespeare“ első kötete még e hóban meg fog jelenni. Lisztnek egyik levelemben említett hangversenye a múlt hó 21-én ment végbe Rómában. Tiberius Praetorianus seregének bevégzetlen kaszárnyája szolgált helyisé*
